Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Vidéki

Rég hallottunk ilyen kulturált vidékizést.

Két étteremmel is felkerültünk a Dining Guide legfrissebb 100-as listájára. A pesti gasztroítészek szerint a szegedi éttermek a helyieknek drágák, de ha a fővárosban lennének, ott ez megfelelő ár-érték arány lenne.
Rég hallottunk ilyen kulturált vidékizést. Vajon miből gondolják a pesti gasztroszakemberek, hogy a vidéken éttermet nyitó vállalkozók nem tudják felmérni a vásárlóerőt? Miért hiszik, hogy egy normális alapanyagokból, kiváló konyhatechnikával dolgozó étterem a szegedieknek drága? Ezt sosem tudjuk meg, legfeljebb azt érezzük: vidékieknek jó a rántott hús is. Uszadékos halászlével.
Annyi örömünk szerencsére maradt, hogy felkerültünk a listára. A Bistorant és a Tiszavirág nem először szerepel jól. Az Oroszlán utcai étterem főzőtanfolyamán megnézhettem, miért emelkedik a többiek fölé a Bistorant, és állítom, amit ott és annyiért kínálnak, megéri. Szeretem a pörköltet, a halászlét, nagymamám fasírtját és rántott húsát is, de ízélményben, újításban egyik sem veheti fel a versenyt a listázott éttermekkel. Igaz, nem is ott ebédelünk vasárnap délután.
Ha már az árnál tartunk, megkérdezném: a Tiszavirág és a Bistorant mihez képest drága? Az egyik, kommersznek is nevezhető szegedi étteremben a kijevi csirkemell 1900 forint, míg a Bistorant grillezett csirkemelle frissfűszeres sült zöldségekkel 2450 forint. 500 forinton szörnyülködnek? Aki étterembe jár – még ha ritkán is teszi –, tudja, az 500 forintos különbözetért sokkal többet kap egy kísérletező étteremben. Még Szegeden is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Veszett fejsze

"A kisebb válságot nehéz prémiumcélnak kitűzni." Tovább olvasom