Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Titkosítás

"A magyar állategészségügyet nem kell félteni, európai mércével is nagyon szigorú, és titkot is tud tartani. Abban is biztosak lehetünk, hogy jó néhány uniós országban nálunk puhább a szabályozás és még nagyobb a titkolózás."
Néhány évvel ezelőtt egyszerre ültünk kolléganőmmel a Pick akkori vezérigazgatójánál, Bihari Vilmosnál, és a megyei főállatorvosnál. Ugyanarról faggattuk őket – a sertéspestisről. Munkatársunk egészen más ügyben járt az egyik Szentes környéki községben, és a helyi italmérés falán – ahová csak egy kávéra, ásványvízre ugrott be – talált egy értesítést a sertészárlatról. Harmincnaposról, és a felfedezés éppen a huszonkilencediken történt. Ha két nap múlva megy, már nincs falragasz, és talán soha nem tudjuk meg, mi történt. Így viszont kiderült, hogy az egyik sertéstelepen kiirtották az állatokat, mindent lefertőtlenítettek, és 30 napra zárlatot rendeltek el a faluban. Négy héten keresztül senki nem telefonált, senki sem informálta a szerkesztőséget, hogy itt a nagy téma. Abban a faluban túl sok volt a sertéstartó. Csöndben maradtak, féltették a megélhetésüket.

A Pick vezérigazgatójából még a sertéspestis szót sem sikerült kihúznom, pedig elég jó munkakapcsolatban voltunk. A magyar húsipar zászlóshajójának óriási károkat okozott volna a hír. A főállatorvos elismerte ugyan a betegséget, de tudta, hogy sikerült százszázalékosan lokalizálni és mindent megtettek, amit a törvény betűje előír.
A szerkesztőségben azok pártján álltam, akik azt mondták: egy nap múlva vége, ha eddig megúszták, megúsztuk, akkor ne rohanja meg a falut és a legnagyobb megyei munkaadót a sajtó. Ne szolgáltassunk okot a szomszédos országoknak a húsimport tilalmára. Sokat vitatkoztunk, végül egyetlen szavazattal, talán 4:3-ra győzött az álláspontom.
Nem írtuk meg.

Azóta sem tudom (tudjuk), jól tettük-e. De azt igen, hogy a legutóbbi baromfipestis sem helyben „szivárgott ki", hanem a fővárosban súghatott valaki. Budapesti riporter kérdezte a lényegről az országos illetékest az egyik kereskedelmi televízióban.

A magyar állategészségügyet nem kell félteni, európai mércével is nagyon szigorú, és titkot is tud tartani. Abban is biztosak lehetünk, hogy jó néhány uniós országban nálunk puhább a szabályozás és még nagyobb a titkolózás. Ez a szakma már csak ilyen: figyelmeztet, büntet, küzd az emberi felelőtlenséggel – amiről a kübekházi eset is szól –, fertőtlenít, kiírt, ha kell beveti a földet sóval, de nem szereti a sajtótájékoztatót. A kérdéseket sem, de válaszol, mert a rémhíreket sem szereti. Mert azok gyakran nagyobb kárt okoznak, mint az ismert és kezelhető állatbetegségek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A második üzenet

"Harminckét évvel ezelőtt jártunk Dubrovnikban, onnan hoztam fél marék ciprusmagot. Elvetettem,… Tovább olvasom