Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Zoli, a bölcs rókusi

Ötven év. Ha épségben, szerencsében megéri az ember, már elmondhatja, nyert. A fél évszázad tényével persze sok mindent lehet kezdeni. Lehet például visszafelé számlálni (49, 48, 47...) mint tette egykor kedves kollégánk, Bagaméry Laci.Vagy, lehet hivatkozni Máraira, aki állítja, ennyi idős korára az ember már minden fontosat megtapasztal az életben.
Maradnék ennél a változatnál, hiszen továbbgondolva a megállapítást, megkockáztatom: ekkorra érik be, válik igazán bölccsé az ember. És ez már egy egészen megnyugtató válasz az ötvenes életkor kihívásaira. Ezért tisztelettel és büszkén jelentem, hogy Bátyi Zoltán kollégánk, jó barátunk ma bölcsessége csúcsára ért: 50 éves. Szeretettel köszöntünk!

Ahogy a görögök vallották, „Hajózni pedig kell!", Bátyi Zoli természetébe az „Írni pedig kell!" törvénye égett bele, valószínű, már fogantatása pillanatában. Akkor is írna, ha munkái két példányban jelennének meg. Mert úgy van ez, mint a Zorbász a görögben: „Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan..." Meg bizony! Bátyi Zoli tárcáit, jegyzeteit, riportjait, interjúit tízezrek, százezrek olvassák a Délmagyarország és a Délvilág hasábjain. Aki húsz perc alatt bármikor, bármiről tud értelmes jegyzetet írni, az már valami. Ha új gondolatokkal, eredeti képzettársításokkal, egyéni stílussal atmoszférát tud hozzá teremteni, az már tehetség. S ha mindez még dúsul valami szent nyughatatlansággal, szuverén humorral, az már Bátyi Zoli. Megtörténhet, és meg is történik a csoda, amikor – Kosztolányi szavaival élve – kinyílik az ég a sorok között. Beömlik a kékség, táncolnak a napsugarak, könnyet szór egy zápor, benéz a szivárvány is.

Bátyi Zoli az közülünk, aki megtalálta a világ legegyszerűbb képletét mindennapi életünk bonyolult, érthetetlen, sokszor elviselhetetlen helyzeteinek a leírására. A kulcs: Belami. Konstansai – Snájdig Pepi, Smúz Apu, Plüss Eta, Zsugabubus, Réz Enikő, Plüss Eta, Ló Elek, Bovden Béci, Józsi a csapos, no meg maga Belami, a külváros nyugalmazott szépfiúja a Zsibbadt Brigádvezetőhöz címzett kiskocsmában– mint a cövekek, tíz éve állják az idő próbáját, hétről hétre megfejtve valamit a kisvárosi élet nagy kérdéseiből.

Ahogy figurái, Bátyi Zoli sem egyszerűen szegedi, hanem rókusi, tarjáni meg világsrác egyszerre, aki kiszabadulva a Retek utca meg a Szamos utca szorításából, átszabta Párizs arculatát. Megállt a Renault-toronynál, felnézett az égre, sóhajtott egy nagyot, s már látta is a magasban kifeszítve a molinót: Rókus Press. Átírta a Szajna parti üzletek cégtábláit is „Misi szálón, Maci kafé, Lö bálabutik...", aztán elégedetten csettintett, pár nap múlva visszarázta a busz Rókusra, s leadta következő tárcáját a szerkesztőnek. Belamit sokszor helyettesítjük be Bátyi Zolival, s fordítva. Mert van egy közös tulajdonságuk: mindketten szeretetre méltóak. Isten éltessen benneteket!

Kollégáid nevében: Őrfi Ferenc
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eltaláltuk

"Mindebből pedig az újságíró számára annyi a tanulság, hogy a politika – ha már mindenképp… Tovább olvasom