Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Visszasírt szakkörök

" Azt is megtanultam, hogy az úgynevezett művészeti iskolák önigazolásként erőltetik az elméletet. Föl-fölvillantak a „magasművészet" mögé bújtatott kicsinyes pénzszerző trükkök."
Bezzeg az én időmben! A csongrádi Széchenyi-iskola egyik rajz szakköröséből sem lett képzőművész. Színészpalánta se került ki az irodalmi színpadosok közül. De kipróbáltuk és megszerettük azt, ami szép.

A rajz szakköri szín- és festékpacsmagolásról, az indiai kiállításra való készülődésről, a batik, a monotípia és a linómetszet megismert titkairól, drága jó Gál Pálné tanárnő ízlésformáló szertárbeli foglalkozásairól meséltem a gyerekeimnek, mikor arról példálództam, jó barátkozni a művészettel. De hiába idéztem föl a verselésre és a szép szöveg szeretetére nevelő Pintér Ilona tanárnőm alakját is, lefegyverzett, amit a gyerekeim meséltek – a mai „művészeti" iskoláról.

Az egyik azért hagyta abba az agyagozást, mert kisiskolásként vizsgáznia kellett volna „képzőművészet-történetből". A másik azért utálta meg a néptáncot, mert a jeles napok népi szokásait kellett bemagolnia egy felnőtteknek szóló kézikönyvből. Tudtam a fülhúzásokról, a kipipált „művészetit" pótló pénzes magánóráról is. A „nemszeretem" sorolása beláttatta velem: e „művészeti" iskola agyagozás és néptánc oktatója nem képes élménnyé tenni a szépet. Azt is megtanultam, hogy az úgynevezett művészeti iskolák önigazolásként erőltetik az elméletet. Föl-fölvillantak a „magasművészet" mögé bújtatott kicsinyes pénzszerző trükkök. Az is kiderült, sokan nagyon jól élnek az elrabolt szakkörök helyett alapított műintézményekből.

Kár, nagy kár, hogy a privatizálási hullámban magánosították a szakköröket is! A tanórára építkező, a gyereket ismerő és a tantárgyát új oldaláról megmutató lelkes tanár által vezényelt délutáni szakkörök elől elszívták a levegőt és a támogatást a gombamód szaporodó, profitorientált délutáni művészeti iskolák. Ezekben a műintézményekben az elmélet és a gyakorlat műszabályai között vergődik a diák, fizet az állam és a szülő, de elvész a lényeg. Mert megélt tapasztalat nélkül nem hat, halott marad a művészet – különösen egy gyerek számára. Nem röstellem: visszasírom a szakköröket!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkésett szabályozók

"Szegedet rajzolták, nem lett. Az árvíz után mérnökök tervezték meg az utcákat, azóta is a mérnökök… Tovább olvasom