Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Üvegzseb

"A szegedi színházat megtámadni, amikor éppen elképesztő előadásszámot produkál, közönsége van és mindennek a tetejébe fillérrel sem költ többet, mint amennyi a kasszájában van, eléggé abszurd. Legföljebb az magyarázza a dolgot, hogy kampány van, az ellenzék mindent támad, ami él és mozog."
Botorságnak – és nem bátorságnak – tetszik nekimenni egy városi intézménynek, amely ugyan általában botrányoktól hangos, talán mert kicsit ilyen a természete, de most éppen: jól működik. A szegedi színházat megtámadni, amikor éppen elképesztő előadásszámot produkál, közönsége van és mindennek a tetejébe fillérrel sem költ többet, mint amennyi a kasszájában van, eléggé abszurd. Legföljebb az magyarázza a dolgot, hogy kampány van, az ellenzék mindent támad, ami él és mozog. A politikusok ilyenkor – Orbán Viktor szavával – az élő fába belekötnek!

Más dolog a színházigazgató személyének megtámadása, de csak kicsivel más, hiszen ez is lehet éppolyan kampányfüggő, mint az intézmény bírálata. Szegeden a színidirektor pénzei utáni érdeklődés nem újdonság – nem úgy, mint például Győrben, ahol kollégánk vért izzadt, mire valahogyan kimagyarázta magát: miért kotorászik az igazgató úr zsebében? A mi mostani direktorunk elődjének a zsebében mi már túrtunk, anno, igaz, nem jókedvünkben, hanem mert túlköltötte a köz pénzét.

Általában is igaz: sokat botorkálunk, 16 évvel a rendszerváltás után is, a köz- és magánpénzek mezsgyéjén, el-eltévelyedve az üvegzsebelv igazától. Ez ugyanis arról szól, hogy a közpénzek költését láthassa át minden adófizető. És nem arról, hogy a köz alkalmazottainak személyes szférájába taposhatunk, amikor csak úri kedvünk diktálja. Hogy egy közalkalmazottnak mennyi a bére, az nyilvános adat; ám hogy egy színésznek – legyen akár pillanatnyilag költségvetési intézmény igazgatója – mennyi a gázsija, ezt rendes demokráciákban, piacgazdaságokban senkinek se jut eszébe firtatni.

Bulvárlapok találgathatnak persze, de sosem tálalnák olyan éllel a dolgot, ahogyan a hazai országos napilap most tálalta a szegedi direktor pénzügyeit. A nagy gázsi a művészek szakmai elismertségének mutatója. Normális helyen senkinek nem jut eszébe, hogy azt sugallja: szégyellje magát a színész, amiért a művészeti piacon magas árfolyamot vívott ki magának. Ha mégis, sosem a művész, hanem a hülyeséget sugalmazó szégyenül meg.

Minálunk mindennek az ellenkezője azért fordulhat elő, mert nem egészen normális a hely, ahol élünk, a demokrácia meg a piac is tökéletlen. Az üvegzseb fogalmát pedig mindenki úgy értelmezi, ahogyan napi politikai érdeke diktálja. Még. De talán tanulunk az idővel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyeljük a pénzt

"Sétálóutcák, elkerülő út, csöndes villamosok, közút-vasúti híd. Európai középvárost álmodunk… Tovább olvasom