Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Végképp eltörölni

"Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is."
A Szeretetminisztérium cellájában megkínzott Winston Smith, George Orwell nevezetes negatív utópiájának, az 1984-nek a főszereplője ismételgeti a Párt jelmondatát: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is, aki uralja a jelent, az uralja a múltat is." Ez a sokat idézett, örök igazságnak tűnő mottó jutott először eszembe a székkutasi képviselő-testület döntéséről, hogy megszüntetné „a szocialista kort idéző utcaneveket". Négy éve, amikor először nekifutottak, még nem volt elég felkészült Székkutas népe: 433-an írásban tiltakoztak, ragaszkodtak megszokott utcaneveikhez, ezért végül visszakoztak a képviselők.

Azóta lezajlott a fülkeforradalom, új időszámítás kezdődött, a „zemberek" tudják, mit várnak tőlük a nemzeti együttműködés jegyében – és igazodnak. A kutyának se jut már eszébe, hogy akadékoskodjon. Az végül is tényleg anakronisztikus, hogy valakinek még 2011-ben is a Sztahanov vagy a Kun Béla utcát kelljen bediktálnia, amikor a lakhelyéről kérdezik. Azt is meg lehet érteni, hogy sok család legendáriumában a szovjet csapatok bevonulásához nem épp a felszabadulás fogalma kötődik, így érzékenységüket sértheti, ha nap mint nap ezt a vitára ingerlő utcanévtáblát látják. Bár rossz hír számukra: így is sok olyan település marad, ahol továbbra sem gondolkodnak a Felszabadulás utca átkeresztelésén.

Kényesebb ügy a Ságvári Endre és a Bacsó Béla utca. Névadóik megítéléséről máig tartanak a viták. Ságvári kapcsán legutóbb 2006-ban csaptak össze az ellentétes nézeteket képviselők. Az apropót a Legfelsőbb Bíróság ítélete adta: 47 évvel a kivégzése után felmentette az egykori csendőrt, akit évtizedeken keresztül Ságvári gyilkosaként neveztek meg. Az ítélet szerint a kommunista vezető lelövése az 1944-ben hatályos törvények alapján nem volt bűncselekmény. Az LB bírája persze azt is hozzátette: a bíróságnak nem tiszte, hogy történelmi eseményeket, politikai mozgalmakat vagy ideológiákat értékeljen. Vállalkoztak azonnal helyette erre hivatottabbak.

Bacsó Bélával – akit kollégájával, Somogyi Bélával, a Népszava szerkesztőjével együtt 1920 februárjában a fehérgárdista Ostenburg-különítmény hurcolt el, lőtt le, és dobott a Dunába – még kínosabb a helyzet. Írói, újságírói tehetségét, szociális érzékenységét, következetes háborúellenességét nemigen vitatják, baloldalisága és antiklerikalizmusa viszont ma már elég indok lehet ahhoz, hogy megpróbálják végleg kitörölni a kollektív nemzeti emlékezetből.

Karl Marx utcák, terek, emléktáblák pedig olyan provinciális szellemiségű városokban is megtalálhatók, mint Berlin és London. Büszkék lehetünk rá: mi tudjuk, amit tudunk, és megint a világ előtt járunk.

Olvasóink írták

  • 7. purgator 2011. február 06. 01:40
    „Utcákat, tereket, intézményeket olyan kimagasló személyekről nevezünk el, akik példaképként szolgálnak a nép számára. A példaképek izmusonként váltják egymást. a "visszakeresztelés" nem a név történelmi eltörlésével egyenlő, mert akkor azt kellene kérdezzem, hogy a Szentháromsághoz képest akkor Hunyadi János is bolsevik lett volna?”
  • 6. deszkás 2011. február 04. 20:05
    „ACHILLEUS! A 3as hsz- utolsó sorát megcáfoltam volna tavaly egy visszakérdezéssel de tudod a médiatörvény.. Nem, nem félek mert nincs mitől de ismered a Médiás szöveget: hülye azért nem vagyok.”
  • 5. achilleus 2011. február 04. 19:13
    „A címről: "végképp eltörölni" a Boldogasszonyt, a Kálváriát, és még számos más történelmi nevet mintha mások akarták volna az idézett Internacionálé szellemében, persze nekik szabad, sőt kötelező, de illik megvádolni ilyesmivel a másikat.Féligazságokat lehozni egy rendőrgyilkosról, akinek neve nem az első az adott intézmény történetében, a Somogyi utcát félrevezető magyarázó táblával "eltulajdonítani" attól személytől, aki egész gyűjteményének átadásával megalapozta a Somogyi-könyvtárat. Mindez belefér, és idézgetni az 1984-et, az Internacionálét. Ki is akarta, akarja még mindig uralni a múltat??”
  • 4. achilleus 2011. február 04. 19:03
    „"Ságvári kapcsán legutóbb 2006-ban csaptak össze az ellentétes nézeteket képviselők."

    Nem egészen, még tavaly nyáron is emléktáblát követeltek, halálának egészen kerek 66. évfordulóján, és a bíróságon vádaskodtak ennek a, mai fogalmainkkal, szimpla terroristának a védelmében: "A Legfelsőbb Bíróság (LB) falára kellene függeszteni Ságvári Endre emléktábláját, hogy az LB bizonyítsa, nem szándékosan erősítette a szélsőjobb mozgalmat a Ságvárit elmarasztaló ítéletével - jelentette ki Donáth Ferenc. A Nagy Imre Társaság fővárosi szervezetének elnöke az antifasiszta mártír halálának 66. évfordulója alkalmából a Magyar Antifasiszta Ligával és a Zöld Baloldallal közösen rendezett megemlékezésen vett részt az LB épülete előtt. Ennek során Donáth bemutatta azt a levelet, amelyet Baka Andrásnak, az LB elnökének címzett. Szerinte ugyanis az LB 2006-os elmarasztaló ítélete Ságvári Endre ellen hozzájárult a magyar szélsőjobb erősödéséhez. (...) 2010. július 28. Népszava”
  • 3. achilleus 2011. február 04. 18:46
    „"Az ítélet szerint a kommunista vezető lelövése az 1944-ben hatályos törvények alapján nem volt bűncselekmény."
    ----- már csak azért sem lehetett, mert - és ne vegye zokon, a történet másik felét, a nemzeti múlt eltörlése és meghamisítása elleni tiltakozásom jeléül idemásolom - "1944. július 27-én négy csendőr érkezett az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. (...) Ságvári és az egyik csendőr - akit a többiekkel együtt kitüntettek - a kórházban belehalt sérüléseibe." Nincs az a jogrend, sem demokrácia, sem diktatúra, amelyben egy ilyen helyzetben a támadót le ne lőtték volna!”
  • 2. achilleus 2011. február 04. 18:36
    „Nemrég jelent meg ugyanebben az újságban egy interjú Szeged restaurátorával: A Virág cukrászda mennyezetéről 12 réteg festéket vakartak le, hogy előkerüljön az eredeti freskó. Bizony sokszor az újabb festékrétegek takarják az eredeti, legtöbbször értékesebb régebbi réteget. Április 4 a Boldogasszonyt, Lenin Tisza Lajost, Tolbuhin a Kálváriát. A Hősök Kapuja is tudna erről beszélni, Aba-Novák nyelvén. ---- Ez sem más. Ami a "provincializmust" illeti: Már az oroszok sem hívják Leningrádnak Szentpétervárt, a németek sem Karl-Marx-Stadtnak Chemnitzet, Dunaújváros már Kádár korában megszabadult a Sztálinváros titulustól, sőt Sztálingrád is Volgográd lett, Leninváros, pedig Tiszaújváros. Kik is próbáltak kitörölni valamit a kollektív nemzeti emlékezetből? Tudtommal nem nyüzsögnek Németországban az Adolf Hitler Strassék, nem is nevezik őket posztnácinak, miközben minket liberálisék igen gyakran a világ legtermészetesebb módján posztkommunistáznak. Tehát csak óvatosan azzal a nemzeti múlt kitörlésével.”
  • 1. mazsolaszolo 2011. február 04. 14:20
    „"...megpróbálják végleg kitörölni a kollektív nemzeti emlékezetből"

    Ahhoz, hogy valaki valóban uralni tudja a múltat - kezdje először csak a sajátjával -, hogy uralhassa a jelent és a jövőt, meg kell tanulnia ELFOGADNIA a múltat, úgy, ahogyan van, nem pedig tagadni. Nehéz dolog, az biztos. A kollektív (nevezzük így) emlékezetben is minden benne van, ha tetszik, ha nem. Maximum nem akarunk rá emlékezni, de ott van. Kitörölni semmit sem lehet, ami egyszer megtörtént, bármennyire is szeretnénk. A tagadás csak fölsöleges és idővel egyre több energiát követel az embertől és semmi másra nem jó, csak arra, hogy előbb-utóbb megbetegítsen. Ez ugyanúgy érvényes mind kollekítív, mind pedig a saját múltra.

    Nem arról van szó, hogy ne cserélhessék át Hámán Kató utcanévtábláját Jókaira vagy Nemes nagy Ágnesre, hanem arról, hogy ne tessék törölni Hámán Katót vagy Bacsó Bélát az emlékezetből, mert attól ők még léteztek. Én ugyan nem tekintem egyikőjüket sem szentnek, sem mártírnak, különösebben nem is igen érdekesek számomra, de tudomásul veszem, hogy VOLTAK és valamit csináltak, ami miatt fennmaradt a nevük. És bizonyára vannak és lesznek közöttünk emberek, akiknek sokat számít a személyiségük, példaképnek tekintik. MIért ne tehetnék? Nem vagyunk egyformák. KInek-kinek más a fontos.

    Azt már ezerszer leírtam, hogy tessék már elválasztani egymástól az alkotót és az alkotást! Nagyon kevés olyan igazán nagy formátumú alkotó ember van, akinek az alkotása éppoly kiváló, mint amilyen csodálatos a saját személyisége.
    Bacsó Béla lehetett kiváló filmesztéta, a politikai hovatartozása vagy a magénélete az más mese. Sok embert megszédítettek mindenféle eszmék és izmusok. Nem bűn az, max. gyengeség. Meg is fizetett érte a szerencsétlenje.
    Thomas Mann az egyik legkiválóbb példa erre: emberileg szörnyű alak volt, de a művei! ...CSODÁLATOSAK! Ha csak az embert nézném, soha nem venném a kezembe többé egyetlen művét sem. Az ember nem érdekel, az a saját családjának és önmagának volt csapás (és tényleg nagy csapás!) - engem csak a művei érdekelnek. Mert egy alkotónál (többnyire) csak az számít.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szemét

"Miként fordulhat elő, hogy egymásra mutogatnak a környéken élők, levelez a zöldhatóság, mégsem történik semmi..." Tovább olvasom