Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Tehenek és közlegelő

"Nem is a tilalmak és szabályok megsértését látom a legnagyobb bajnak, hanem az empátia, az együttműködési készség, a működő ország iránti felelősségérzet teljes hiányát."
Szikrázott a tavaszi napsütés, csillámló fények születtek a szelíd hullámokon, amikor megálltam egy horgász és társa mögött a tihanyi kikötőben. Kibiceltem, mint afféle horgászatot szerető, de idő híján nem művelő, a vizek iránt lelkesedő ember.

Jó horgászidő volt. Kapás kapást követett, volt, hogy egy bevágásra mindkét horgon egy-egy hal került partra. Jól formált kis jószágok, ahogyan a horgászok mondják: „szopós" pontyok, úgy 20–25 centisek. És kerültek egymás után – no nem vissza a vízbe! – a rossz arcú horgász haltartójába. Pedig hát 30 centisnél kisebb pontyot kifogni – tilos.

Mintha eltűnt volna a napfény ragyogása, belekeseredtem a látványba. Ellenőrt, rendőrt sehol sem láttam, végül némán és rossz lelkiismerettel távoztam. Szólni kellett volna? De hát kinek kell egy nagy verés, rosszabb esetben egy bicska a hasába?

És nem ez volt az első szemétség, amit a vízpartokon láttam. Amikor valakik semmibe veszik a méretkorlátozásokat, és nem adnak esélyt sem a kis halaknak, hogy felnőjenek, hogy utódokról gondoskodjanak. És nem csak a vízpartokon vannak bajok.

Annak idején Hankiss Elemér ismertette meg a hazai olvasókat a tehenek és a legelő csapdájával. Képzeljük el – írta, hogy van egy közlegelő, amely annyi tehenet képes eltartani, ahány porta van a faluban. Az egyik gazda azonban vásárol még egy tehenet. Így ugyan a kevesebb táplálék miatt minden jószág tíz százalékkal kevesebb tejet ad, de a kéttehenes gazda így is jól jár, 180 százaléknyi tejhez jut. A példa ragadós, egyre több gazda vesz második tehenet is, mígnem felére csökken valamennyi állat tejhozama. Vagyis mindenki az eredeti, egytehenes tejmennyiséghez érkezik vissza. Kitörést keresve ezután az élelmesebb gazdák harmadik tehenet is vásárolnak, mígnem valamennyi állat éhen veszik.

Nos, mintha éppen ez a modell terjedne vészes gyorsasággal napjainkban. A vízparti tilalmak és korlátozások fölrúgásától az állami megrendelések-támogatások lenyúlásán át a közteherviselés, az adó- és járulékfizetés meg- és kikerüléséig. És mindebben nem is a tilalmak és szabályok megsértését látom a legnagyobb bajnak, hanem az empátia, az együttműködési készség, a működő ország iránti felelősségérzet teljes hiányát.

Pedig ne áltassuk magunkat azzal, hogy a túlterhelt legelőn éhen vesző jószágok példája oly távol áll tőlünk, és rosszabb esetben is csak a gyöngékre vonatkozhat. Az együttműködésre, empátiára, mások szempontjainak mérlegelésére képtelen társadalomban valamennyiünk sorsa szükségképpen hasonlítani fog a hankissi tehenekéhez.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csendes halottak

"Meghalt, és kényelmetlen, lelkiismeret-furdalásokat keltő, már csak vegetáló valahai barátból,… Tovább olvasom