Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Ünneplők

"...elkezdődött – és máig tart – a falunapok divatja. Bár egyre több településen a régi, hagyományos búcsú napja egyúttal a falunap, és egyre több helyen nem is nevezik már falunapnak, hanem megint búcsúnak. És azután a városokban egyre több városrész üli meg saját lakóinak saját ünnepét."
A falu megtelt, jöttek régen látott rokonok minden házhoz. A baromfiállomány megritkult, a tűzhelyen gazdagon zöldségezett tyúkleves rotyogott, a rántott csirkéhez friss saláta dukált, és desszert gyanánt tortahegyek fogytak. Folyt a sör, bor, pálinka, estére kelve a falu apraja-nagyja táncra perdült a kocsmaudvaron. De előtte, délután még lezajlott a kuglibajnokság, még előtte, délelőtt mindenki a papot dicsérte, hogy kitett magáért a búcsúi szentbeszédben!

Ez volt régen. De nemcsak a búcsú volt, hanem az összes többi vallási ünnep, meg az aratás eleje, meg a vége, meg ki tudja, mi még, ami a kisebb-nagyobb közösségek hagyományaként élt, virult. Mint alkalom az együttlétre, az együvé tartozás kifejezésére és mint jól megérdemelt, fölszabadult pihenő a munkás hétköznapok között. Azután valahogyan megritkultak az ünnepek, vagy soha nem lettek „igaziak" – a szocialista brigádtalálkozók, a traktoroslányok versenyének eredményhirdetése, ilyesmik.

Még azután elkezdődött – és máig tart – a falunapok divatja. Bár egyre több településen a régi, hagyományos búcsú napja egyúttal a falunap, és egyre több helyen nem is nevezik már falunapnak, hanem megint búcsúnak. És azután a városokban egyre több városrész üli meg saját lakóinak saját ünnepét. Most például Szegeden Alsóváros és Petőfitelep. Plusz a régen önálló városkörnyéki települések keltik új életre saját régi ünnepeiket, és találnak ki maguknak az együttlétre új alkalmakat – ezen a hétvégén például a szőregiek, a dorozsmaiak. Minden városnak van már – napja. Azaz ünnepe. Kisvárosnak, nagyvárosnak, fővárosnak.

Szeged népe kifejezetten imádja a népünnepélyeket, sör-, bor-, grill-, tánc-, dzsessz-, színházi és még ki tudja, milyen fesztiválokat, különcségeket, mint városi méretű éjszakai fülemülehallgatás, közös vadasparki állattapintás, éjféli kiállításlátogatás. Élvezi a nép az ilyen-olyan napokat, vásárokat, versenyeket, mindent, ahol sokan vannak egy helyen, és együtt látnak, hallanak, tapintanak, szagolnak, ízlelnek, éreznek, csinálnak... Valamit. Szinte mindegy, hogy mit.
Ez különös. Így a 21. században.

Talán azt is jelenti, hogy minden változik, csak az ember nem. Az érzékei-érzései működnek a búcsúi nagymisén, a nagyebéden, az utcabálban és mindig, századokon át – egyformán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bush villanásai

"Amerikának tükröt mutat 1956. A magát a szabadság jelképeként föltüntető szuperhatalom, a NATO feje… Tovább olvasom