Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Tessék lazítani!

Idegrendszeri lazításra gondolnak leghamarabb, és Szent Heverdel napját tarthatják a feszültségek elleni orvosságok leghatásosabbjának, akiknek a szokványos megoldásokra fordul rá eszük kereke, de sajnálattal kell bejelentenem, most nem ilyesmiről lesz szó. Kiköpött mezőgazdaságról inkább.
Akik tehát szeretnek hátat fordítani mindannak, amiből élünk, akár el is kezdhetik.

Van annak is legalább negyed százada már, talán több is, hogy az úgynevezett eketalpbetegségről először hallottam. Molnár Imre volt a tiszaszigeti szövetkezet főmezőgazdásza, ő említette, akármilyen mélyen szántják is meg a földet, az alatta lévő rétegeket úgy összetömik a nagy gépek, hogy elzárják a biológiai közlekedés útját. Nem ezekkel a szavakkal mondta, persze, most fordítom át azokat, amelyekre nem is emlékszem pontosan. És megmutatta azt az altalajlazítót, amelyet lánctalpas traktorral húzatva erre a célra hoztak össze a fineszes gépesek. A mély barázdánál is mélyebbre húzta a vékonyka árkokat, némileg helyre billentve a mélyebb rétegek vízszinjét.

A mostani lazítás ugyanezt akarja elérni, de nem mélyen futó árkocskákkal, hanem fújással.

Bivalyerős szuflával fújnak bele a földbe, és avval lazítják a megtöpörödött rétegeket. Honnan a szufla, bivaly nélkül? Kompresszor szolgáltatja, ahogy a böhömnagy gépek légfékjéhez is. Tessék elképzelni egy háromnegyedes csövet, collban mérve, és a vége kihegyezve. Okos egyszerűséggel tüskének mondják. Azért hegyes, hogy könnyebben lehessen beleszúrni a talajba. A hegye fölött néhány centivel oldalfuratok vannak. Amikor leszúrják, egy jó erős szusszantással levegőt préselnek a csőbe, az meg oldalra menekíti, és egyszerűen fölszabdalja a megkeményedett rétegeket. Filmen is bemutatták, mintha fordított esernyő dolgozna odalenn.

Szatymazon beszéltek erről a legutóbbi őszibarackos tanácskozás sok-sok újdonsága között. Kálmán Ferenc nyugdíjas iskolaigazgatót hozták példának, aki kalapáccsal veregette le a csövet, kicsivel vékonyabbat, mint a szusszantó, és ebbe a furatba tolta le a másikat. Azért vékonyabb az első, hogy beleszoruljon a második, különben mellette szökne el a léglöket. Bemutatták azonban ennek a gépesített változatát is. Traktor hidraulikája szolgáltatta a belenyomó erőt, és traktor kompresszora adta a levegőt is hozzá. Ül a gazda masinája nyergében, arrébb vezeti a gépet, de csak annyival, amennyi távolságot illik tartani a lazítások között, belenyomja a gép a tüskét a talajba, szusszan egyet, kicsit megrázkódik a föld, sőt föl is púposodik kicsikét, aztán kihúzza a tüskét, tovább lép, és ismétlődik minden fázis.

Puhább a homok, mint a kötött talaj, de az összetömődés veszélye itt is fönnforog. Ennek pedig az a következménye, hogy a tápanyag nem jut el a gyökerek tájékára. Hiába adagolja a legnagyobb gondossággal a gazda, hiánybetegségben szenvednek a fák. És vagy adnak senyvedt gyümölcsöt, vagy azt se. Mindebből, persze, az is következik, hogy nem érdemes csak úgy nekifogni, sokkal célszerűbb előtte „talajkóstolást" végeztetni. Ha laboratórium méricskéli ki, miből is van hiány, és mivel érdemes pótolni, akkor van igazi haszna.

Világi Egyed is ott volt Szatymazon, ő a nálunk még új eljárás csöndes szószólója. Németországban látta először ezt a módszert, harminc évvel ezelőtt. Hittel vallja, az intenzív gyümölcstermesztés egyik kulcsszava ma a talajlazítás. Nekem viszont a görgős eke jutott eszembe. Micsoda jövőt jósoltak annak is! Remélem, kisebb ellenállás kíséri majd útját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megint beint

"És a körkörös védelem? A legbiztosabb módszer a buzgárok elfogására. Most is körülpitykézték… Tovább olvasom