Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 17°C Még több cikk.

Tényleg mindegy?

"A lényeg – megint jó magyar módra –, hogy megvan a kiskapu, a többi nem érdekes."
Azon tűnődöm az egymást érő természeti csapások és az azokat tetéző emberi felelőtlenség hallatán, szabad-e mindent, amit megtehetünk. Amikor az óriási esőzés a házaikat, állataikat, egyszóval az életüket fenyegeti még a homokhátiaknak is, eszébe jut-e annak, aki egy laza mozdulattal beszántatta a földje mellett húzódó árkot vagy kocsibejárót épített rá, hogy mit csinált.

Aztán ott a védett sáfrányt kiirtó gazda története. Fogta a visszaszerzett jussát, és ha már gazos, uccu neki, ledózeroltatta vele együtt a környéken mindenki számára ismert, védett növényritkaságot is. A mobiltelefon korában csodálkozom, miért nem egyértelmű, hogy utánakérdezzen, pontosan mi hol terem a birtokon. Ne várjuk már, hogy lesz olyan idő, amikor valamelyik hivatal négyzetméterenként beleltároz minden egyes növényt és madarat. A birtok értékeire nálunk és más, nálunk fejlettebb vidékeken pont fordítva, a tulajnak kell ezer szemmel vigyáznia. Na, de emberünknél a dózeros nekiesett, és faltól falig kipucolta a telket. Őt az védi, hogy parancsszóra tette, az meg kit érdekel, hogy ő is felhívhatta volna a megbízóját, biztos mindent irtani kell-e. A lényeg – megint jó magyar módra –, hogy megvan a kiskapu, a többi nem érdekes. Ha én jól járok, mert ugyebár élelmes vagyok, mindegy, kit és mit taposok le. Tegye szívére a kezét, aki különbül csinálná.

Valóban erény minden élelmesség? Ússzunk meg mindent olcsón, büntetés nélkül, a többiére meg kalap, kabát? Ugyanez járt az eszemben tegnap a piacon is, amikor választanom kellett a pár százassal drágább magyar eper és az import társa között. Megtehetem, hát legyek jó fej, és adjak többet a magyar áruért, mert az hazai munkaerő hazai haszna? Vagy legyek élelmes, mert fittyet hányok én arra, hogy kinek segítek, a lényeg, hogy már megint én nyerjek a bolton? Tényleg mindegy?

Olvasóink írták

  • 9. kalóz 2010. június 15. 09:57
    „Kedves zöld ! Sajnálom ha megsértettelek . Távol áll tőlem , még az is , hogy kivülről nézve , mondjam meg ( osszam az észt ) , hogy annak a foszernak mit kellene tenni , hogy kellene tenni. lsd írtsa az ezüstfákat. Ez a legkönnyebb . Te miért nem mentél ki írtani az ezüstfákat, hiszen tudtad , hogy ott van a növényke , azt is tudtad , hogy kell írtani az ezüstfákat, bejártál a földre. Pedig számomra úgy tűnik nagyon fontos Neked a természetvédelem, vagy csak kommunikáció szintjén. Szóval nem kellene elítélni azt a 150milliós-fazont addig amig azok akik tudják, hogy mi van a földjén , tudják hogy mit kellene tenni nem tesznek semmit, csak beszélnek-beszélnek és elítélnek és követelik a bírságot. Végül is nem a saját családjuktól veszik el.”
  • 8. zöld 2010. június 15. 08:22
    „Úgy tűnik nem voltam elég világos: én is irreálisnak tartom a 150milliós büntetést. Még a 5milliót is. De azt is, hogy 1 forintot se fizessen, ha elpusztított 2000 tő védett növényt. Sőt, valójában még azzal is kiegyeznék, ha nem fizet, csak állítsa meg az ezüstfa terjedését, ha már felgyorsította. Egyébként ha fizet, az sem az én zsebemet gazdagítja... Bármi más olyan jellegű bűncselekmény, jogsértés történik, ahol a törvény pénzbeli büntetést ír elő, senki nem lepődik meg rajta. Akkor miért megbocsájthatatlan, ha védett növények elpusztítása esetén is jogosnak tartjuk a büntetést? Csak a madárcsempészeknek, állatkínzóknak kell fizeni, mert az állatok mégiscsak olyan aranyosak? Még egyszer mondom: nem így, nem ennyire kellett volna büntetni, de valamire azért kellene. Legalább helyreállításra kötelezni. Ez az én véleményem. Nem muszáj vele egyetérteni. Nyilván a te lelkiismereted/szíved más jellegű tevékenységek miatt lázad fel, amiért büntetést (nem feltétlenül pénzbelit) szeretnél. Nem vagyunk egyformák.
    Valamint ha már személyeskedünk: munkaidőben - és rendszerint azon túl is pár órával - végzem a munkám. Ami véletlenül sem az, hogy értesítsem a földtulajdonosokat...”
  • 7. kalóz 2010. június 14. 23:02
    „Kedves zöld Barátom . Te aztán nagyon ismerheted ezt a sztorit. Nem a felügyelőségen vagy a KNPInél dolgozol véletlenül. Úgy látom nálad csak az a lényeg hogy büntetni ,büntetni , fizessen már valaki, mert nem kérdezett _ gondolom Téged- , mond Te miért nem szóltál annak a a fószernak. Csak tán nem ezért mert a Te feladatod lett volna értesíteni ?????Csak tán nem azért mert tartasz attól , hogy megkérdezik Drága Uram aztán munkaidőben mit tetszett csinálni ??? Esetleg a mulasztás miatt neked is fizetni kellene.
    Egyébként a cikk szerintem egy igazi mai újságírói mentalitást tükröz, tudok valami, hallottam valamit -persze én hibátlan és nagyon okos vagyok- és megmondom a véleményem . Kinyilatkoztatást teszek -újságírói vélemény mögé bújva-- pusztán azért mert van egy újságírói igazolványom . Mindenhol kiskaput keresni miközben a kiskapuban állok- szabad vélemény nyilvánítás- hát elég gusztustalan ,......... nem is inkább gyáva dolog.”
  • 6. macs 2010. június 14. 20:57
    „" Ugyanez járt az eszemben tegnap a piacon is, amikor választanom kellett a pár százassal drágább magyar eper és az import társa között. Megtehetem, hát legyek jó fej, és adjak többet a magyar áruért, mert az hazai munkaerő hazai haszna? Vagy legyek élelmes, mert fittyet hányok én arra, hogy kinek segítek, a lényeg, hogy már megint én nyerjek a bolton? Tényleg mindegy?"
    Szerintem a fenti kérdés nem élelmesség, hanem pénztárca kérdése.
    Azt a kérdést feltette már valaki, hogy a külföldi eper miért olcsóbb? A külföldi gazda hatékonyabban, alacsonyabb költségekkel termel? Hogy csinálja? Nem kéne utánanézni és mondjuk utánozni?
    Szidjuk a külföldi termékeket, de amikor a magyar libatenyésztőket rágalmazzák, mert a konkurenciát akarják ellehetetleniteni, meg vagyunk sértődve? Ők úgy játszanak, mi meg így.”
  • 5. newdog 2010. június 14. 17:43
    „Érdekes ez az új újságírói mentalitás. Ha történik egy eset, -akár csak hall róla, akár saját maga tapasztalja- azt oly módon szubjektívan állítja be az olvasó közönség előtt, hogy az illető ellen állítja be a társadalom egy részét.

    Ezt gondolhatná az illető újságíró, hogy -ha név nélkül is cikkezi le- veszélyes is lehet, ugyanis a szájról-szájra fogalom még mindig létezik, s találkozhat a valós történet szereplőstől a leírttal. Talán "ha a törvényen lehetne egy kicsit változtatni", akkor ez megelőzhető lenne nemde? S ugye milyen abszurdul hangzik??? Csakúgy mint pár sorral lejjebb ;-) Úgy gondolom a "spanyol viaszt" már feltalálták, s a mentalitásunkat nem firtatni hanem változtatni kellene. Talán pozitív és valamit mondó cikkek születhetnének. Tegye szívére a kezét, aki különbül gondolja! :-I”
  • 4. unknown 2010. június 14. 15:54
    „Azért számomra volna több kérdésem: miért forgalomképes ez az államilag védett terület, ha az ember nem változtathat rajta? Ha elgazosodik a terület, akkor (is) büntethető? Miért vennék meg egy ilyen földingatlant, ha semmit nem tehetek vele? S mondd, kedves Zöld Barátom, kérsz-e engedélyt a föld tulajdonosától, hogy oda mehess fényképezni?”
  • 3. zöld 2010. június 14. 14:38
    „Tudta, hogy mi az, tudta, hogy védett. Csak azt nem gondolta, hogy egy kis dózerolással elpusztítja. Ez a legszomorúbb. Nem akart rosszat, csak lusta volt kérdezni. Aztán mikor kiderült, hogy mennyit kellene fizetni, nyilván rögtön máshol tudott róla, 50 méterrel odébb - nem pont ott. Még az is lehet, hogy így volt - legyünk optimisták. De egy kérdést akkor is megért volna, hogy "emitt, ahol dózerolni akarok, nincs véletlenül?" Pláne, hogy virágzási időben történt a munka. 150 milliónál persze nem csodálkozom, hogy "nem tudott róla". Ezért lenne érdemes valami ésszerű büntetési tételt megállapítani (ha a törvényen lehetne egy kicsit változtatni), amit ki tud fizetni, anélkül, hogy belerokkana...”
  • 2. Léni 2010. június 14. 11:47
    „Egyáltalán tudta a gazda, hogy mi az a sáfrány? Szerintem nem szándékosan irtotta ki,
    egy volt a sok gyom között, ami számára semmit sem jelentett!”
  • 1. amata 2010. június 14. 09:32
    „...és lehetne sorolni az emberi nemtörődömség szívszorító példáit...
    Valóban az ügyeskedés, a könyöklés, a másik érdekeinek semmibevétele jellemzi világunkat. Majd sokan akkor hiszik el, hogy milyen mérhetetlen károkat okoztak környezetüknek, amikor visszafordíthatatlanná válik ez a folyamat.
    Egyáltalán nem mindegy, hogyan élünk, hogy vigyázunk a ránk bízott értékekre.
    Üdvözlettel: amata”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eltörölni

"Az Árpád-házi királyok idején kiterjedt csatornarendszereket gondoztak parancsszóra." Tovább olvasom