Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Víz és világnap

"Miért szennyezi az ember előszeretettel a vizet? – kérdezhetjük a víz világnapja kapcsán. A kérdés nem indokolatlan: az embernek – amúgy általában –, amire nincs szüksége, amit látni sem akar a továbbiakban, kapásból a vízbe dobja, mintha nem is történhetne másképp."
Miért szennyezi az ember előszeretettel a vizet? – kérdezhetjük a víz világnapja kapcsán. A kérdés nem indokolatlan: az embernek – amúgy általában –, amire nincs szüksége, amit látni sem akar a továbbiakban, kapásból a vízbe dobja, mintha nem is történhetne másképp. Kirándulók, cigarettázva a parton, a csikket széles ívben a vízbe pöckölik.

Hajóroncsok, rozsdás szögesdrótok, mindenféle vasak-fémek a Tiszában évtizedekig háborítatlanul hevernek, a strandolókra életveszélyesen. Igaz, ezeken a helyeken általában tilos fürödni, de az illegálisan fürdőző is ember. A szó szoros értelmében vett vízszennyezésről még nem is szóltunk. Pedig – nem véletlenül van világnapja a víznek – nemcsak nálunk gond ez, hanem világméretekben. Az Egyesült Államokban egy időben úgy reklámoztak egy tonhalkonzervet, hogy ezt tessék venni, ebben, nem úgy, mint más hasonló termékekben, lám, nincsen higany.

Tehát? Miért hiszik azt sokan, hogy amit a vízbe dobunk, az onnantól nem is létezik? Mert az ember alapvetően szárazföldi élőlényként jött létre annak idején – bár a vízimajom-elméletnek is akadnak hívei –; a víz nem tartozott az élőhelyei közé. Az emberelőd arra szocializálódott, hogy ha a földre dobja a banánhéjat, az ott erjedni kezd és odagyűjti a rovarokat, sőt a ragadozókat is, tehát kerülendő e cselekedet – míg ha vízbe dobja, a víz elviszi, volt-nincs. Tudat alatt még mindig ez munkálhat az emberben, midőn, ha csak egy mód van rá, inkább vizet szennyez – s, lásd levegőszennyezés: eget –, mint földet.
Bár azért földet is, elég rendesen.

Maradva a vízszennyezés témakörénél: addig ezzel semmi hiba nem volt, amíg a természet saját hatáskörben kezelni tudta a folyamatot – elbontotta, ami vízbe került –, ma már azonban nem tudja kezelni: utazók szerint az Atlanti-óceán északi fele egyre szürkébb, messze nem olyan kék, mint volt egykoron. De maradjunk itthon. A közelmúltban megint leúszott a Tiszán egy pillepalacktenger. Megkérdeztünk egy illetékest: jól gondoljuk, ez is Ukrajnából jön, mint jött az az évekkel ezelőtti? Dehogy, mondta. Elsősorban magunktól jön: a határon belüli hullámterekről.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A névelő, száműzve

"Isten tudja, meddig kellene visszamennünk édes anyanyelvünk kezdeteihez, hogy megtudjuk,… Tovább olvasom