Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Ugyanaz, ugyanúgy

"Régóta tudjuk, s most újfent megerősítést kaptunk róla: önkormányzat és család között sok különbség nincsen, ha az anyagi helyzetet nézzük."
Régóta tudjuk, s most újfent megerősítést kaptunk róla: önkormányzat és család között sok különbség nincsen, ha az anyagi helyzetet nézzük. A családok többsége Magyarországon máról holnapra él, ha szerencséjük van, akkor kihúzzák apa és anya fizetéséből a hó végéig – már ha kap egyáltalán apa és anya fizetést, de ebbe inkább ne menjünk most bele. Az önkormányzat, ha nem is máról holnapra él, de ugyanolyan szűkös a mozgástere, mint a családnak kicsiben. Így aztán nem csoda, ha „mindketten" hamar „megbarátkoznak" az eladósodás gondolatával.

Ha a család szerencsés, akkor azért adósodik el, hogy meg tudja venni a nagyobb színes tévét vagy a számítógépet a gyerkőcnek, aminek kamatokkal megnövelt árát aztán szép lassan visszafizeti. Ha nem ennyire szerencsés, akkor a felvett kölcsönt villanyszámlára meg korábban felvett, még kedvezőtlenebb kamatozású hitelek visszafizetésére fordítja. S minél nagyobb gondban van a család, annál könnyebben nyúl hozzá ehhez a „megoldáshoz". Hiszen enni kell, a gyereknek meg kell venni a buszbérletet, ruházkodni kell, a csekkeket meg hó végén, többszöri felszólítás után valahogy be kell fizetni.

Hasonló gondokkal küzdenek az önkormányzatok is. Épülni, szépülni akarnak, hiszen választást nemigen lehet nyerni egy adósságokkal nem küszködő, de leromlott, lelakott településen. Fontos, hogy járhatók legyenek az utak, hogy ne okozzon gondot egy felhőszakadás, hogy az iskola, az óvoda ki legyen csinosítva, nem beszélve a közparkokról, de ugyanilyen lényeges kérdés a különböző intézmények hétköznapi, zavartalan működése is. Csakhogy mindenre nem jut pénz.

A szépüléshez persze lehet pályázatokon támogatást nyerni, ám egyre gyakrabban fordul elő az is: ahhoz, hogy megnyerjük a nagy manit, bizony nekünk is le kell tennünk valamit az asztalra. Ekkor veszik elő az önkormányzatok a jolly jokernek számító megoldást: bocsássunk ki kötvényt! Egyből lesz pénz, s mivel megbízhatók vagyunk, jól neveltek, erősnek látszunk, ezért gond nélkül visszafizetjük a pénzt.

Hogy mikor? Majd, egyszer. Ez most nem is fontos. A lényeg, hogy per pillanat van miből fejlődni. Kár, hogy ugyanúgy kell gondolkodnunk, ugyanazt kell tennünk kicsiben és nagyban, ha nemcsak túlélni, hanem élni is szeretnénk egy picit.

Olvasóink írták

  • 2. lokálpatrióta 2008. július 05. 12:29
    „A családok mai életképe valóságos és a cikkben leírtak szerint alakul. Keserves és idegesítő folyton a számlákat a felszólításokat gyüjtögetni és éppen a legerőszakosabb felszólításra költeni a még megmaradt néhány forintot. De talán ez az adóság nem lenne akkora ha nem szaporodnának el az "uzsorának" is nevezhető büntetések, ügykezelési díjak, amit a különböző vérszívók alkalmaznak. 10-20000 Ft néhány napos késése mellé gond nélkül odateszik a késedelmi kamatot és 5-10000 Ft ügykezelési díjat. A különböző közműszolgáltatók meg a mérőberendezés le és felszerelésének irreálisan magasan megállapított díjával fenyegetnek. Egyszóval rendre kimerítjük a számlánkat és még igy is marad fizetni való. Kockáztatunk, mérlegelünk. Hol uszhatjuk meg olcsóbban? Talán a zöldkártyát nem csináltatom meg most és hátha van egy kis szerencsém és nem ellenőríznek, talán az adót nem fizetem be és ha szerencsém van, akkor megúszom késedelmi kamattal.
    És azután jön az önfelmentés gondolata. Miért is fizessem meg a helyiadómat, ha azt azután értéktelen dolgokra költik? Évi 3-4 tüzijátékra, eldobott és soha fel nem használt tervekre, szakértőkre, tanácsadókra, a még elfogadható felújítására, a gyakran cserélt polgármesteri autókra, a nem hatékonyan működő állam apparátusára, az érdemtelenül felvett milliós jutalmakra, stb. És már fel is mentem magam a befizetés alól.
    E két dolognak valahogy nem találtuk meg az egyensúlyát. Az kétségtelen, hogy nehezen tudjuk kigazdálkodni a túladóztatásunkból adódó terheket, de akkor legalább arra számíthatnánk, hogy erre gondos kezek és felelős személyek jól vigyáznak és arra költik ami közhasznú. Az állam luxusát a családok luxusával egy szintre kellene hozni.”
  • 1. mai 2008. július 05. 08:02
    „Valóban így van, mint írva vagyon. Csak azon gondolkozom el, megéri-e Szegednek nyakló nélkül kizárólag a város szépítéséhez, közlekedési fejlesztéséhez, stb. használni az eu-s felzárkózási támogatásokat, amikor azok lezárultával, befejeződésével itt maradunk hoppon saját források megteremtése képessége nélkül. Nem fanyalgok, de talán előbbre akarok látni is.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felmentve idegen nyelvből?

"Szülői szemszögből úgy tűnik, főleg a lustaság és a nemtörődömség az oka annak, ha egy 21-24 éves… Tovább olvasom