2011.09.28. 21:43
Siketek: szoros bilincs a csend
Kecskemét – A Siketek Világnapja után jeltolmács segítségével "beszélgettünk" Csányi Józseffel, aki arról mesélt nekünk, hogy Magyarországon 2011-ben a siketeknek nemcsak azzal kell megküzdeniük, hogy megértsék őket a hallók, hanem a diszkriminációval is.
Nincs egységes jelnyelv, a jeltolmácsok száma kevés, a pedagógusok nem tudnak jelelni, az országban pedig mindössze egyetlen olyan iskola működik, ahol a hallássérült és a siket diákok jelelve tudnak érettségizni. És ha valaki mindezen nehézségek ellenére befejezi a tanulmányait, még a munkáltatók diszkriminációjával is meg kell küzdenie siketként. Munka nélkül képtelenség boldogulni, pénz nélkül egyről a kettőre haladni, ez a helyzet ma Magyarországon, ha a sors csendes "magánzárkára" ítéli az embert.
– Nyugaton nem jelent gondot siketként elhelyezkedni, de nálunk igen: a munkáltató legtöbbször megijed, ha fogyatékkal élő ember jelentkezik a meghirdetett állásra. Hozzám hasonlóan sokan kitanulnak egy-egy szakmát. Mindennek ellenére csak kevés siket kap munkát, ezért egész életében kénytelen szűkös anyagi keretek között élni, és emiatt gyermeket sem vállal. Én még szerencsésnek mondhatom magam – igaz, az álmomról, hogy fogtechnikus legyek, le kellett mondanom – de harminc évet végigdolgozhattam asztalos műhelyben. Az említett problémák miatt azonban gyermeket sosem akartam – fordítja szavakká a delmagyar.hu-nak a már nyugdíjas Csányi József gesztikulációját a tolmács a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) kecskeméti székházában, ahol péntekenként klubnapot tartanak, mi is egy ilyen alkalomra látogattunk el.
József siketen született, és hat éves koráig egyáltalán nem beszélt, utána is csak néhány szóval kommunikált. Mivel teljesen siket, ezért a hallókészülék sem segítette a kapcsolatteremtésben. – A rendszerváltás előtti időkben tiltották a jelelést, mondván a siket gyerekek könnyebben beilleszkednek a hallók közé, ha nem tanulják meg a jelbeszédet, ha inkább szájról olvasnak. Ez nem igaz. Ha édesanyám tudott volna jelelni, én is sokkal gyorsabban fejlődtem volna.
Mivel József tud szájról is olvasni, ezért halló felesége sosem tanult meg jelelni. És bár József természeténél fogva sem hangos ember, mégis előfordulnak olyan helyzetek, amikor feleségének csitítgatnia kell. – A góloknak nagyon tudok örülni, és ha a csapatom vesztésre áll, még hangosabb vagyok, ilyenkor a feleségem a szomszédok nyugalma érdekében avatkozik közbe.
„Nem szégyellem, siket vagyok!"
Józseffel beszélgetve kiderül, sokszor került már a figyelem központjába, mert siketként nem tudja kontrollálni a hangját, vagy mert máshogyan artikulál, mint egy halló. – Sokszor nem értik az emberek a gesztusainkat, előfordul, hogy megijednek tőlünk, vagy csak megbámulnak minket – fordítja nekünk József jelelését Valter-Marton Orsolya, a SINOSZ jelnyelvi tolmácsa.
– A siketséget azonban nem szabad szégyellni! Az elénk gördülő akadályokat egyszerűen le kell küzdeni. Én is így tettem, amikor egy siket barátomat kerestem. Nem ismertem a teljes címét, csak a házszámot, ezért kiálltam a panelház elé, és amilyen hangosan csak tudtam, elkezdtem kiabálni. Késő este volt már, ezért a lakásokban sötét volt, de a kiabálásom miatt szépen sorban felkapcsolták a lámpákat a lakók, hogy megnézzék, ki az, aki az utcán ordibál. Csak egyetlen lakásban maradt lekapcsolva a villany, így rögtön tudtam, hová kell mennem.
