Délmagyar logó

2018. 11. 18. vasárnap - Jenő 0°C | 7°C Még több cikk.

Vízveszély

"Egyszóval: árvízügyben tegyünk meg mindent, csak éppen azt töröljük ki terveink közül, hogy a fodrozódó hullámok ürügyén egymásra, őseinkre mutogassunk."
Ha nem ismerném már majd ötven éve, azt mondanám: bosszút áll. Úgy bizony, méghozzá rajtunk, gyarló embereken, akik városaink, falvaink szennyével, gyárakból küldött hulladékokkal, ki tudja, hányféle vegyszerrel mérgezzük már hosszú évek óta.

Ám a Tisza sokkal békésebb lelkű, bosszú dehogy jutna eszébe. Csupán gyenge ahhoz, hogy megvívjon a természet minden elemével, gyorsan olvadó hóval, földre támadó tengernyi esővel. Mit tehet más, kövérre hízik, gátat ostromol, ártérbe épített házakra, nyaralókra támad, megcsiklandozza a homokzsákok hasát, és csodálkozik. Ki máson, mint rajtunk, a fent említett gyarló embereken, akik kiismerhettük volna már természetét, s mégis úgy tudunk rácsodálkozni egy-egy áradásra, mintha soha nem járt volna efféle, nem szívesen látott vendég felénk.

Pedig elég csupán az 1970-es nagy áradásra emlékeznünk, amikor az ország minden szegletéből sereglettek a segítők a Tisza, a Maros, a Körösök gátjaira. Százezrek pedig lesték aggódva a vízparton védműveket erősítő munkásokat, s fogadkoztak: amit csak megtehetnek a haragos víz gátak közé szorításáért, meg is fogják tenni.

Úgy tűnik, nagyobb volt bennük az elszántság akkor, mint később a kitartás. Merthogy a Kárpát-medence folyói mentén – s közel sem csupán a magyarországi szakaszokon – lenne még tennivaló bőven. Hogy mást ne mondjak, megszerethetnék újra a vízügyi szakembereket, akiket a bős-nagymarosi gátépítés ürügyén annyi igaztalan támadás ért, hogy még unokáik is megsértődhetnek emiatt. De eljött annak is az ideje, hogy a Kárpátoktól ölelt világban összehangolják végre vizes terveiket kormányok, szakemberek, környezetvédők, a sokat emlegetett régiós politika jegyében éppen a Tiszához, Maroshoz – vagy hogy kicsit szakszerűnek tűnjek: a vízgyűjtő területhez tartozó – régiók egyesítsék erőiket. Merthogy erre minden korábbinál nagyobb az esély. Hamarosan Románia is uniós tagország lesz, Ukrajna is megérdemelne egy kis uniós segítséget, hogy végre szélesebb nyugalom költözzön a folyóvizek partján élők lelkébe.

Egyszóval: árvízügyben tegyünk meg mindent, csak éppen azt töröljük ki terveink közül, hogy a fodrozódó hullámok ürügyén egymásra, őseinkre mutogassunk. Mert miközben azt latolgatjuk, vajon a folyók szabályozásánál követték-e el a hibát, túl keskeny sávot engedve hirtelen duzzadó vizeknek, netán ezt követően fordítottunk a kelleténél kevesebb gondot a gátak „púpozására", a víz támad.

S addig örüljünk, amíg csak rekordokat, s nem házfalakat dönt. Ezért hát lapátot a kézbe, s tartsuk karban memóriánkat. Nehogy már jövő tavaszra elfeledjük, miért is panaszkodtunk 2006 esős tavaszán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beszámoltunk

"Mi marad még hátra? Vasárnap mindenki menjen el szavazni, és „két egyszerű csuklómozdulattal"… Tovább olvasom