Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Új szerződés

"Bajnai Gordonnal parolázni jó pár szakszervezeti vezetőnek próbára tehette mozgalmi identitástudatát."
Május elseje hagyományosan olyan ünnep lenne, amikor a szolidaritás hangja, a munkából élők iránt érzékenyebb politika hangja hallatszik jobban. Ezt a hangot szeretné hallani sok ember, nem feltétlenül pártos minőségben. Hanem mert van az országban egy réteg, amely az év jó részében úgy érzi magát, mint költség a munkaadó büdzséjében vagy mint pazarlás az állami költségvetésben. Nekik, már csak a tradíciók jegyében is járna néhány hiteles és megbecsülő mondat a munka ünnepén.

Már persze kérdés, hogy kitől hogyan hangzik. Például Bajnai Gordonnal parolázni a Népligetben jó pár szakszervezeti vezetőnek próbára tehette mozgalmi identitástudatát. Hogy „a férfi, aki befogadja a baloldali minimumot" egy profitmaximalizáló csúcsmenedzsmentből ereszkedett a baloldalba, s onnan a szakszervezeti sátorba, az még a béke nagy barátainak, az MSZOSZ sok sztrájkot elkerült vezetőinek is pikáns lehetett egy kissé.

Van úgy, hogy ünneprontó a múltat emlegetni. Ha a munka oldaláról nézzük a dolgot, mintha egy régre visszanyúló kétely övezné a munkából való jövedelemszerzés becsületét ebben az országban. Egy lakossági felmérésben aligha maradna ötven százalék alatt az a vélemény, hogy az egykori szocialista állam vagyonának egy részét egyenlőtlen körülmények között privatizálták (valakik munka és kockázatvállalás nélkül jutottak állami vagyonhoz), pontosan abban az időszakban, amikor a munka megbecsülését, értékét lehetett volna újra megalapozni.

Ha a munkának nincs értéke, könnyebben kialakul a politikának az a kiinduló tézise is, hogy csak osztogatással lehet választást nyerni. Most, a válság idején látszik a legjobban, mennyire a munkára, az aktívan dolgozó, adózó polgárokra van szorulva az ország. A válság átvészeléséhez talán elegendő lesz, ha erre a rétegre ismét átrakják a politikai vezetés hibáinak terhét. Ahhoz azonban, hogy a válságot fellendülés kövesse, egy új, a rendszerváltozás idején elmaradt „szerződésre" lesz szükség az ország vezetése és munkából élő, aktív polgárai között.

Olvasóink írták

  • 4. trainman 2009. május 05. 10:22
    „Országos sztrájkra lenne szükség, az előrehozott választásokért. Egy új kormány több hitelességgel rendelkezne, és a magyarnak össze kellene fogni, és építkezni, építkezni! Most nagy szarban vagyunk, és nem a fasiszták meg a nácik miatt! Meg nem a MÁV dolgozói, vagy éppen a pedagógusok , orvosok miatt!”
  • 3. theseus 2009. május 05. 09:34
    „Mert Gyurcsánnyal talán könnyebb volt parolázni? Nyilván csak a Párthoz továbbra is szorosan kötődő, névleges, megélhetési szakszervezeti vezetők ünnepeltek együtt a szocikkal, nekik pedig mindenhez van gyomruk, így szocializálódtak.
    Bajnai ugyanonnan jött, ahonann Gyurcsány, nem kell mitizálni egyiket sem.”
  • 2. Felhőfejes 2009. május 04. 21:03
    „Ahhoz, hogy a munkának újra becsülete legyen ebben az országban, ahhoz nagyon sokat kellene tenni, több évtizedes torz hozzáállást felszámolni. (Ugyanis a szocializmusnak nevezett rendszerben se volt a rendes munkának becsülete, más utakon, munka nélkül, jóval többre lehetett vinni).
    Most, az ún. rendszerváltás után se lett semmivel jobb a helyzet.
    S a hangsúly ismét a munka nélkül (vagy nem tisztességes munkával) szerzett pozíciók, jövedelmek és javak magas arányán van. Azon, hogy az átlagember számára a saját munkájával biztosítható tisztességes megélhetés már-már elérhetetlen. S azon, hogy még ennek is örülnie kell, mert legalább nem munkanélküli. Kénytelen-kelletlen elviseli hát, hogy míg ő a fizetéséből a családjával éppen csak kihúzza hó végéig, addig a médiából olyan arcok vigyorognak rá, akikhez semmilyen értékelhető teljesítmény nem fűződik. Sajnos ilyenek a megválasztott, s a jövőben megválasztható leendő vezetők is (szinte kivétel nélkül).
    Csoda hát, ha manapság a kétkezi munka letéteményesénél, a munkásnál nagyobb szitokszó nem létezik?! Nem is akar senki munkásnak menni, a képzőintézetek konganak az ürességtől, naponta újabb és újabb szakmákból halnak ki a szakemberek.
    A további példákat vég nélkül sorolhatnánk.
    Nagy út áll hát előttünk, ha ezen változtatni akarunk.
    S ezen az úton - hosszú ideig - nem vár ránk más, csak: vér, veríték és könnyek. Az elmúlt időszak mulasztásait, szennyét és bűnét ugyanis más tisztítószer nem oldja, könnyebb módon innen kikerülni már nem lehetséges. Ha lehetséges még egyáltalán...
    Van-e ehhez hajlandóság, elszántság és elegendő bátorság bennünk? Merjük-e ezt a változtatást először magunkon elkezdeni? Létezik-e olyan hiteles személyiség és mozgalom ma e hazában, aki e feladatot magára vállalhatná?
    A kérdések folytathatók, s csak remélni lehet, válasz is születik rájuk mihamarabb!”
  • 1. Logaritmus 2009. május 04. 17:54
    „"... könnyebben kialakul a politikának az a kiinduló tézise is, hogy csak osztogatással lehet választást nyerni..." Helyes megállapítás, sajnos a félmillió rokkantnyugdíjas, 2.5 millió időskori nyugdíjas, a csak az állami apanázsból élő nagycsaládosok, a sztrájkoló MÁV dolgozók országában ez a dolog többnyire működik is, gyorsan hozzáteszem: sajnos. A munkának egyébként van becsülete, egy jó asztalos, megbízható vízszerelő, korrekt ügyvéd, fogorvos, tisztességes zöldséges aranyat ér.

    Más kérdés, és jó lenne egyszer arról is írni pár sort, hogy a mostani kavargó világban sokszor maguk az érintettek sem ismerik fel a saját érdekeiket. A r..hadt magas TB járulékot fizető tüntet a pazarló eü. rendszer átalakítása, a lepukkant kórház bezárása ellen, a pazarló MÁV semmilyen munkát nem végző dolgozójának sztrájkját csak azért támogatja mert a kormányt támadhatja ilyen módon pedig a végén az ő zsebéből veszi ki a pénzt a MÁV is, stb. stb. stb.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindig a gyerekei

"A beláthatatlan holnapról szóló világban ez a változhatatlanság a legszebb és a legjobb ebben az… Tovább olvasom