Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Tuja

JEGYZET - "Emberek tömegeinek mindennapját határozza meg a villamos."
Amikor tegnap felülhettem az új szegedi villamosra, az jutott eszembe: ilyen különleges érzés foghatta el azt, aki több mint száz éve a lóvasút után felszállt az első fapados villamosra. Ahol még két kalauznál lehetett jegyet váltani, és kitáblázták, hogy padlóra köpni tilos. Vagy hasonló lehetett a hatvanas években bengálira váltani, de az is, amikor 2003-ban az első Tatra begördült a városba. Nyilván észre sem vették az utasok, hogy a kötöttpályás közlekedés milyen hihetetlen mértékben átalakította a szemléletmódjukat. Az általában helyhez kötött emberek előtt a vasúti sínek megjelenésével kitárult az ország, a kontinens. Ugyanezt jelenthette helyi szinten a villamos.

Valaha Szegeden belül sem mozogtak ilyen természetesen a városlakók. Miért is tették volna? A maguk városrészében dolgoztak, onnan választottak párt maguknak. Ad abszurdum: nehezen volt elképzelhető, hogy egy alsóvárosi legény hazakísérjen egy felsővárosi lányt. Ki gondolná, hogy amióta sínek szelik keresztül kasul a várost, lakói magától értetődően mobilabbakká váltak. Percek alatt elérhető közelségbe került a Mars téri piac, a színház és a vasútállomás. Emberek tömegeinek mindennapját határozza meg a villamos és mindaz, amit az ablakból látni, és amiről az ismerős utastársakkal beszélgetnek.

Mindent meg lehet szokni, de az nagyon beszédes, hogy míg a buszoknak, troliknak nincsen külön nevük, és a színük sem foglalkoztatja a közvéleményt, addig az ifjabb nemzedék a villamost vilingának szólítja. És még én is tudom, mi az a tuja, holott kecskeméti lévén sosem utaztam a kocsi „há-tuján". Ezt támasztják alá a hivatalos adatok is: a szegediek legszívesebben a tömegközlekedést választják, azon belül is legnépszerűbb a villamos. Még négy éve is az volt, amikor a télen hideg, nyáron meleg bengálikat már csak a rozsda tartotta össze, és a Tatrák magas lépcsőire sem volt leányálom felkapaszkodni. Jól illik a képbe, hogy a tetszetős és komfortos vadonatúj Swing Szegedet látva az Anna-kúti peronon azon tűnődött egyik utastársam: „nem csodálnám, ha erre még a politikusaink is rákapnának".

Persze semmi nem tart örökké, bármennyire megszokjuk a járműveket – és a megszokás nagy úr –, a sínek tönkremennek, a korszerűség igénye járműcserét követel. Hát ez történt az elmúlt években Szegeden.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Receptírás

"Így akarnák visszaszorítani a túlzott gyógyszerfogyasztást, a pirulák bespájzolását?" Tovább olvasom