Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Vasalják a Szürkét

"Baj van persze idelenn, mert a csikókorból éppen kinövő Szürkét az otthoni gazdaiskolában, magánúton, hosszas türelemmel csak arra tanították, hogyan kell föladnia az egyik lábát, és hogyan a másikat, ha amaz már földet ér. Ha a kecskét kellene patkolni, az ágaskodó jószág, de a Szürke leginkább lónak született."
Istenem, de rég volt! Első iskolai fogalmazásunk címe volt ez. Az iskolaudvar egyúttal kovácsműhely udvara is volt, a műveletet szinte naponta láthattuk. Szünetekben mi játszottunk azokkal a kis bakokkal, amelyekre föladta a lábát, hogy a lópedikűr zökkenők nélkül dolgozhasson. Egyet-egyet be kellett szolgáltatnunk arra az időre, de táthattuk a szánkat egészen addig, amíg a szünetnek vége nem lett. Könnyen írtunk róla.

Amikor a szalagfűrésszel ismerkedtünk, a bognárhoz mentünk el. A háború napjai voltak azok, fatalpakat kanyarított a visító fűrész. Arról is írtunk fogalmazást. Pedagógiai tudatosságot érzek ki belőle most is. Tessék jól odafigyelni a világra!

Elfogynak a lovak, fogynak a kovácsok, a fatalpak is inkább a fejekbe költöznek. Elképzelni azonban tudom, hogyan történne ma a Szürke megpatkolása.

Ketten viszik szerencsétlen párát, és azonnal egymás szavába vágnak. Az egyik azt mondja, az első lábán kezdjék, a másik kapásból kontrázza. Áll, csak áll a bőrkötényes kovács, ebben ő lenne a szakértő. Valahogy megegyeznek mégis, legyen első az első láb. De melyik! A jobb oldali, vagy a bal? Óriási a kérdés, ki kell kérni a jogállami parlament döntését. Összekap az ottani patkó két szárnya az igazi patkó fölverése tárgyán. Megbízza az ügyrendi bizottságot, az kimondja, ide kétharmados többség kell. Először az egyik párt képviselői vonulnak ki, hogy határozatképesség ne legyen, aztán, megjuhászodván visszatérnek, de kedvet kap a manőverre a másik oldal is. Szinetár Miklós nem rendezte jobban az operai nagy vonulásokat. A parlamenti ciklus végére mégis megszületik a salamoni döntés: mind a kettő egyszerre patkoltassék.

Baj van persze idelenn, mert a csikókorból éppen kinövő Szürkét az otthoni gazdaiskolában, magánúton, hosszas türelemmel csak arra tanították, hogyan kell föladnia az egyik lábát, és hogyan a másikat, ha amaz már földet ér. Ha a kecskét kellene patkolni, az ágaskodó jószág, de a Szürke leginkább lónak született. Mielőtt azonban előadná a kovács türelmi ötletét, fokozódik a nemzetközi helyzet. Hogyan rakják föl a patkót?

Ha a betyárvilágban valamely futóbetyár fordítva verette föl, hogy amikor jön, úgy lásson, mintha menne, a mostani betyár világban is meg kell ezt fontolni. Vissza az ügyrendi bizottság elé. Előtte azonban fontosabb téma fekszik, bár szőrmentében a patkolás gubancaival rokon: adhat-e ideiglenes megbízatást mandátuma lejárta utánra a közszolgálati főnök, vagy nem adhat? Ebbe már bekapcsolódik a médiasereglet is, maga előtt görgetve bizonyos brókerügyek gubancait is.

Ahol ilyen nemzeti összefogás van a nemzet nagy kérdései megtárgyalására, ott nagyot kurjant valaki a nép közt, és betelefonál. Azt mondja, ha a leköszönő államelnök se követhette az őcsászári és őkirályi örökösödési luxust, és nem nevezte ki ideiglenes utódját, és egyetlen távozó tanszékvezető se teheti meg az egyetemeken se, sőt az iskolaigazgató se kavarhat bele, hallgasson a közszolgálati is.

A Szürke meg csak áll az istállóban, vasalatlanul. Amikor végre megint mester elé kerül, azon veszi észre magát, hogy a négypárti, nemzeti, jogállami demokrácia jegyében mind a négy lábáról egyszerre akarják lekapni. Egyenkint a galuskát, uraim! Elnyeríti magát, és szépen, sorban, egyenkint fölrúgja mindegyiket. Két lábbal, egyszerre. A hátsókkal.

Drága Tanító Bácsi, erre hányast kapnék?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az eső lett a főszereplő

"Most pedig a SZIN-es rendezőség és a zenekarok után Szegedre zarándokló tinirajongók fohászkodnak… Tovább olvasom