Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Téröröm

"Látogassanak ki a Szent István térre, kerekre nyílt szemmel ámuldozzanak szépségén, engedjék be lelkük legapróbb szegletébe is az örömöt. Más programot jó szívvel én nem tudnék ajánlani erre a hétvégére, az elkövetkező napokra a szegedieknek, s mindazoknak, akik a város határain kívülről érkeznek Csongrád megye székhelyére."
Látogassanak ki a Szent István térre, kerekre nyílt szemmel ámuldozzanak szépségén, engedjék be lelkük legapróbb szegletébe is az örömöt. Más programot jó szívvel én nem tudnék ajánlani erre a hétvégére, az elkövetkező napokra a szegedieknek, s mindazoknak, akik a város határain kívülről érkeznek Csongrád megye székhelyére.

Olyan csodálatosan szép köztérrel lett gazdagabb ugyanis Szeged, amelyre – lelkendezős véleményem szerint – unokáink is büszkék lehetnek. Meg is érdemlik, ha már mi, az elmúlt században felnőttek kénytelen-kelletlen évtizedeken át olyan térbe botlottunk, ha errefelé vitt el utunk, amit legszívesebben vastag zsírpapírba csomagolva (ej, mennyit is sodort errefelé a szél!) dobtunk volna egy félreeső óriási kukába.

Nem régen élt elődeink miatt kellett szégyenkeznünk. Hiszen a XIX. század végén, a XX. század elején igenis szép, jól átgondolt teret teremtettek az akkori várostervezők. Mint ahogy az itt magasodó víztoronyról is csak az elismerés szavaival szólhatunk, hiszen az ország első, ily hatalmasra sikeredett vasbeton építményeként becsülettel szolgálja a mai napig Szeged polgárait. Sokkal inkább azok járjanak szemlesütve, akik annyi éven át elhanyagolták ezt a belvárosi teret, hagyták, hogy csúf bódék sorakozzanak, a víztoronyról szégyenében szédüljön le a vakolat.

A térnek most új ruhát szabtak, egy évig öltözködött e színes kelmébe őkelme. Emlékek mélyéről előcibált búbánat dédelgetése helyett ezért inkább a tér szépséges arculatát megálmodókat dicsérjük. Aki úgy rajzolta meg a tervet, hogy mint cseppben a tenger a térben visszatükröződjön Szeged sugaras városszerkezete. És persze azokat, akik a közművek gödreit kiásták, akik nagy gonddal illesztettek egymás mellé minden díszkövet, akik szobraikkal tették még szebbé a Szent István teret. És meg ne feledkezzünk a szökőkút építőjéről (merthogy ilyen is termett ott, ahol egy éve még rozzant padon száradt a kosz), vagy azokról, akik addig szervezték a pénzügyeket, míg előteremtették a forintokat az építkezéshez.

Megszámolni is képtelenség, mennyi ember és cég összehangolt munkájára volt szükség ahhoz, hogy én ezeket a sorokat leírhassam, önök, tisztelt olvasók pedig a téren átsétálva érezhessék: szegedi polgárként gazdagabbak lettek. Most aztán fogjunk össze mi, a város lakói is, hogy ezt a kincset megőrizzük, rombolni, pusztítani ne engedjük, a környékéről minden festékespalackot szorongató graffitivitézt messzire elzavarjunk. Mert ugye mondtam: e térre unokáink is büszkék lehetnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pró és kontra

"Az ország legpatinásabb csillagtetős színházától persze joggal lehetne várni, hogy mihamarabb a… Tovább olvasom