Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Virágcsokros ünnepek

"Mondhatnak nekem bármit, nagyon rossz forgatókönyvet találtak ki az őseink. Még hogy ballagás az érettségi előtt? Hogy aztán nézzük azt a sok mosolygó, de már a hétfői írásbelitől rettegő diákot, akik esetlenül markolják virágcsokraikat és zakatoló aggyal próbálják kitalálni, milyen kéréssel karcolják majd fel lelküket a marcona vizsgáztatók?"
Mondhatnak nekem bármit, nagyon rossz forgatókönyvet találtak ki az őseink. Még hogy ballagás az érettségi előtt? Hogy aztán nézzük azt a sok mosolygó, de már a hétfői írásbelitől rettegő diákot, akik esetlenül markolják virágcsokraikat és zakatoló aggyal próbálják kitalálni, milyen kéréssel karcolják majd fel lelküket a marcona vizsgáztatók?

Ma délelőttre előírt kötelességünk: tegyünk meg mindent azért, hogy ballagóinknak legalább néhány óráig eszükbe se jusson az érettségi réme. Apró kacsintásokkal hergeljük jó kedvüket, ünnephez terített asztal mellett sorakoztassunk veretes mondatokat az élet szépségéről, meg az előttük álló nagy lehetőségekről. Már csak azért is, mert az élet valóban szép, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, még ha az előttük álló éveket nem is sorolhatjuk a habos torta kategóriájába.

Mert küzdeni kell. Ki ne feledjük a vállveregetős, vigasztalós gondolatok közül, hogy ezt a harcot ők már egy nyitott, sokszínű világban vívhatják meg. És érezzék azt is: útkeresésükben nem maradnak magukra. Hiszen ott szipog most (és persze mindörökké) velük például a kedves mama, aki helyettük is agyonaggódja magát. Mert az élet már csak olyan, hogy az anyáknak ezt a kínjaival is csodaszép kötelességet írja elő.

A mama tipródott azon, vajon miből is fizeti ki az ünneplő ruhát, a ballagási ebédet, s ő lesz az, aki soha nem felejti el a zsebbe csúsztatni az ezrest. Mint ahogy ő támad vasalóval a gyűrött ingre, ruhára, az ő száján buggyan ki mézédesen a szó: kisfiam. És persze a mamára vár ezen a hétvégén az is, hogy elnéző mosollyal szemlélje, miként csap a homlokára férje, gyereke egyszerre: jesszusom, hát ebben a nagy rohanásban az anyák napjáról meg is feledkeztünk.

Nos, ifjú tehetségek (mert minden érettségiző az), efféle szörnyűség jobb házaknál elő nem fordulhat. Ezért aztán vasárnap – mielőtt az érettségire várva átestek a harmadik sírógörcsön, s a totális agykáoszban az kutatjátok, ugyan miért is hívták Adynak nagy költőnket, amikor ő Góg és Magóg fia volt – nyomjatok cuppanós csókot a kedves mama arcára, és adjátok át neki a virágcsokrot. Kívánom, hogy e szép pillanatot éljék át mindazok is, akiknek hétfőn még véletlenül sem dugnak az orra alá érettségire pecsételt tesztlapot.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eredetiben

"A Magyar Nemzeti Galériában 360 ezren, Debrecenben 85 ezren, Pécsett 40 ezren látták a… Tovább olvasom