Délmagyar logó

2017. 02. 24. péntek - Mátyás 5°C | 12°C Még több cikk.

Vásárhely, közelről

"Önmagában szimpatikus lenne az ötlet, hogy műszaki szakközépiskola viselje Rapcsák András nevét Hódmezővásárhelyen. A városépítő politikus, fizikus és fejlesztőmérnök, jó néhány szabadalom tulajdonosa tényleg jeles vásárhelyi."
Önmagában szimpatikus lenne az ötlet, hogy műszaki szakközépiskola viselje Rapcsák András nevét Hódmezővásárhelyen. A városépítő politikus, fizikus és fejlesztőmérnök, jó néhány szabadalom tulajdonosa tényleg jeles vásárhelyi. Ha egyszer megírják a rendszerváltás utáni magyar önkormányzatiság történetét, a szerző nem kerülheti meg Rapcsák András életművét. Szennyvíztisztító, szeméttelep, bicikliút-hálózat, sportcsarnok, tornatermek sora épült a városban akkor, amikor másutt mindez együtt még csak álom volt. Az, hogy vezetési stílusa olykor megosztotta az elitet, még friss élmény, erre azonban idővel egyre kevesebben emlékeznek: az életmű pedig maradandó. Nem lehet kifogás ellene.

Nincs is. Akik a mostani vásárhelyi tiltakozást szervezték, nem Rapcsák emlékének megőrzése ellen emelik föl a szavukat. És érdekes módon nem is azért, hogy ne vonják össze az iskolájukat egy másikkal – ahogyan ez egyszer már Rapcsák idején, a kilencvenes években megtörtént –, csak a megszokott névhez ragaszkodnak. Kicsit groteszk reakció, de érthető: amikor a szűkös normatíváról, a csökkenő gyereklétszámról, összevonásokról szól az élet, már csak a név megválasztása vagy megtartása tűnik olyan döntésnek, ami nem függ a pénztől. A helyzet az igazgatóválasztások körüli dilemmákra is emlékeztet: miközben az önkormányzat képviselő-testülete megszüli a tanárok véleményével megegyező vagy azzal ellentétes döntést, akik érzelmi szempontból közelítenek, feltehetik a kérdést, kié igazán az iskola: a diákoké, a szüleiké, a tanároké – vagy mégis azé az önkormányzaté, amely az egész várost képviseli, és a normatíván felül is fizeti a működtetés költségeit.

A döntés majd most is megszületik. Sokkal érdekesebb ebben a történetben a tiltakozás módja és szinte minden, ami ezt a félszeg mozgalmat kíséri. Leírva még senki sem látta az iskolában a polgármester indítványát, az érintettek mégis úgy érezték, már elkéstek: a diákok aláírásokat gyűjtöttek, megmozdultak a szülők. A dolgozói értekezlet szervezője, amikor faggatom, azon tűnődik, vajon éri-e majd valamilyen retorzió. Merthogy a jegyzőasszony rátelefonált, hogy ne nagyon várja a meghívott képviselőket, ők nem fognak ráérni, bizottsági ülésen lesznek. Aztán a fórumra mégis eljönnek – de csak az ellenzékiek, a polgármester és a városvezető koalíció tagjai távol maradnak. Egy ellenzéki azt találgatja, vajon milyen nagypolitikai szándék állhat a polgármester kezdeményezése mögött – azt nem föltételezi, hogy az előd iránti őszinte megbecsülés. A polgármester pedig úgy dönt, nem nyilatkozik az ügyről a megyei újságnak. De lehet, hogy megváltoztatja javaslatát – halljuk késő este.

Közben pedig senki sem bántott senkit. Csak meg kellene nyíltan és nyugodtan beszélni egy fontos helyi közügyet. De a levegő egy pillanat alatt megtelik gyanakvással, bizalmatlansággal, lázas találgatással, rosszkedvvel. Szerintem ez az, ez a zavar, amivel végre kezdeni kéne valamit Vásárhelyen.

Legelőször találni kellene rá egy kifejező, pontos nevet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nomád orvosok

"Egyetlen okot szoktak említeni ismerőseim, amikor arra terelődik a szó, orvosként miért… Tovább olvasom