Délmagyar logó

2017. 01. 16. hétfő - Gusztáv -5°C | 1°C

Ünnepelnénk a munkát

"A pályakezdő dip- lomások mostanában éppen a rekord munkanélküliséggel szembesülnek."
Az öregebbek lassan elfelejtik, a fiatalok meg csak a történelemkönyvből tanulják, mit is ünneplünk május 1-jén. A pályakezdő diplomások mostanában éppen a rekord munkanélküliséggel szembesülnek, nem is nagyon értik, mi ezen a piros betűs ünnep. Nem is akarják megérteni, aki tud, elmegy külföldre dolgozni, a kevésbé energikus meg úgy kezdi itthon az életet, hogy felesleges.

Az elmúlt két napban az átlagembernek csupán az okozott bosszúságot, hogy sima hétvégére esett elseje, cserébe viszont a tavasz helyett a nyarat ünnepelhettük – békésen, színesítve egy csomó ballagási ebéddel, szabadtéri családi összejövetellel. Újra elfoglaltuk a természetet.
Ült szombat délelőtt a Tisza partján, a Sárgán egy pecás – arra figyeltem fel, hogy botjai párhuzamosan voltak a folyóval, míg tőle felfelé és lefelé is a vízre merőlegesen pihentek a horgászbotok. Ez a szokatlan felállás eredményesnek bizonyult, körülbelül annyi keszeget fogott, mint a lejjebb és feljebb lévő két-két kolléga. Kíváncsi lettem a titkára, meg akartam lesni, szerencsére azonban ismerős volt, így beszédbe elegyedtünk.

A sikeres fogás titkát most nem osztanám meg a kedves olvasóval – a sodrást használta ki nagyon ügyesen –, mert elég hamar a munkára terelődött a szó. Pontosabban arra, hogy nincs munka. A hatékonyan keszegező úr ugyanis egy – megyénkben egyébként oly ritka – autóipari beszállításban érdekelt középvállalkozás első embere, résztulajdonosa, s ez a szakma szenvedte meg az építőipar mellett leginkább a válságot.

Ő ünnepelné a munkát, de sajnos kevés a megrendelése. – Túl kell élni – mondta, ők sem úszták meg komoly elbocsátások nélkül. Szerinte ez az esztendő lesz a mélypont, s véleményét annak ellenére fenntartja, hogy az iparág második félévére már enyhe növekedést jósolnak a hozzáértők.
Kérdeztem tőle, próbált-e valamit másképpen a vállalkozásában – mint a keszegezésben –, de azt mondta, a praktika az ő méretükben már kevés. Sodródnak, de ez nem az a sodrás, amit ki tudnának használni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Anyák napi könnyek

"Az édesanya az, aki mindent ad. Feltétlenül és gondolkodás nélkül." Tovább olvasom