Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Várvédők

"Aki átlátja egy állam működését, ma nyilván kapásból tud nyolc-tíz olyan feladatot mondani, ami sürgősebb, mint a csongrádi védmű modernizálásának befejezése. De aki ott lakik a töltés mellett, és tavaly két hétig közelről nézhette minden idők legnagyobb tiszai árhullámát, most pedig azt hallja, nyáron bizonytalan időre leállnak a felújítással, az azt fogja gondolni, hogy odafönn nem normálisak."
Érdemes fölidézni, hogy volt néhány olyan nap egy évvel ezelőtt, amikor a vízügyesek nem tudták megmondani, meddig emelkedhet még a Tisza. Pedig máskor mindig meghatározzák előre, mikor, hol, mennyivel fog tetőzni. De ekkor megállt a tudomány, a természet diktált. Amikor erről kérdezem, a megyei katasztrófavédelmi szakember azt mondja, ez csak laikus szemmel látszott ilyen kivételes pillanatnak. Mert a rendkívüli árvizek elleni védekezés valójában olyan, mint a várvédelem. A legrosszabb eshetőségre is számítani kell, és az egész rendszer erején, nem csak a falak magasságán és a katonák képzettségén, rátermettségén múlik a siker. Fel kell mérni, mi a legsürgősebb feladat, és tudni kell gyorsan reagálni a változó helyzetre.

Ez a logika persze nem vízügyes szabadalom: időnként a magyar politika is a várháborúk korát idézi, és ez nem szokott kedvezni a hosszú távú gondoskodást igénylő ügyeknek. Amikor kellett, tényleg minden pénz megvolt például az árvíz elleni védekezésre. Ami pedig közvetlenül a védelmet szolgálja, azt az árhullám levonulása után korrekt módon helyreállították. Megjavították a Körös-töltést például Szelevénynél is, ahol egy éve megcsúszott, és a Csongráddal átellenben lévő Nagyrét lakóit is ki kellett telepíteni. A miniszterelnökből most a védekezők tiszteletére rendezett ünnepségen mintha egy kicsit Dobó kapitány is beszélt volna: „Szelevény neve e tett révén egybeforrott a bátorsággal és az összefogással, és olyan példává vált, amelyre bármikor lehet majd hivatkozni, ha nagy nehézségek elé nézünk". Ugyanakkor megmondta azt is, hogy a Szelevényt, Csépát és Tiszasast összekötő út felújítását – ez is megrongálódott a védekezés idején – pályázati pénzből kell fölújítani, a kormány saját erőt ad hozzá. Világos: most már ezen a fronton béke van.
Csakhogy ez nálunk azt jelenti, a folyamatok lelassulnak. A tiszai védekezést meghatározó Vásárhelyi-tervet még az Orbán-kormány készítette elő, az elindítás már a Medgyessy-kormányra várt, a lebonyolítás pedig a Gyurcsány-kabinetre. Most a leendő környezetvédelmi és vízügyi miniszter, Fodor Gábor azt nyilatkozta, úgy vállalja el a munkát, ha a kormányfő garantálja, hogy a Vásárhelyi-tervet felpörgetik. A terv tehát „felpörgetésre szorul".

Aki átlátja egy állam működését, ma nyilván kapásból tud nyolc-tíz olyan feladatot mondani, ami sürgősebb, mint a csongrádi védmű modernizálásának befejezése. De aki ott lakik a töltés mellett, és tavaly két hétig közelről nézhette minden idők legnagyobb tiszai árhullámát, most pedig azt hallja, nyáron bizonytalan időre leállnak a felújítással, az azt fogja gondolni, hogy odafönn nem normálisak. És nem érti, mire kellhet a megszorításokkal összespórolt pénz, ha nem épp az ilyen munkákra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeszélyes széljárás

"Nálunk jelenleg 61 megawattot termelnek az ipari szélerőművek. Ugyanez a mutató Dániában közel… Tovább olvasom