Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

A japán földrengés kettétörte egy kecskeméti lány álmát

Kecskemét – Bercsényi-Tóth Claudia éveken keresztül gyűjtött arra, hogy kiutazhasson Japánba, és egy féléves kurzust elvégezve tökéletesítse nyelvtudását, hogy tolmács lehessen. A földrengés azonban kettétörte a fiatal lány álmát. Ha az atomkatasztrófa veszélye el is múlik, pénzszűke miatt Claudia nem biztos, hogy visszatérhet Japánba.
– Először azt hittük, csak a közeli vonat robogását érezzük, miután azonban a lakásban minden elkezdett rázkódni és lepotyogni a padlóra, rájöttünk, hogy földrengést élünk meg. Nagyon megijedtünk, éppen ebédelni készültünk Arai Ayakával – aki barátnőm és egyben a szállásadóm is – de mindent félbehagyva rohantunk ki az utcára, ahol megvártuk, amíg elmúlik az egész. A japán emberek rendkívül fegyelmezettek. Pánikhangulat nem uralkodott el senkin. Mindenki tudomásul vette a történteket, és megpróbált hazatelefonálni, vagy e-mail-t küldeni a családjának, hogy jól van – emlékezett vissza Bercsényi-Tóth Claudia a 8,8-as erősségű, március 11-ei földrengés tokiói körülményeire, amelynek immáron több mint 9400 halálos áldozata van, és 14700 feletti az eltűntek száma. – Tudom, hogy rengetegen veszítették életüket a katasztrófában, de ha eluralkodik a pánik, akkor még többen estek volna áldozatul, hiszen az emberek egymást taposták volna agyon – mondta.

Üres polcok Japánban: a földrengés után a palackozott vizet és a tartós élelemiszereket elkapkodták az emberek.
Üres polcok Japánban: a földrengés után a palackozott vizet és a tartós élelemiszereket elkapkodták az emberek.

A lakásba visszatérve megdöbbenve tapasztalták, hogy minden lepotyogott a földre, még a több tonnás zongora is elmozdult. – Az első rengés után naivan visszapakoltunk mindent a helyére, nem kellett volna. A későbbiekben már a padlón hagytuk a különböző eszközöket, mert tudtuk, úgyis ugyanott kötnek majd ki – mesélte a fiatal lány az utórengésekről.

Claudia elmondta, a mindennapjaik abban változtak meg, hogy csak a tévét és a hűtőt működtették, egyébként gyertyával világítottak, ugyanis a hatóságok takarékosságra szólították fel a lakosságot. A palackozott vizet és a tartós élelmiszereket az első pillanatban elkapkodták az emberek, ezért üres polcokkal is szembesülniük kellett azoknak, akik nem voltak elég gyorsak.

Ember tervez, Isten végez

A Japánban pusztító földrengés és az abban megsérült fukushimai atomerőmű miatt kellett megszakítania féléves tanulmányait Claudiának, aki azért utazott olyan messzire, hogy nyelvtudásának tökéletesítésével egy lépéssel közelebb kerüljön álma megvalósításához, ahhoz, hogy japán tolmács legyen.

Tokióban éjaszka is világos volt a sok-sok neonreklámtól. Mostanában sötét a város. A sérült atomreaktorok miatt spórolnak az árammal.
Claudia a japán fővárosban, Tokióban.

 Egy Japán rajzfilm változtatta meg az életét

Kevés manapság az olyan elhivatott fiatal, mint Bercsényi-Tóth Claudia. A húszéves lányt annak idején – még általános iskolás korában – egy japán rajzfilm varázsolta el olyannyira, hogy végérvényesen beleszeretett a felkelő nap országába. A középiskolában kezdte el tanulni a nyelvet, majd 2009-ben le is érettségizett belőle. – Mivel harmadik osztály elején határoztam el magam, ezért alig két-három hónap alatt kellett bepótolnom két év anyagát, hogy osztályozó vizsgát tehessek. Akkor úgy voltam vele, az a lényeg, hogy görbüljön – mesélte a kezdetekről mosolyogva Claudia. – Az érettségire már természetesen nagyon komolyan felkészültem – tudtuk meg a fiatal lánytól.

– Kölcsönt vettünk fel, és évekig spóroltunk arra, hogy összeszedjük a kiutazáshoz, a tandíjhoz, valamint a féléves tokiói tartózkodáshoz szükséges pénzt. Még így is négyszer kellett elhalasztanunk a lányom kiutazását, és most, amikor végre kimehetett Japánba, és minden remekül alakult, egy ilyen természeti csapás pillanatok alatt tönkretette, amiért éveken át küzdöttünk – mesélte Bercsényi Mariann, Claudia édesanyja, aki egyedül neveli a lányát.

A befizetet tandíj ugyan nem veszett el, és a veszély elmúltával Claudia gondolkodás nélkül visszatérne, hogy folytassa tanulmányait, azonban a család a jelenlegi anyagi körülményei miatt a kiutazáshoz szükséges pénzt sem tudja előteremteni.

– A gyermekem tíz évre kötelezte el magát azzal a döntésével, hogy japánul tanul. Mindent erre tettünk fel. Egyedülálló szülőként nem tudom finanszírozni a felsőfokú tanulmányait, ezért úgy terveztük, hogy Claudia Japánból visszatérve, kisebb-nagyobb fordítási munkákból, vagy japán tanításból kereshetné a kenyerét az egyetemi évek alatt. Ez azonban most meghiúsulni látszik, vagy legalábbis csúszik, ki tudja meddig. A családban nincsenek gazdag nagybácsik és nagynénik, akiknek a segítségével könnyen össze tudnánk dobni a szükséges összeget – adott hangot aggodalmának az édesanya.

„A legszebb két és fél hónapom volt. Köszönöm Japán!"

A húszéves kecskeméti lány tavaly december 30-án indult élete legnagyobb kalandjára. – Egyedül csak attól féltem, hogy nem tudok majd kiigazodni a bécsi reptéren, és rossz gépre szállok át, de kiszemeltem pár japán embert, és követtem őket. Arra gondoltam, ők biztosan Japánba tartanak – mesélte kiutazásával kapcsolatos aggodalmait Claudia. A húszéves fiatal több mint két napig nem aludt, ugyanis a repülőn nem jött álom a szemére, megérkezésekor pedig a Szilveszter köszöntötte Japánban. – Anyával skype-on köszöntöttük az újévet, igaz az időeltolódás miatt Magyarországon akkor még csak délután volt – mosolyogva emlékezett vissza.

A féléves kurzusból alig két hónap telt le. Claudia a tanulás minden pillanatát élvezte. Elárulta, hogy szívesen vetette bele magát az iskolai feladatokba. – Anyanyelvi környezetben minden sokkal könnyebben ment, mindenhová netesszel és tollal jártunk Ayakával, mert ő magyarul, én pedig japánul tanultam.

Tokióban éjaszka is világos volt a sok-sok neonreklámtól. Mostanában sötét a város. A sérült atomreaktorok miatt spórolnak az árammal.
Tokióban éjaszka is világos volt a sok-sok neonreklámtól. Mostanában sötét a város. A sérült atomreaktorok miatt spórolnak az árammal.

– Egy szülőnek az a legnagyobb boldogság, ha a gyermekét mosolyogni látja. És én ezalatt az idő alatt csak fülig érő szájjal láttam a lányomat, ezért ha nehezen is bírtam ki nélküle, tudtam, hogy az ő boldogága minden áldozatot megér – mondta az édesanya.

„A legszebb két és fél hónapom volt. Köszönöm Japán!" – olvasható a fiatal lány blogján, akit mélyen érintenek a történtek. Claudia március 17-én érkezett haza, és azóta is folyamatosan figyeli a Japánról szóló híradásokat.

– Csak a földrengés miatt nem kértem volna, hogy jöjjön haza. A lehetséges atomkatasztrófa miatt aggódtunk érte. Nem akartuk megvárni, amíg a reaktorral még ennél is nagyobb baj történik, mert akkor már késő bármiféle cselekedetre – mondta Mariann, Claudia édesanyja, aki a Külügyminisztériumtól is kért segítséget, de végül a Baptista Szeretetszolgálat juttatta haza. – A baptisták az első pillanattól kezdve nagyon segítőkészek voltak, nekik köszönhetően a lányom épségben és biztonságban érkezett meg – tudtuk meg Marianntól.

Közös összefogással Claudia álmáért

Claudia mindenképpen szeretné folytatni a tanulmányait, ha Tokióban biztonségossá válik az élet, ehhez azonban újra össze kell gyűjtenie a kiutazáshoz szükséges pénzt, ha Ön is szeretne segíteni ebben, akkor jelezze azt e-mail címünkön:  kecskemet@delmagyar.hu

Olvasóink írták

25 hozzászólás
12
  • 25. csillogás 2011. március 26. 19:43
    „24, mivel moderáltattál, ami csupa gerincre vall, mivel nem bírod az igazságot:
    mindenki inkább a gyerekére és a családjára gyűjt, egyem a mimóza lelked.

    de tessék küldeni ezt is moderálásra, akkor is ez a véleményem. :))))))”
  • 24. okaachan 2011. március 25. 22:19
    „Remélem minden irigy és rosszindulatú hozzászóló most jobban érzi magát, mert egyébként nem tudom vajon miért firkálnának ilyeneket!
    A magyar mentalitás inkább ez: ha már megdöglött a tehenem dögöljön meg a szomszédé is........ , ez szánalmas!
    Ha már minden hozzászóló ennyire ,,szívén viseli" a Japánok sorsát, akkor talán az ő mentalitásukból tanulhatnának is valamit! Gondolok itt a segítőkézségre, az egymás iránti tiszteletre, a másik ember megbecsülésére. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki is adakozzon, hanem csak a rosszindulattól, a gáncsoskodástól kellene hogy megkíméljék egymást az emberek! Elég szomorú, ha valaki a saját problémái megoldására azt látja megfelelő megoldásnak, ha mások céljait, törekvéseit, fáradozásait, kitartását, céltudatosságát cinikus rosszindulattal megpróbálja aláásni, ezzel gyógyítva az esetlegesen lelkét ért sebeket.”
  • 23. smalltown 2011. március 25. 16:53
    „szemelyszerint en nem az o tanulmanyaira adakozom, hanem az aldozatoknak, akiknek mindenuk /mindenkijuk odaveszett egy pillanat alatt.....”
  • 22. smalltown 2011. március 25. 16:50
    „tul fiatal meg ahhoz, hogy "kettetort almokrol" beszeljunk.... kicsit cinikus is a cim.....Neki meg lesz lehetosege a nyelvet tokelesitenie - vele nem tortent tragedia. Ellentetben 10 ezrekkel.......”
  • 21. Izlandi 2011. március 25. 16:12
    „Nem voltam lusta és kikerestem a repjegy árakat.Igaz a legolcsóbb oda-vissza(!!!) út ára: 169 492,00 HUF.A legdrágább pedig: 1 073 797,00 HUF.
    Szívesebben adakozok beteg gyermek javára, mint 6 hónap bulizásra.
    Gondolom nyelvtudás van a háta mögött, lehet mindenhol dolgozni.”
  • 20. zagar 2011. március 25. 16:06
    „biztos gáz neki de ő még felépítheti az életét, de egy 15-20 ezer ember nem.”
  • 19. állatbarát2 2011. március 25. 15:42
    „rekettye!
    hát igen,de ugye ez az én problémám.”
  • 18. csillogás 2011. március 25. 15:22
    „megérteném a problémát kislány, ha beteg lennél(tartósan) és az lenne az életed álma, hogy meggyógyulj. No de így??
    kedves anyuka, inkább adakoznak az emberek beteg, szegény, hátrányos helyzetű embereknek, mint egy tanulmányútra. egyetem mellett is lehet szépen dolgozni két kézzel, és nem csak fordítani-tanítani akarni... de nyilván ezért még én vagyok a ...., mert ez a véleményem....”
  • 17. rekettye 2011. március 25. 15:09
    „13. állatbarát2 - Bakker, az nem kevés vmi komolyhoz?”
  • 16. Martynko 2011. március 25. 15:03
    „C´est la vie! Nezz korul... kislanyka a vilag nem korulotted forog. Ember tervez Isten vegez.

    CYT: vegyel danielle steel konyveket!! :)”
  • 15. hát 2011. március 25. 15:00
    „Az én álmom csak egy munkahely, ha tud valaki valamit, jelezzen.
    Ugye milyen egyszerű kis apróság?”
  • 14. varadipal 2011. március 25. 14:53
    „Örüljön, hogy csak az álma tört ketté, nem a gerince.”
  • 13. állatbarát2 2011. március 25. 14:51
    „rekettye!
    1 milla!”
  • 12. rekettye 2011. március 25. 14:25
    „10. állatbarát2 - mennyi hiányzik?”
  • 11. Toth_Ibrahim 2011. március 25. 13:52
    „Elképesztő sztori. Még ilyet.”
  • 10. állatbarát2 2011. március 25. 13:31
    „Sajnos az én álmom is véget ért, miután a főnököm hozzátartozója " bekerült" munkahelyemen a kezem alá.Mindenre be kellett tanítanom, az évek alatt összegyűlt tapasztalatomra, fortélyokra munkánk átláthatóbbá tételéért.Miután mindez megtörtént mentek szépen a dolgok sorjában,s lás csodát rám egyszer csak nem lett szükség.Engem menesztettek ő pedig a mai napig ott dolgozik.
    Szívesen vállalkoznék, ötleteim is vannak, csak az anyagiak hiányoznak hozzá, de eszembe nem jutna így segítséget kérni.”
  • 9. cyt 2011. március 25. 13:26
    „Ez legalább egy normális cikk volt a dm-ben. Én minden héten szívesen olvasnék ehhez hasonló témájú cikket; vagyis olyat, amiben egy-egy emberi "tragédia" van elmesélve, amin lehetne segíteni összefogással. Soha nem lehet tudni, kinek miért vagy mire mozdul meg a szíve -- és a pénze. Claudiának már tudjuk, hogy mire kellene a pénz, "vmagdi"-nak is tudjuk, mi az álma-vágya, komolyabb műtéti beavatkozáshoz is kértek már segítséget dm cikkben. Szívesebben olvasom ezeket a témákat, mint a sok gagyit, amivel tele van a dm. Az élet kemény tanító mester; ezt Claudia most a saját bőrén tapasztalta meg. Remélem mindez csak megerősíti egyéniségében, nem pedig legyengíti.”
  • 8. alfa258 2011. március 25. 13:24
    „Kedves anyuka! Tudom és elhiszem, hogy nem volt könnyű előteremteni a pénzt, és a gyerekért minden!! De örüljön neki, hogy haja szála sem görbült a lányának, és nem a holttest hazahozatala miatt kellett aggódnia! Higgye el, hogy vannak ettől sokkal nagyobb tragédiák is! Most Japánban meg főleg. Ezrek haltak meg, váltak földönfutóvá, egész életük veszett semmivé, lettek árvák. Nem gondolja, hogy nem ez a legnagyobb gondjuk az embereknek amiről ön sirdogál???????????????? Tipikus magyar mentalitás!!!! Sajnos!!!!!!!”
  • 7. SADAF 2011. március 25. 13:20
    „Ezt a cikket kár volt megírni! Közel 20000 ember halt meg vált földönfutóvá, szenvedett maradandó testi és lelki sérüléseket, rengeteg árva gyerek és gyermekét elvesztő szülő ... EZ AZ IGAZI TRAGÉDIA!!!!!!!!!”
  • 6. LukSzkaivoker 2011. március 25. 12:47
    „Sok ezer ember álma kettétört ott az életével együtt. Azt hiszem Claudia gondjai eltörpülnek azok gondjai mellett, akiknek hozzátartozóik vagy az életük munkája veszett oda.”
25 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Baleset a Mercedes-gyárban: tegnap óta altatják a munkást

Továbbra is életveszélyben ápolják a Bács-Kiskun Megyei Kórház intenzív osztályán a kecskeméti Mercedes-gyárban történt szerdai baleset sérültjét.
Tovább olvasom