Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Vásár öröme

"Ja, hogy az árak? Javaslom, legalább szombaton erre se gondoljunk, élvezzük felszabadultan életünket. Vasárnap, ama bizonyos bronzvasárnapon aztán majd már számolgathatunk, foglalkozhatunk pénztárcánk méreteivel, THM-el, hitelügyintézéssel, meg a mögöttünk sorban állóval, aki éppen sarkunkra tapos."
Nem tagadom, igencsak karcolt szívtájékon az irigység, amikor a '80-as évek elején, életemben először a Lajtától nyugatra járva, belecsöppentem Bécs városának karácsony előtti forgatagába. Némi kis szédülés is környékezett, látván a forralt boros poharakat markolászó, kedélyes bécsi polgárokat az áruktól megrakott pavilonok között sétálva a városházájuk előtti téren. Mert tudtam, otthon éppen pult alá rejtett banánra, mandarinra vadásznak a népek, s áldják sorsukat, ha sikerül nagy nehezen megvenniük a karácsonyra kinézett, s nem éppen hibátlan minőségű színes televíziót.

No, de minek felkavarni efféle rossz emlékeket, amikor már olyan világban élünk, amelyben sok minden hiányozhat életünkből, csak éppen az áru nem. Nézzenek csak a naptárra – december 3-át mutat. A fizetések már ott lapulnak a számlán, tenyerünk bizsereg, mert pénzt érez, költhetünk hát kedvünkre. Tudom, most illenék egy kicsit fanyalogni, szólhatnék arról, hogy a közelgő ünnep nem csupán a vásárlásról szól (ami persze nagyon igaz), de én nem teszem. Hiszen adva vagyunk mi, Csongrád megyei polgárok, akik gürcöltünk, spórolgattunk egy egész éven át, formálgattuk karácsonyra félretett vágyainkat. Megdolgoztunk hát azért, hogy szabadon engedjük vágyainkat.

Ha valamikor, hát az előttünk álló hétvégén nehogy már lelkiismeret furdalás vegye el jókedvünket. Induljunk csak nyugodt szívvel a terekre, boltokba. Szemlélődjünk, falja tekintetünk a látványt, szánk a ropogósra sült kolbászt, adjon meleget testünknek forralt bor, lelkünknek a sok szép szó, amit ismerőseinktől kaphatunk, amikor összefutunk velük a vásári forgatagban. Vegyük észre, milyen szép díszek koronázzák a belvárosokat, hogyan sikít fel örömében gyerekünk, ha megpillantja azt a játékot, amire oly régóta vágyott.

Ja, hogy az árak? Javaslom, legalább szombaton erre se gondoljunk, élvezzük felszabadultan életünket. Vasárnap, ama bizonyos bronzvasárnapon aztán majd már számolgathatunk, foglalkozhatunk pénztárcánk méreteivel, THM-el, hitelügyintézéssel, meg a mögöttünk sorban állóval, aki éppen sarkunkra tapos. De hát ez is karácsonyunk része, mint ahogy az öröm is – ajándékozhatunk.

Hiszem: az idén mindenki megtalálja a kedvére valót. Mert más hittel nem is szabad útnak indulni, amikor oly szép dallamok ölelnek körbe a főtereken. A markunkba pottyanó bizonylaton megjelenő mínuszjellel úgyis lesz időnk foglalkozni, amikor ránk szakad az a csúnya, unalmas, lucskos hóval fenyegető január.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Halálos társaság

"Nem állíthatjuk, hogy különösebben meglepődnénk, amikor arról hallunk: már megint össze-vissza… Tovább olvasom