Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Úsznak a jegek

"Ahhoz nem kellett jégszekrény se, hogy észrevegyem, hány foknál látszik meg az emberi lehelet. Meg az állati is. Száraz időben valahol öt fok fölött. Vagy körül? Legkedvesebb folyónk a Tisza, mert legközelebb van hozzánk, annak a vízállásából pedig előre kikövetkeztethetem, mikor lepi el a rakpartot."
Hivatásos időjósok, vizes emberek és biológusok, nagyot ne nevessetek mostani bárgyúságaimon. Mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki.

Móra Ferenc az ásotthalmi Várostanyán folytatott nem nagyon tudományos kísérleteket egy darázzsal. Pohárral is leborította, és figyelte, miként viselkedik alatta. Én is befogtam egyet, betettem a hűtőbe, hőmérőt raktam mellé, és azt nézegettem, mikor kezd megdermedni, és mikor virul neki megint. A mérésem nem lett hitelesítve, de úgy emlékszem, valamivel tíz fok alatt következett be a váltás. Meg kellene ismételnem mostani nyarakon, amióta elektromos hőmérőnk is van, és az a mínusz 0,0-át is mutatja.

Ahhoz nem kellett jégszekrény se, hogy észrevegyem, hány foknál látszik meg az emberi lehelet. Meg az állati is. Száraz időben valahol öt fok fölött. Vagy körül? Legkedvesebb folyónk a Tisza, mert legközelebb van hozzánk, annak a vízállásából pedig előre kikövetkeztethetem, mikor lepi el a rakpartot. Meg is mondanám, de ez már olyan szolgáltatás lenne az autósoknak, élelmes ember ezért már pénzt kérne. Ott van előttük, figyeljék meg. Hogy hány foknál merevedik le a számítógép, most ebben utazom.

Őseink a kalendáriumot rakták tele mindenféle fontosságokkal. A Medárd-napi a legkelendőbb, meg a gyertyaszentelő, meg a Pál-fordulása, és a Vince-nap. Amikor ezeket a sorokat pötyögtetem, Vince csordulásán (enyheségén) vagyunk túl, és le is szögezhetem, ilyet is ritkán érhetünk meg. Szinte tavaszi a meleg volt délben, ahogy illik – a forráskúti szövetkezet az üllési Haleszban ilyenkor szőlőt telepített már –, estére kelvén viszont akkora hidegség gyűrűzött be hozzánk a szibériai pusztákról, meg a sarkvidékről, nem győztük kapkodni magunkra gönceinket. Mondogattam is alkonyattájt, reggelre úsznak a jegek a Tiszán.

Nem akarták elhinni. Másnap reggel csak rátekintenem kellett. Már akkor észre vettem, amikor még benne volt a fejemben a fényképezőgép. Mentem is az újszegedi partra, hogy a jégkarikákat előre kapva sütögessem a városra. Mert amikor ennyire hideg van, napsütés is szokott lenni.

Örömmel jelentem, az idei első nagy mínuszok újabb fölismerést hoztak. Arany Jánosunk gólyaversén elmerengtem már gyerekkoromban. Árva gólya áll magában… Tűnődik, fél lábon állván, / El-elunja egyik lábán, / Váltogatja, cserélgeti, / Abban áll a / Mulatsága, / Ha beléun, újrakezdi. Milyen idő lehetett akkor? Annyira hideg biztosan nem, hogy fázás miatt kellett volna váltogatnia, hiszen ha az égre nézne, Szabad gólyák szállnak ottan, / Jobb hazába. Szabadságvágyunk van ebbe belerejtve, mi köze lehetne a mostani hidegekhez? Ludakat is láttam fél lábon „darvadozni", hattyúkat is, döglesztő kánikulában is, de most meglepődtem. Kerti kicsi pincénk szellőzőjére raktam a hullámpapirost éppen. Mínusz tíz körül esedékes az is. Sándorék minden baromfija, tyúkok is, kakas is, egy lábon álldogált. Egytől egyig valamennyi. Szélárnyékban. Pedig a hőmérőt látásból se ismerik.

Tyúkeszükkel is rájöttek, kevesebb fázik, ha az egyiket maguk alá húzzák.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vérnyomások meghajtója

"Ereinkben keringő vérünk nyomásának három fokozata biztosan van. Az egyik a normális. Százalékot… Tovább olvasom