Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Vonalak a Tisza partján

"Könnyű dolga lesz a kőfaragónak, amikor majd bevési a partfalba, Juhász Gyula szobrával szemközt, meddig ért minden eddigi idők legmagasabb áradása. Ott hagyta ujjlenyomatát a folyó, csak a dátumot és a centimétert kell oda írnia."
Könnyű dolga lesz a kőfaragónak, amikor majd bevési a partfalba, Juhász Gyula szobrával szemközt, meddig ért minden eddigi idők legmagasabb áradása. Ott hagyta ujjlenyomatát a folyó, csak a dátumot és a centimétert kell oda írnia. Vannak ilyen jelek az 1879-es nagy vízről is, gondolom, azok is így őrződtek meg. Most, hogy múlóban van a veszedelem, látom, olyan a védő fal belső fele, mint iskoláskorunk nagyvonalas irkája. Szinte kínálja magát, hogy a Kiskörút két vége közé a Tiszáról szóló valamennyi irodalmi alkotást föl lehetne írni, szép kalligrafikus betűkkel, zsinórírással. Amilyennel mi tanultuk palatáblán a betűket leírni.

Amikor fölszabadult a parti sétány a homokzsákok védelmező nyomása alól, nekiindultam föltekinteni a helyzetet. Alig bukott ki a KRESZ-tábla a fodrok közül, azon is ott vannak a vízjelek. Nem is értem első nekifutásra, hogyan tudott ilyen egyenletes tempóban apadni. Kétfelé hord a szemem, látom azt is, ami a parkban maradt. Nem ajánlom senkinek, hogy méltatlankodjon, máskor lehetne dúlásnak is mondani, de most inkább áldjuk a mérhetetlen erőfeszítés nagyszerű hőseit.

Korszakos váltást is fölfedezhettem, nem is tudom, de nem is akarom elhallgatni. Amikor legutoljára hozták rendbe a fal melletti gyalogjárdát, megtámasztva a mederből előkotort hordalékkal, lépcsőföljárókat is bele-beletéve, előálltak kedves és jámbor kívánságukkal a kerekes székkel járó embertársaink: jó lett volna, ha nekik is hagytak volna valami kis följárót, mert ők is szeretnék megnézni időnként a vizet. Akkor még, úgy emlékszem, nem volt határozott programunk „akadálymentesítés" névvel, amit rendre el lehet sinkófálni, ennélfogva olyan határozottan nyomták vissza beléjük a szót, csoda, hogy szét nem repedtek tőle. Menjenek a múzeumnál, vagy a financiánál! Tartok tőle, ezt a keménységet még az öregátkosban tanulták, mert igen hasonlít a „rendnek muszáj lenni" jeligéhez. Úgyse tudnának fölmenni a meredekre emelt tölteten. Meg lehetett volna nyújtani egy-két helyen a földnyelvet, de ha egyszer nem jutott eszébe az illetékesnek, erőt vett rajta a betonkemény elutasítás.

Most viszont, örömmel látom, legalább három helyen képződött külön bejáratú rámpa, a gépek igénye szerint. A zsákokból homok is maradt itt hozzá. Bízom benne, kétkeréknyi kis aszfaltot is tesznek legalább az egyikre. Úgyis azt hirdette valamelyik tervezőnk, jobban be kellene kapcsolnunk a folyót városunk életébe. A sokat emlegetett esélyegyenlőségbe éppen beleférne. A féltve védett városkép szikrányit nem sérülne vele.

Szegeden nem kellett külön terhelnünk az Öreghidat, amikor legnagyobb volt alatta a víz, annyi ember súlya nyomta, a régi májusi majálisok idején se forgott rajta több. Hogy a félkörön trónoló galambokon a víziszony vett-e erőt, vagy a tömegiszony, nem tudhatom, de tény, szinte valamennyi eltűnt. Vagy csak nem akarták lepiszkolni a városukért szorongó embereket? Arany János balladája, a Híd-avatás is eszembe jutott, ahogy a hídnál ténferegtem. A Szűz Szent Margit-híd első éjszakájáról íródott az, a mi emberünk mintha a nagy vizet akarta volna „fölavatni" avval, hogy kegyetlenül bele veszejtette magát. Aztán szépen előbukott fejemben az a tótkomlósi anyóka is, akinél centiken múlott tizenvalahány évvel ezelőtt, hogy nem tudtam elkapni karját az Újhídon. Él bennem a megrendülés, azóta is a másik oldalon biciklizek. Na, megkérném valamelyik szépszavú költőnket, erre a férfiúra is írhatna balladát akkor is, ha még mindig nem találták meg. Azt is oda tenném a vonalas falra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikrofonmalőr

"Semmit nem ér a legtökéletesebb mikrofon se, ha hangszóró nincsen hozzá. Hangárnál is nagyobb födél… Tovább olvasom