Díjat elnyerni nagyon jó! De érdemérmet adományozni is kitüntető! Aki kapja, úgy érzi, elismerik – a munkáját, a teljesítményét, a tehetségét stb. Aki adja, úgy érzi, hogy elismer – munkát, teljesítményt, tehetséget stb. Az év végét jellemző díjeső azonban elmossa a különbségeket kitüntetés és kitüntetés között.

El-eltömíti a drótpostafiókot a sok levél. A tüntetésekről és sztrájkokról, közúti balesetekről és rablásokról, kiállításmegnyitókról és szabadegyetemi előadásokról szóló hétköznapi infók között ünnepi csemegének számítana a kitüntetésről szóló. Így ízlelgettük megyénk első Prima Primissima díjasának üzenetét, vagy hogy Az év vállalkozója díjat vehette át süteményeskönyvünk cukrászmestere.

Ám decemberben nem múlik el úgy nap, hogy ne esne szó legalább egy kitüntetésről vagy kitüntetettről. Lapunkba lapozva olvasható: Óföldeákra ment a Kós Károly-díj, kiválasztják az év orvosát, az év autóját, az év házát... A sor nagyon hosszan folytatható.

Tizenhárom kitüntetésről és százharminc díjról szóló hírt dob ki az elmúlt hét infóterméséből az egyik internetes kereső. Az esélyteremtő munkahelyet jutalmazó civilek, a homoszexuálisok Teddy-trófeája, a nőknek szóló magazin Leges legjobb-díja verseng a figyelemért. E kotyvalékról meg eszembe jut, amit az egyik multi marketingeséről mesélnek. Egyszerű trükknek nevezte, mikor arról fecsegett, hogy a belső vándordíjukkal megspórolja a béremelést, a külsőknek hirdetett pályázatukkal pedig elnyeri az amúgy drága médiamegjelenést.

Tekintélyes pénzjutalom fejeli meg a legkomolyabb érdemérmeket. A nemes hagyományú díjak tőkesúlyát pedig a kitüntetett elithez tartozás, az erkölcsi nagyság adja. Ám az újabb és újabb, ilyen-olyan plecsnik becsapósak. Sokszor nem is valamiféle teljesítmény valós elismeréséről, hanem a spórolós alapító önfényezéséről szólnak. Az ilyen díjjal nemhogy rang, de pénz se jár, s ha a kitüntetett netán tüntetőleg távol marad a díjátadóról, az se baj, mert a kitüntető így is arat – híreket.