Délmagyar logó

2018. 02. 22. csütörtök - Gerzson -1°C | 3°C Még több cikk.

Tiszta lappal

"Az lehet a félreértés oka, hogy a választások előtt az interjúk csak arról kérdezték Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy lesz-e megszorítás. Talán ha azt kérdezik, hogy megszorításnak fogják-e hívni azt, ami lesz, akkor most tisztábban látunk."
Az lehet a félreértés oka, hogy a választások előtt az interjúk csak arról kérdezték Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy lesz-e megszorítás. Talán ha azt kérdezik, hogy megszorításnak fogják-e hívni azt, ami lesz, akkor most tisztábban látunk. A nyilatkozatokból persze érteni kell tudni, bár ez sem könnyű; azt a gyöngyszemet például, hogy „a bevételi oldalon szükség lesz újabb eszközök bevezetésére", egy hónappal azután mondta a pénzügyminiszter, hogy a kormány áfát csökkentett a választásokra. Szóval, ami most következik, az újragondolás lesz, stabilizáció, ésszerűsítés, karcsúsítás, megtakarítás, kiigazítás, rendbetétel, átmenet, tiszta lap és mindenekelőtt reform.

Legyünk azonban óvatosak a reform szóval. A magyar államháztartás pazarló, és legalább egy évtizede megérett az átalakításra. Ez önmagában is érzékeny megvonásokkal járhat, nem véletlenül halogatták az egymást követő kormányok. Az új Gyurcsány-kabinet az első, amely folytathatja a kormányzást, és idestova a harmadik, amelytől az unió is reformot kényszerít ki. A reform azonban nem mosható össze azokkal a megszorításokkal, amelyeket a csőddel fenyegető államháztartási hiány miatt kell így is, úgy is elszenvedni. A reform azért szükséges, hogy a megszorítások eredményét ne élje fel a pazarló állam.

Előre látható, hogy a reform és a megszorítások körüli átnevezgetés egy kommunikációs játszma része. A kikerülhetetlen megszorításokkal együtt növekszik majd az új kormány hajlandósága arra, hogy az ellenzékkel való kiegyezésről beszéljen, és lehetőleg ebbe csomagolja bele azt, amit a kormánytöbbség keresztül akar vinni. A választásokon vesztes jobboldal akkor fut bele ebbe a csapdába, ha csak a „mi megmondtuk" típusú sérelmi politikát folytatja, és nem dolgozza ki a maga javaslatait az államháztartási reformra.

Valójában, a reformtól függetlenül, a kormánynak ki kell szednie a zsebünkből a költségvetési egyensúlyhoz szükséges 350-500 milliárdot (elemzők ennél többet is mondanak). A mienkből, mert nem valószínű, hogy az összes megvalósuló profit 80 százalékát megszerző, de az összes befolyó adónak csak 40 százalékát fizető külföldi tőke zsebébe nyúlnak. Ezt a kérdést a választások már eldöntötték.

Az állam túlköltekezett – mondja Gyurcsány Ferenc, mintha emögött nem lenne ott az a politika, amellyel egy négy százalék körül növekvő, pláne dübörgő gazdaság mellett csődbe jut az államháztartás. Azt azonban már senki nem veszi el tőlünk, hogy Európa minket irigyelt közben. Ez a mienk maradt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Virágcsokros ünnepek

"Mondhatnak nekem bármit, nagyon rossz forgatókönyvet találtak ki az őseink. Még hogy ballagás az… Tovább olvasom