Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

Tornatúra

"Ne feledjük: az emberi szervezetet mozgásra találták ki. És az is jusson eszünkbe: a napi hatvan-hetvenre tehető hirtelen szívhalál áldozatai között legfeljebb elvétve találunk sportolót."
Nagyon félek, hogy Kolonics György halálát érveik alátámasztásaként használják fel mindazok, akiknek még véletlenül sem jut eszükbe, hogy egészségük érdekében, súlyfölöslegük ledolgozását elősegítendő mozogni kezdjenek, akárcsak egy hosszabb sétával tegyék színesebbé a napjukat – hallottam a kenukirály halálát követő napon egy orvostól.

– A karosszékbe rohanás nem menekülési útvonal – jegyezhettem fel később már egy edző véleményét, aki szintén dühösen fakadt ki a sportot ellenzők hirtelen megnőtt táborára. – Kolonics György halála figyelmeztető, de nem elrettentő jel. Az élsport torzulásait, a pattanásig feszített húr mint edzésmódszer tragédiába torkolló veszélyeit lássuk meg, és ne arra gondoljunk, melyik szekrény aljába süllyesszük el a futócipőnket – állt össze mondatokká a dühe.

Saját tapasztalataimat papírra vetve mit is mondhatok? Edzőtermeinkben gyakorta látni, amint a „szalonfitneszesek" nekiesnek minden kezük ügyébe eső erőfejlesztő gépnek, képesek órákon át is gyötrődni. Majd félájultan vizionálnak arról, heteken belül görög szoborhoz hasonlatos testtel büszkélkedve vonulgathatnak majd az utcán. Nem csoda, hogy ők néhány nap elteltével izomláztól, fejfájástól, szinte minden nyavalyától szenvedve örökre hátat fordítanak a sportnak.

Holott a módszer roppant egyszerű, nem én találtam ki. Kezdjük egy félórás kényelmes sétával, pár hét múlva már szaporázhatjuk lépteinket, netán hetente egy-két alkalommal úszást is iktathatunk a sporttúránkba. Majd következhet a lassú kocogás, és idővel beleszippanthatunk az edzőterem levegőjébe is, ahol szakképzett edző, felmérve erőállapotunkat, kezdőknek előírt programmal vezet be a keményebb sport világába.

Ne feledjük: az emberi szervezetet mozgásra találták ki. És az is jusson eszünkbe: a napi hatvan-hetvenre tehető hirtelen szívhalál áldozatai között legfeljebb elvétve találunk sportolót. Annál gyakrabban köszönnek el így az élettől olyanok, akik zsírpárnák abroncsába szorítva, cigaretták füstjétől fertőzve, betegségük kezelését elhanyagolva viszik magukkal a sírba, utolsó emlékként, a szirénázó mentő hangját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ha túlélik a poklot

"Kamaszkorom legszebb nyarán ámulva hallgattam egy idősebb ismerősömet, aki az ismerősétől hallott… Tovább olvasom