Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Zsenik, köztünk

"Mindenkiért kár, aki nem tudja kibontakoztatni képességeit Magyarországon. Szent- Györgyi, Rubik, Lékó – és a többiek nyomdokain."
A Szomszédok Lenke nénije tanította meg olvasni a szegedi Remete Attilát. Legalábbis az ő nevének betűit silabizálta ki először az akkor 5 éves kisfiú. Mikor meglepett édesanyja kérdezte, kisfiam, hogy tanultál meg olvasni, ennyit felelt: hát így, édesanyám.

A nem mindennapi történet is jelzi: a zsenik köztünk élnek. Olyan emberek, akikről sokszor azt gondoljuk, talán nem is érvényesek rájuk a természet törvényei, a megszokott társadalmi konvenciók, és ha csodálkozunk, hogyan képesek minderre, ennyit felelnek: „hát így".

Megkértem kollégáimat: árulják el, melyik név jut eszükbe először, ha azt hallják, „magyar zseni". Szent-Györgyi Albert, Neumann János, Rubik Ernő, Lékó Péter, Kandó Kálmán, Szász Marci, Törőcsik András – sorolták. És vajon hány olyan tehetség lehet még, aki valamiért nem tudta kibontakoztatni képességeit? Aki homályban maradt.

Nem kell hozzá sok: elég egy nemtörődöm szülő, egy fásult pedagógus, néhány ellenszenves diáktárs. Pedig minden ember tud valami olyat, amit senki más. Csak nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy jókor legyen jó helyen, hogy megkapja a szükséges pluszt.

Nem a pénzen múlik, ezt Attila példája is bizonyítja: édesanyja takarítónőként dolgozott, rengeteget küzdött, hogy mindent megadjon
fiának. A 2000-ben indult Arany János Tehetséggondozó Program ugyancsak azt célozza: a hátrányos helyzetű gyerekek se maradhassanak el. Ha az iskola nem is tud tenni a társadalmi különbségek ellen, legalább a képességek fejlesztésében mindenki megkapja az esélyt.

Ahogyan megkapta Attila is, akit a Táltos iskolában, majd a piarista gimnáziumban segítettek – most négy országos tanulmányi versenyben is döntőbe került.

Ez jó hír manapság, amikor hazánkban egyre inkább érezzük az „agyelszívást" – a szakemberek elhagyják az országot, ahol képzettségüket szerezték, és máshol hasznosítják tudásukat. Mindenkiért kár, aki nem tudja kibontakoztatni képességeit Magyarországon. Szent- Györgyi, Rubik, Lékó – és a többiek nyomdokain.

Olvasóink írták

  • 4. csiki0 2009. április 08. 23:14
    „Leko Peter ha nem tévedek az szabadkai vagy az mar "anyaorszag?”
  • 3. vmagdi 2009. április 08. 14:58
    „az a helyzet, hogy az egyetem ma is ugy muxik, hogy nem mondom el, milyen buta vagy, ha te se mondod el, en milyen buta vagyok...ellenkezoleg, ha azt hireszteled miylen okos vagyok, cserebe en is megteszem...

    En a cikkben nem ertem a logikai osszefuggest:
    "Ahogyan megkapta Attila is, akit a Táltos iskolában, majd a piarista gimnáziumban segítettek - most négy országos tanulmányi versenyben is döntőbe került.

    Ez jó hír manapság, amikor hazánkban egyre inkább érezzük az ,,agyelszívást" - a szakemberek elhagyják az országot, ahol képzettségüket szerezték, és máshol hasznosítják tudásukat."

    Attol, hogy a fiu negy tagybol versenyben van, es a piaristak segitik.. keves a jo hirhez, mert meg nem jelenti azt, hogy a fiu itt marad...”
  • 2. legal 2009. április 07. 23:22
    „Ez is saját tapasztalatom itthonról, Magyarországról. Amíg az ember a lexikális ismereteket szajkózza, addig zseninek tartják a vezető helyeken ülő tudósok, egyetemi professzorok. Ha az ember felismerni gondol egy, a hivatalos elfogadott ismereteken túlmutató, netalán túllépő - egyébként az alapismeretek rendszertani összefüggéseit alkalmazó új rendszert - ami éppen igényelt megoldáshoz vezetne az alapvető lét kérdés megválaszolásához - nos akkor falba ütközik. A presztizst védő erkölcsi falba. E pillanatban már szóba sem állnak az emberrel. Mert igenis létezik a félelem a megszégyenüléstől, az alulmaradástól, attól, hogy kiderül az igazság, hogy a király meztelen. Addig nincs baj, amíg a téma az alkalmazott tudományok keretébe tartozik, de jaj annak, aki a megoldatlan elméleti témákat, mint igazolt ismeretet meg meri kérdőjelezni.”
  • 1. Celtis 2009. április 07. 17:34
    „Említeném még az egyetemi bürokráciát, mint a tehetségek elfojtásának nagyszerű eszközét.

    Egyébként ez egy jó írás (a másik, interjú-formánál lényegesen jobb), nagyon fontos fölvetés, amiről nem lehet eleget cikkezni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elhajózott

"Intézkedései a szocialisták szavazóbázisát érintik majd legfájdalmasabban, s e párt politikai… Tovább olvasom