Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Tudásgyár

"Nem egyszer dühösen, szemlesütve hallgattam más iskolába járó kortársaim szövegét, miszerint: suszternak cipője, építésznek iskolája."
Csakhogy ezt is megértük! – bújt elő a sóhaj egy idősödő úrból (mint később kiderült, a Vedres egykori diákjából) tegnap délután a Horváth Mihály utcában, amikor napfény fürösztötte a megújult, mondjuk ki nyugodtan: csodaszéppé varázsolt szakközépiskolát. Csakhogy megértük – mondom én is, aki valaha szintén a Vedres István Építőipari Szakközépiskola lépcsőit koptattam. És nem egyszer dühösen, szemlesütve hallgattam más iskolába járó kortársaim szövegét, miszerint: suszternak cipője, építésznek iskolája.

Ami ugyebár arra utalt, kiforgatva a jól ismert mondást: igazán szégyellhetjük magunkat a hulló vakolat, a bedőlni készülő kerítés, a szénnel tüzelt kályhák, a belvárosra emiatt füstöt bodorító kémények, tulajdonképpen az egész épület miatt, amit Vedresnek hívnak, építészeket képez, de olyan rongyos, hogy csak koldusa lehet a palotás Szegednek.

Szégyenünk nem volt kicsi, örömünk viszont sokkal nagyobb. Mert ha nem is szépre mázolt, de szerethető iskolába jártunk, tapasztalhattuk: kiváló tanárok tanítottak mindig ebben az épületben. Ami – miként azt Dobó igazgató úr elmondta a tegnapi iskolaátadó ünnepségen – immáron maga is szerethető lett.

Én úgy fogalmaznék: egyben példa is. No, nem a kivitelezés közben tapasztalt hercehurcára gondolok, hanem a végeredményre, Szeged új palotájára, a Belváros díszére. Tudom, minden szegedi, Csongrád megyei iskolát már csak adottságai miatt sem lehet ennyire pompás, új ruhába öltöztetni. De ha valahol, hát éppen Szegeden meg kell próbálni.
Azt ugyanis látnunk kell: a Tisza fővárosa, törheti kezét, lábát, soha nem lesz ipari központ, hatalmas nagyüzemek otthona. De válhat belőle olyan tudásgyár, ami az egész országból, de még a határon túlról is vonz ide diákokat. Ennek pedig egyik feltétele éppen az: a XXI. század követelményeinek megfelelő tanintézetek kellessék magukat a tanulni, okosodni vágyóknak. Olyan iskolák, amelyek megfelelő otthont biztosítanak a magas színvonalú képzéshez.

Olvasóink írták

  • 1. mai 2008. szeptember 11. 10:28
    „Sikeresen érettségiztem Szegeden előbb a Gépipari Technikumban, évekkel később a Vedresben is. Tény, ami tény, a gépipari patinás épületében lévő tanműhelyek, gépiparral kapcsolatos szemléltető eszközök harmoniája sokkal megfogóbb volt számomra, mint a csupasz Vedres, mert az a hátránya volt mindenképpen, hogy a homok, a cement, a tégla csupasz látványa, a betonkeverő gép, mint szemléltető eszköz éppenséggel nem volt felemelő. De azért én is szivesen emlékezem vissza a Vedres tanáraira. Sok sikert az iskola további tevékenységéhez.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sár a cipőn

"Mert az önállóvá válás egyik tanulsága épp az volt, hogy a városi polgári rang önmagában semmit sem… Tovább olvasom