Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Tiszta maradt

"A leendő kádereknek kell jól meggondolniuk, érdemes-e ma egy politikai erő hívására egzisztenciát építeni."
Csak az vigasztal, hogy mindvégig tiszta maradtam – mondta a megyei közgyűlés szünetében Horváth Gábor, az ópusztaszeri emlékpark igazgatója. Ekkor már lehetett tudni, hogy a megyei önkormányzat meneszteni akarja őt. Amit mondott, nem nyilatkozatként mondta; csak beszélgettünk, és abban a helyzetben nem illett megkérdezni, mire is gondolt. De az biztos, hogy nem múlt el nyomtalanul ez a majdnem három év az ő életében. Az irónia régen nem volt rá jellemző. Most meg a sorsáról döntő taggyűlést halottak napjára hívta össze.

Sokáig megőrizte hidegvérét. Pedig rögtön a megválasztása után is elveszíthette volna, amikor az újság megírta, hogy aznap eredetileg tanítani indult, és menet közben kellett Ópusztaszerre mennie, a taggyűlésre, ezért szabadkozott, hogy nem vett öltönyt. Az Élet és Irodalom Jézus bársonyingben címmel kivesézte, hogyan választ igazgatót mifelénk a jobboldal, leszólítva az utcán gyanútlanul sétáló hitoktatókat. Indoklás nélkül leváltott elődjét, Nagy Lászlót tanácsadónak szerződtették mellé – igaz, ez nem maradt sokáig –, és lehetett tudni, hogy a megyevezetésben sem volt teljes az összhang Horváth hirtelen kinevezése ügyében. A furcsa eset nyilvános következményeit azonban az új igazgató sztoikus nyugalommal viselte, a sajtó türelmetlen érdeklődését is megbocsátotta. Kiderült róla, hogy tényleg van elképzelése a park jövőjéről, arról is, hogyan lehetne új látványossággal vonzani a látogatókat. De azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ebben a többségi tulajdonos segítségére is szükség lesz. A megye pályázott, megnyerte a támogatást, de mire elkezdődne a beruházás, lemondásra kényszerül az igazgató. A hivatalos indoklás szerint azért, mert nem sikerült csökkentenie a veszteséget. Ha erről neki mégis más lenne a véleménye, nem tudhatjuk meg, mert nem nyilatkozhat. Marad viszont ő is szaktanácsadó az utódja mellett, mert az közgazdász, és kulturális intézmény élén nincs vezetői tapasztalata.

Az ilyenkor már rég nem kérdés, melyik határozat volt szakmailag megalapozottabb: Horváth megválasztása, vagy mostani lefokozása. Ám a másik oldalnak – itt az MSZP-nek – sincs erkölcsi alapja arra, hogy kifogásolja az ópusztaszeri metódust. A leendő kádereknek kell jól meggondolniuk, érdemes-e ma egy politikai erő hívására egzisztenciát építeni. Azt is lenyelni, amire nem lehetett számítani, és végül már csak a tiszta távozásért brusztolni.

A kérdés tényleg az, meddig mehet így. Jó lenne új divatot teremteni az abnormális régi szokás ellenében, mert egy idő után nagyon nehéz lesz jó vezetőket találni.

Már ha ez a cél.

Olvasóink írták

  • 3. petibacsi 2009. november 04. 08:49
    „Emlékszem, miyle cirkuszt csapott a baloldal a távozó igazgató kinevezésekor, anno. Most pedig őbelőle csinál mártírt a sajtó. Mindig az a jó, aki megy? Halott indián a jó indián?”
  • 2. némakacsa 2009. november 03. 11:56
    „Átgondolt, tisztességes írás. Amint a szerzőtől megszoktuk. András, írjon többet!”
  • 1. unknown 2009. november 03. 10:18
    „Mennyire igaz!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Áldozatok és hősök

"Amíg a horthyzmus és a kádárizmus kavarog a fejekben, soha nem lesz konszenzus a 20. század megítélésében." Tovább olvasom