Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Új alagút, régi fény

"Az igazi az lenne, ha egy szocialista többségű kormány a munkavállalók helyzete vagy a munkahelyteremtés területén akár egy halvány győzelmi jelentést is le tudna tenni a hagyományosan baloldali ünnepen. Idén május elsején azonban csak a vasúti díjak 17 százalékos emelésének bevezetésére futja."
Ha nem éppen három éve lenne, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, most főhetne a feje a magyar kormány kommunikációs műhelyének, hogy mit is lehetne ünnepelni idén május elsején. Lehetne ünnepelni Báthory István lengyel királlyá koronázását 1756-ból, a budapesti Vígszínház megnyitását 1896-ból, a Magyar Televízió megalakulását 1957-ből, de még Törőcsik András labdarúgó születésnapját vagy Munkás Szent József napját is, csak valahogy egyik sem az igazi.

Az igazi az lenne, ha egy szocialista többségű kormány a munkavállalók helyzete vagy a munkahelyteremtés területén akár egy halvány győzelmi jelentést is le tudna tenni a hagyományosan baloldali ünnepen. Idén május elsején azonban csak a vasúti díjak 17 százalékos emelésének bevezetésére futja. Ha úgy vesszük, ez is valami, hiszen – nézzük a napfényes oldalát a dolgoknak – ez is hozzásegít ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök már lássa a fényt az alagút végén. Látta ezt már Antall József, Horn Gyula, sőt Orbán Viktor is, de ennek a fénynek van egy makacs tulajdonsága: a kormányzati kommunikáció, majd a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport mindig előbb pillantja meg, mint a hétköznapi dolgozó ember.

Magyarországon idén a gazdasági liberális programot végrehajtó, a reformokat és a pénzbehajtást összevegyítő baloldali kormány a szólamokon kívül semmit nem tud üzenni a munkavállalónak, ami megfelelne a munka megbecsülésének. Május elseje mai üzenete az, hogy az állam terheit mindenkinek vállalnia kell, miközben nincs válasz arra, hogy kik a felelősei annak, ami a súlyos megszorításokat előidézte.

Nincs válasz arra sem, hogy kiknek lett volna kötelessége idejében, és megfelelő irányba korrigálni a romló folyamatokat. Ebben a már-már groteszk helyzetben a munka megbecsülése az utolsó, ami szóba jöhet. A munkából élőknek mindig pénzükkel és munkájukkal kell felelősséget vállalniuk az állam iránt, míg azoknak, akik ténylegesen irányt szabhatnak az állam ügyeinek, következmények nélküli politikai história marad a legdurvább bukás is.

Az említett JP Morgan elemzése is rámutat: a kormány egyensúlyjavító programjának eddigi sikerét az jelenti, hogy leépítésekkel és elbocsátásokkal kiadásokat tudott csökkenteni, a vizitdíjakkal és megemelt járulékokkal pedig új bevételeket tudott szedni az emberektől. A munkahelyek teremtésére szolgáló adó- és járulékcsökkentés továbbra is várat magára, a kormányzati tervek ezután is a bevételszerzés, és nem a kibontakozás irányába mutatnak. Ilyen körülmények között alagút végén látható fényről vizionálni egy baloldali párt élén olyan, mintha a II. Internacionálé annak idején az állam érdekében lebeszélte volna jogaikért folytatott harcukról a munkásokat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy észrevétel

"„Észrevétlen volt". Ezt mondta Fodor Gábor, a leendő környezetvédelmi és vízügyi miniszter a… Tovább olvasom