Délmagyar logó

2018. 01. 16. kedd - Gusztáv -4°C | 4°C Még több cikk.

Torokszorító

"De anya és apa nagy levegőt vesz, biztatóan mosolyog, megöleli a kisiskolást, és puszit nyom az arcára."
Az enyémmel együtt tegnap reggel több ezer szülő torka szorult össze. Azoké, akik legelőszőr kísérik iskolába kisfiukat, kislányukat. Amikor megállunk az iskola kapujában, nem lehet tudni, kinek a keze nyirkosabb. De anya és apa nagy levegőt vesz, biztatóan mosolyog, megöleli a kisiskolást, és puszit nyom az arcára. Van, aki sok szerencsét kíván, más azt mondja: vigyázz magadra. Vagy csak annyit: nagyon szeretlek.

És miközben a kis lurkó mögött bezárul a hatalmas kapu, velünk együtt kívül marad az aggodalom, a szorongás. Természetes, hogy átfut rajtunk: vajon jó iskolát választottunk neki? Megállja majd a helyét? Hová kerül az osztály szigorú, olykor kegyetlen hierarchiájában? Kell-e neki küzdeni, vagy szeretni fogják, elfogadják? Netán ő lesz az osztály bohóca? Vagy ami még rosszabb: a kicsi, az ügyetlen, akit szekálnak? Vagy ő lesz az, aki békét teremt, a pityergőket megvigasztalja, és megvédi azokat, akiket bántanak?

Mi kint rekedünk, bent pedig elkezdődik egy új életszakasz. A kaland. A kicsik fejében néhány hét, hónap múlva szavakká állnak össze a betűk, értelmet kap az összeadás és a kivonás. Díszítősorok kerülnek a füzetlapok aljára, a kockák között ott sorakozik majd az egyenlőségjel, a kacsacsőr, a kisbetűk és a nagybetűk.

A családok pedig új rendet alakítanak ki: korábban kelnek, beosztják, ki megy délután a gyerekért, ki tanul vele. Ezerszer elhangzott, de nem butaság: a felhőtlen gyermekkor valóban véget ér. A gyerekek megtanulják a fegyelmet, a kötelességet, a rendszerességet. Megtanulnak odafigyelni, elvégezni a feladatot, most már nekik is dolguk van mindennap.

Mi, szülők csak reménykedünk, hogy a tanítók, akiket erre az útra gyermekünk társául választottunk – vagy éppen kaptunk –, szerető szigorral, türelemmel, megértéssel kormányozzák majd őket akkor is, ha az újdonság élményét kezdik felváltani a szürke hétköznapok.

Olvasóink írták

  • 6. miszter 2009. szeptember 04. 21:11
    „Kedves Éva! Gratulálok! Kérem, többször írjon jegyzetet a Délmagyarban az élet dolgairól!”
  • 5. cézi 2009. szeptember 03. 14:57
    „Én is ugyanezt éreztem tegnap előtt amikor a kislányom kezdte az iskolát.Bizony az én torkom is összeszorult.Nem tudom én voltam izgatottabb vagy a kislányom.Bízom benne, hogy jó helye lesz.Várta már nagyon az iskolakezdést.remélem nem csalódik benne.”
  • 4. _Les 2009. szeptember 02. 19:48
    „Igen. Szépet és őszintét.”
  • 3. BSC 2009. szeptember 02. 16:36
    „Nagyon szép jegyzetet írt Éva.”
  • 2. vmagdi 2009. szeptember 02. 15:18
    „A tema nem erint, de felidez... emlekeket. Szep cikk, kedves cikk, gratulalok Evanak es sok sikert minden kisiskolasnak :)”
  • 1. AntoniusXXI 2009. szeptember 02. 13:37
    „Ez aranyos. Az aggódó anyuka.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mellékhatások

"A betegek sem örülnek, mert kóvályoghatnak éjszaka a városban." Tovább olvasom