Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Baja szobrot állítana legendás kutyájának, Bélának

Baja - A kutya szeretete életre szóló barátsággal ajándékozza meg gazdáját. De mi van akkor, ha az eb egy egész várost tüntet ki a szeretetével? Abból legenda születik. Olyan, mint a bajai Béla kutya legendája.
Az egyik közösségi portálon Állítsunk szobrot Béla kutyának néven civil kezdeményezés indult. A bajai kötődésű csoport célja, hogy támogatókat és közadakozással pénzt gyűjtsenek: méltó emléket kívánnak állítani Baja város kutyájának, Bélának, akit a városlakók több mit tíz éven át – 1985 és 1999 között – szerettek és gondoztak. A rövidszőrű magyar vizsla különleges státuszt élvező kedvence volt Bajának: Béla senkié sem volt, ezért kicsit mindenki a gazdájának érezhette magát. A bajaiak Béláját több mint tíz éve, egy baleset következtében szerzett súlyos sérülés miatt kellett elaltatni, de emléke azóta is élénken él, ezért a város lakói szeretnének szobrot állítani az örök csavargónak, Bélának, Baja város kutyájának.

Hogyan lett Bélából legenda?

Béláról rengeteg mendemonda kering, hogyan került a bajai utcákra. A leggyakrabban emlegetett verzió szerint a kutyát egy német turista hagyta el a Petőfi-szigeti kempingben 1985 nyarán. Mások úgy vélik, gazdája eltűnt, mint a kámfor, és Béla egész életében őt kereste.

Baja legendás kutyája, Béla
Baja legendás kutyája, Béla.

A kutya igaz története ennél jóval prózaibb: Bélát és testvérét nyolc-kilenc hónapos korukban egyszerűen kitették az utcára, mert a két jószág nem ápolt baráti viszonyt a szomszéd macskákkal. Vadászkutya mivoltukat sem tudták letagadni: megfojtottak pár galambot.

A két kutyus kezdetben a Tóth Kálmán szobor melletti fenyőfa alatt húzódott meg. Béla testvére hamar gazdára talált, egy bácsbokodi asszonyhoz került. A másik ebnek azonban egy gazdi mellett sem volt maradása, pedig többen próbálkoztak befogadásával. Így lett Béla mindenkié, Baja város lakóié.

A kutya, akit mindenki szeretett

A kutyust a közeli fodrászatban szánták meg először, sűrűn kapott finom falatokat. Később messzebbre is elcsatangolt: reggelente a bajai III. Béla gimnázium előtt várta a diákokat, akik gyakran osztották meg tízóraira hozott elemózsiájukat a kutyával. Itt ragadt rá a neve is, az egyik tanár hívta először az ebet Bélának.

– Édesapám gimnáziumi tanár. Ő mesélte, hogy az elsősök néha azt a feladatot kapták a felsőbb évesektől, kerítsék elő Bélát, és hozzák be az iskolába. Így Béla még a gólyatáborok mókázásaiból is kivette a részét – mondta el a bajai Horváth Attila.

Béla a várótermekbe is betért, és megpihent, ha úgy tartotta kedve.
Béla a várótermekbe is betért, és megpihent, ha úgy tartotta kedve.

Béla a szokások rabja volt, így mindig tudni lehetett hol tartózkodik éppen. Menetrendszerű útvonalából nem maradhatott ki a posta helyi épülete sem, ahol napközben pihent meg. Délelőttönként az asztal alatt elterülve szunyókált. Ebédidőben az éttermek és áruházak előtt várakozott, egy-egy elévetett finomságra ácsingózva. Ha úgy tartotta kedve, kilátogatott a húsgyárhoz is, visszafelé a munkásokat szállító buszra is felkéreckedett. Szerdán és szombaton pedig igazi bajaiként piaci napot tartott.

A közlekedési szabályokat is megtanulta: sosem szaladt át a piroson, mindig megvárta, amíg zöldre vált a lámpa. A postásokat és a rendőröket sosem ugatta meg, annál inkább a punkokat.

Csupán éjszakára tért be idős gondozójához, Csóka Máriához, aki Táncsics utcai kényszerlakásában szállást biztosított a folyton csavargó kutyának.

Csóka Mária, a kutya egyik gondozója és Béla.
Csóka Mária, a kutya egyik gondozója és Béla.

Kutyaharapást szőrivel

A bajaiak először 1994-ben fogtak össze Béláért: megmentették a kutya életét. Történt, hogy Béla - a napi rutinjának megfelelően - a postán töltötte délelőtti szunyókálását, amikor egy kisgyerek megrángatta az alvó állat fülét. Béla álmából felriadva megmarta a gyermeket. Sebet ugyan nem ejtett rajta, de a kisgyermek nagyon megijedt. A kutyát elaltatták volna, de a bajai lakosok kiálltak a négylábúért: hosszas procedúra után, az oltási igazolásokkal és a bajai állatorvosok segítségével sikerült bizonyítani, hogy nem a kutya tehetett a „balesetről". Tüske Ferenc főállatorvos jóváhagyásával Béla megmenekült az altatástól.

A bajaiak összefogása kapcsán merült fel az ötlet – Lipokatity József képviselő, nyugalmazott főállatorvos javaslatára – hogy Béláról a város vezetősége gondoskodjon a továbbiakban. 1995 decemberében Béla hivatalosan is a város kutyája lett, nyakörvére apró réztáblát csatoltak: Béla, Baja város kutyája felirattal. Az akkori polgármester, Széll Péter egy televíziós interjúban elmondta, Béla különleges védelmet érdemel, minden bajaitól elvárható, hogy őrizze, védje, és ha kell, ápolja is a kutyát. Így lett a folyton csatangoló ebből előbb mindenki szeretett kutyusa, később pedig Baja város büszkesége.

A csavargás lett Béla veszte

A város kutyáját 1999 júniusában gázolta el egy autó. A baleset következtében Béla fejét hatalmas ütés érte, ennek ellenére a tizennégy éves ebnek még maradt annyi ereje, hogy akkori gondozójához, Kemény Jánosnéhoz, vagy ahogy mindenki ismerte, Margit nénihez, visszatántorogjon. Mészárosné Czinger Gizella segített az idős asszonynak állatorvoshoz szállítani Béla kutyát.

Sulyok Péter Bélát vizsgálja.
Sulyok Péter Bélát vizsgálja.

– Béla megöregedett. Sem a hallása, sem a látása nem volt már tökéletes – mondta Sulyok Péter állatorvos, akihez súlyos állapotban – lógó, törött állkapoccsal és vérző szájjal –szállították be a város kutyáját. A vizsgálatok során kiderült, Bélának mindkét oldalon összeroncsolódott a pofája, a röntgen öt helyen mutatott szilánkos törést alsó és felső állkapcsán. Sulyok Péter mindent elkövetett: több kollégájával is konzultált, még a budapesti állatorvosi egyetem sebészeti tanszékéről is segítséget kért, azonban a hétvégi időpontban a kórház nem tudta fogadni Béla kutyát, így Sulyok doktornak egyedül kellett elvégeznie a műtétet.

– Miután felnyitottam az állat pofázmányát, sajnos egyértelművé vált, hogy nem lehet megoldani a problémát. Béla soha nem lett volna képes egyedül enni a továbbiakban. Így az elaltatása mellett döntöttünk – emlékezett vissza az állatorvos az operáció körülményeire.

Béla elment, a legenda maradt

Bár már 12 éve, hogy a kutyus elpusztult, néhány hete civil kezdeményezés indult az egyik közösségi portálon: szobrot szeretnének állítani Baja örök kedvencének.

A szoborállítás ötlete már 1995-ben is felmerült, de akkor félbe maradt a kezdeményezés. Széll Péter, miután Béla nyakába akasztotta a rézmedált, arról beszélt, hogy vállalkozók egy csoportja megkereste, szobrot állítanának a nem mindennapi ebnek. A polgármester akkor azt mondta, nem tipikus ugyan, hogy valakinek még életében állítsanak szobrot, de nem is lehetetlen. Az ötlet azonban akkor nem valósult meg.

Béla 1995-ben kapta a Baja város kutyája címet

Béla kutyát nem felejtették el a bajaiak és talán egyszer neki is lehet szobra, mint Mancsnak, az életmentő kutyának Miskolcon.

Béla hozománya: egyetlen kóbor kutyát sem altattak el

Bélának köszönhetően az állatvédők figyelme Bajára szegeződött, és különleges együttműködés alakult ki a Bajai Kommunális és Szolgáltató Nonprofit Kft. valamint az I.G. Grenzenlos német állatvédő alapítvány között. Az összefogásnak köszönhetően nem kellett elaltatni egy befogott bajai kóbor kutyust sem, mert az alapítvány székesfehérvári és németországi menhelyekre szállította az állatokat. 3-3500 kutyát mentettek meg így. – Sajnos az együttműködés tavaly felbomlott. A bajai gyepmesteri telep tizenöt év óta először telt meg, de állatot elaltatni továbbra sem szeretnénk – mondta Sulyok Péter állatorvos.

Olvasóink írták

  • 15. joy 2013. október 21. 15:43
    „Be szép is lenne, ha kisHUNunkban minden emberrel is ennyire kutyául bánnának!

    (Ha meglesz a szám-laszám, rám szám-íthatnak!)
    Vau!”
  • 14. Onis 2011. március 17. 15:00
    „Ezt a történetek nagyon jó volt olvasni:)”
  • 13. niemand 2011. március 17. 13:59
    „Egy megható és igaz történet. Megérdemelné a város a "Béla" szobrát, ami szép emberi elgondolás.”
  • 12. pt 2011. március 17. 11:48
    „10: Legalább ezt a szép történetet ne offoljátok már szét a rohadt politikával!”
  • 11. Hmmm... 2011. március 17. 11:43
    „"Norikam" ,szerintem aki allatokkal figyelmes es nemes lelku, az az embertarsaival is az es forditva. Ez a fajta peldamutatas eppen arra jo, hogy a nemeslelkuseget megmutassuk es meg is ertessuk azokkal, akikbol hianyzik.
    Ha egyre tobben gondoljak ezt a tervet helyesnek, akkor az embertarsakkal is egyre tobben lesznek megertobbek.”
  • 10. Kircsi 2011. március 17. 11:40
    „hurkagyurka!
    Melyik bíróság? Amelyik 2006-ban szemet hunyt a kínzások és szemkilövések felett? Amelyik rablókat, gyilkosokat helyez szabadlábra? Ezt magyarázd azoknak a családoknak akiket a libás haverod tönkretett, akiknek a hozzátartozói felakasztották magukat, miután kifosztották őket!”
  • 9. Nórikám 2011. március 17. 11:26
    „De szép történet! Jó lenne, ha embertársainkkal is ilyen figyelmesek lennénk!”
  • 8. levrit 2011. március 17. 11:19
    „Kedves kezdeményezés, teljesen egyetértek vele!
    De a "felkéreckedett"-et az én időmben még "felkéredzkedett" formájában kellett helyesen írni...”
  • 7. hurkagyurka 2011. március 17. 10:19
    „Lukszusz te igazi bunkó vagy. Egyrészt mert rögtön ez jut az eszedbe, másrészt mert hazudsz. A bíróság mondta ki állításod ellenkezőjét. De ez ne zavarjon.

    És a lényeg: Bélát jól ismertem. Többször simogattam, többször etettem. Nagyon szerettem, nagyon kedves kutya volt. Halálhíre megrázott. Nagyon rossz lehet annak az embernek aki elütötte. Úgy tudom ő is megtett mindent a kutyáért. Valóban szép történet és örülök, hogy ismerhettem Bélát.”
  • 6. flightmode 2011. március 17. 10:03
    „Némely kutya nemesebb lélek, mint sok ember... megérdemli a szobrot!”
  • 5. Hmmm... 2011. március 17. 09:50
    „Az emberi meltosag jele az, amikor az allatokat felemeljuk es tiszteljuk. Tobb helyen lattam mar allatokrol megemlekezo szobrot, igy kutyarol, lorol es szamarrol is. Az allatok ugyan ugy reszesei eletunknek mint ember tarsaink sot, bennuk kevesbbe csalodhatunk. Meg akkor sem, ha neha tragikus baleseteket okoznak, melyeknek altalaban mi vagyunk az okai.”
  • 4. liongate 2011. március 17. 09:43
    „Szép történet:)megható.”
  • 3. busch 2011. március 17. 08:31
    „Nagyon megható történet,nekem is vizslám van csodálatos lény lehet,hogy a mai naptol Bélának hívom.”
  • 2. Kudara 2011. március 17. 07:58
    „Gyerekként rengeteget láttam Baján és mindenki szeretettel tekintett rá. :)”
  • 1. LukSzusz 2011. március 17. 07:04
    „Többre becsülöm ezt a szegény ebet,mint bajai kötődéssű libatolvajt.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VV Anikó kecskét fejt

Mintegy 25 millió forint gyűlt össze a villalakók felhívására szerda estig. A pénzt az alultáplált… Tovább olvasom