Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Ünnep és üzlet

JEGYZET - "A rutinos gazda mára túljutott mindenen: befürdött hitellel, becsapta szállító és kereskedő egyaránt."
Elkezdődött az aratás: a hatalmas Claas típusú kombájn – a tábla szélén álldogálók szerint nem is a legkorszerűbb – szinte percek alatt végzett egy fél táblával a tegnapi jelképes ünnepségen. Mert az aratás ma már messze nem az az embert próbáló művelet, ami a laikusokban él: akár illúzióromboló is lehet, hogy egy légkondis fülkéből milyen egyszerűen irányítható a hatalmas masina.

Ami változatlan, az a kenyérgabonából élők örök esélylatolgatása, a játszadozás a számokkal, és annak felmérése, hogyan tovább. Évtizedes rutin kell ugyanis ahhoz, hogy a gazda az adott helyzetből a lehető legjobbat hozza ki: ha szárazság volt, és közepes a termés – márpedig most ez történt meg a kenyérgabonával –, akkor mit kell csinálni, hol kell eladni, a tábla szélén-e, avagy a malomban, most rögtön, vagy érdemes egy kicsit várni még. És közben figyelni, gyűjteni az információkat, megnézni az interneten az árakat, a szomszédos országok terméskilátásait.

A rutinos gazda mára túljutott mindenen: befürdött hitellel, becsapta szállító és kereskedő egyaránt, mégis talpon van. Amikor azt kérdezem tőle, milyen a termése, panaszkodik, ahogy ilyenkor szokás. Mindig történik valami rossz, ősszel például szárazság volt, az eső későn jött, ugyanakkor jót tett a kukoricának. Ha arról faggatom, kinek adja el a búzáját, nem mondja meg, de kiderül, megbízható a partner, szerződése van vele, ám ha az árra kerül a sor, fogalma sincs, mennyit fog kapni a gabonáért.

Ez így van rendjén. Mint ahogy az is, hogy a felvásárló se szívbajos. A malmok – tisztelet a kivételnek – éppen azt játsszák el állítólag, hogy takarmánybúzát vásárolnak, de kiváló minőségű kenyeret sütnek belőle, és várakozó álláspontra helyezkednek. Úgy két hónapra legalább, mert addig eldől, merre mozdul a piac, és vele együtt az árak. Persze közben sem árt résen lenni, füleseket gyűjteni, melyik gazda adósodott el, ki szabadulna a gabonájától, hogy fizethesse a hitelét.

Péter és Pál a magyar mezőgazdaság legnagyobb ünnepe és üzlete: ez 100 évvel ezelőtt is így volt, amikor kaszával estek neki a tikkasztó hőségben az aratásnak. Ma, ha a klímás kombájn rá tud menni a földekre, már nem a betakarítás a legnehezebb munka, hanem a gabona eladása.

Olvasóink írták

  • 1. czindi 2012. június 30. 08:50
    „Ha a "tisztességes" kereskedők hajlandóak lennének engedni az extra-nyereségükből, és csak valóban tisztességes haszonnal adnák tovább az árút ( legyen az bármi, tej, kolbász, dinnye, vagy autó, sarokkád, bármi?!) Többen és többet vásárolnának. Ha többet vásárolnak, többet is kell termelni, ahhoz több munkásra van szükség, több ember jut munkához, - keresethez, - (többen is adóznának!) és többet tudnának vásárolni, és a folyamat kezdődik elölről.Íme egy lehetőség a válságból kilábalásra...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Borravalóengedély

"Nem világos tehát, mi az újdonság a mostani szabályozásban." Tovább olvasom