Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Várakozás

JEGYZET - "Én azért szeretem az adventet, mert egyelőre még pártsemleges."
Egy mesének szépen illik indulnia. Ezért az én mostani, adventi tűnődésem mindjárt Lázár Ervin egyik mesehősével kezdődik. Lapázi Lopez valódi ellentolvajnagy, aki nem elvisz, hanem éppen fordítva: mindenkinek odacsempészi azt, amire feltétlenül szüksége van. Az esztendő utolsó hónapjában (legalább ekkor) valamennyiünknek ilyenné kellene változnunk. Hinni a mesében. Hinni. Hinni, hogy nemcsak a magyar igazság három, de a bölcs királyok is éppen hárman vannak, és már elindultak. Hinni, hogy rájuk igazán érdemes várakozni.

Én azért szeretem az adventet (akár azt is mondhatnám, hogy várom), mert egyelőre még pártsemleges. Jó lett volna, ha a március 15. vagy az október 23. is ilyen marad, de az egyoldalú kisajátításokról engem senki nem kérdezett meg. Szóval az advent egyelőre pártsemleges. Igaz, nem nemzeti ünnep, de ez mostanság nem is baj, maradjon meg „csak" a várakozás idejének. Így természetesen közvetlenül a karácsonyi készülődésre emlékeztet, általában meg a Fényre várunk. A Fény eljövetelében reménykedünk mindnyájan az év legsötétebb napja közelében. Ez december huszonegyedike lesz, vagyis a sötétség egyre inkább közeledik, de utána világosság jön, ahogyan a felhők fölött is mindig kék az ég. Várakozunk tehát, várjuk az újjászületést, az új esztendőt, és ezzel együtt reménykedünk.

Samuel Beckett színműve óta tudjuk, hogy mindannyian Godot-ra várunk. Ráadásul nekem már napok óta a Doors együttes egyik dala jár az eszemben: Várjuk a napot. Igen, várjuk a napot. Csak éppen nem árt arra is felkészülni, hogy a pirkadat gyakorta olyan, mint az adventi gyertyacsomag. A három lila mellett a rózsaszín szelet hozhat. És ez a szél az álmokkal együtt a lángot is elfújhatja. Kár lenne érte. Már olyan régen várunk rá.

Egy mesének szépen illik zárulnia. Ezért az én mostani, adventi tűnődésem farkán a bojt természetesen ugyanaz, mint amivel Lázár Ervin meséje zárul. Menekülő hősei csak akkor tudnak végre a magasba emelkedni, amikor kidobják a repülőből a véka aranyat. A demizson pálinka marad, de az arany repül. Tudni kell, mi a valódi kincs.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Okosba’

"Csináld te is, vagy véged." Tovább olvasom