Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Felépült és már dolgozik az éhségsztrájkoló igazgató

Kecskemét – Éhségsztrájkját követően épp egy hete tért vissza munkahelyére a Juhar utcai speciális iskola igazgatónője, Kimpián Ildikó. A delmagyar.hu utána érdeklődött, miként zajlik az élet az iskolában most, a botrány lecsendesedését követően.
Kimpián Ildikó hetekig az országos média „kedvencének" számított, miután az őt ért meggyanúsítást követően éhségsztrájkba kezdett. Az igazgatónő korábban a delmagyar.hu-nak otthonában adott cikkében részletesen beszélt azokról az okokról, ami miatt öt napos éhségsztrájkba kezdett, azóta viszont nagy a csend körülötte. Mi viszont kíváncsiak voltunk, kiheverte-e már az ötnapos éhezést, és hogyan zajlik azóta az élet az iskolában.

- Meddig tartott az éhségsztrájkja, és mikor állt vissza munkába?
- A sztrájkomat még szeptember 29-én, szerda délután függesztettem fel. Ezt követően október 4-én, hétfőn újra munkába álltam, miután a szabadságom az azt megelőző pénteken letelt.

- Az egészsége hogyan viselte az öt napos éhezést, sikerült-e már azóta regenerálódnia?
- Köszönöm, most már újra jól vagyok. Először nehezen tudtam újra enni, lassan és keveset. De mára mind fizikailag, mind mentálisan jól vagyok, teljes erőmmel a munkámra koncentrálok.

- Korábban megjelent egy közlemény, melyben állítólag 42 munkatársa kérte az Ön felfüggesztését állásából. Érzett-e bármilyen ellenszenvet kollégái részéről a visszatérést követően?
- Nem, a kollégáim egész héten nagyon aggódtak miattam, folyamatosan azt kérdezgették tőlem, hogy ugye hétfőn megyek vissza dolgozni. 2007 szeptembere óta néhány napot voltam csupán távol az intézménytől, és ez a mostani helyzet mindenki számára szokatlan volt. A vezetőtársaim végig teljes mellszélességgel mellettem álltak, amit ez úton is köszönök nekik. Senki irányából nem éreztem ellenszenvet. Akik támogatnak, azok nagyon féltettek, és izgultak az egészségemért.

- Sikeresnek tartja éhségsztrájkját?
- A szakma felfigyelt a problémára. Az ÉFOÉSZ nyilvánosan elismerte, hogy országos probléma az, amivel a mi intézményünk is küzd. Segítséget, támogatást várunk a szakminisztériumtól és a törvényalkotóktól. Lehet tagadni a problémát az íróasztal mögül, de azok, akik a terepen dolgoznak, azok jól tudják, hogy nagyon vékonyvégen járunk és bármikor, bármelyik intézmény kerülhet hasonló helyzetbe, mint a Juhar utca. Tovább kell harcolni, nem csak nekem, nem csak a kollégáknak, hanem a többi intézménynek is vállvetve. Az állam nem hagyhat bennünket magunkra, akkor, amikor tudomása van a problémáról, de ellene az anyagi lehetőségeinek korlátai miatt nem tud mit tenni.

- Hogy áll a rendőrségi ügye, van-e bármiféle új fejlemény?
- Engem eddig egyszer hallgatott meg a rendőrség, az ügyben érintett kollégákat pedig folyamatosan idézik be. Az egész eljárást botrányosnak és felháborítónak tartom. Sajnos még mindig az derül ki, hogy törvényeink nem az állampolgárok érdekeit szolgálják. A munkájukat becsületesen végző embereket hurcolnak meg, miközben támogatást, védelmet alig élveznek. A Szociális Minisztérium 2008-ban készített tanulmánya az iskolai agresszióról, a gyermekek magatartási problémáiról, már akkor foglalkoztak azzal az anomáliával, amivel a mi intézményünk is küzd. Amennyiben a különleges szükségletet igénylő gyermekek, pszichiátriai betegségben is szenvednek, az ellátó rendszer hiányossága, a gyermekpszichiátria hiánya miatt a gyermekotthonokban vannak elhelyezve. A legnagyobb baj ezzel az, hogy sem a személyi feltételek nem biztosítottak, sem a módszertani iránymutatás.

Olvasóink írták

  • 19. novaklaszlo56 2010. október 16. 17:36
    „Kedves Bernadett81!
    Ha a 17. sorszámot viselő hozzászólásában leírtak mindenben megfelelnek a valóságnak, akkor a baj jóval nagyobb, mint azt korábban gondoltam, mert így már messze nem egyszerűen az időnként, jogilag és szakmailag - mondjuk így - vitathatóan alkalmazott veszélyelhárítási módszerekről van szó. Kérem, ne értsen félre: nem áll szándékomban kétségbe vonni az állításai tartalmát, csupán a meglepetésemet próbálom kifejezni. Ráadásul valami azt súgja nekem, hogy ez a problémakoncentrátum nem kecskeméti specialitás, hanem országos jelenség, és valószínűleg nem csak az oktatási, nevelési és gyermekvédelmi intézményeket sújtja, kiszorítva ezekből a szakmaiságot, esetenként a legjobb szakemberek eltávolításával, vagy elvesztésével...
    Érdeklődéssel figyelem tovább a vitát és az ügy alakulását, mert a magam részéről teljes egészében közügynek tartom a történteket és a fejleményeket is, amelyeket szeretnék a lehető legalaposabban megérteni.”
  • 18. terezia 2010. október 16. 12:24
    „Kedves Bernadett!
    Nagyon tetszik a hozzászólása, remélem a baon-on és a blog-on (http://detonator-detonator.blogspot.com/) is találkozhatunk majd vele!
    Na ezzel aztán szépen a helyére is tette a dilettáns magyarázkodást.
    Amit nem egészen értek, hogyha jól tudom, Szegeden folyik gyógypedagógus oktatás, ugye?
    S ez a lap ugye szegedi? ..........”
  • 17. bernadett81 2010. október 16. 10:31
    „14.Kimpián I. A szabályzatban nem találtam olyan kitételt, mely előírná, hogy hozzászólásokat névvel kell vállalni. De kinek és miért fontos a nevem? Én egy eszmét képviselek. Tehetem mindezt azért, mert évtizedek óta gyakorlom a gyógypedagógusi ,,mesterséget" Engem eskü kötelez arra, hogy gyógypedagógusként gondolkodjak és neveljek. Önnek, igazgatónő nincs ilyen esküje. De nincs végzettsége, szakértelme, pályán eltöltött kellő gyakorlata sem. Kinevezésekor nem felelt meg a kiírt pályázati követelményeknek. Ezzel szemben, van az Ön intézményében a fogyatékosok esélyegyenlőségének megteremtésére vonatkozó minőségbiztosítás. Esély-e, a bezárás legalizálása? Más: Az intézményben CSAK a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság javaslata alapján nevelkedhetnek gyermekek. Hangsúlyozom: Szakértői Bizottság, szakértőkkel (gyógypedagógus, pszichológus, orvos). Ők, a gyermekek sérülése alapján javasolnak intézményt. Ez egy olyan szűrő, ami kiszűri, ha az illető gyermek gyógypedagógiai módszerekkel nem nevelhető. Ebből következően, az intézménybe nem kerülnek be pszichiátriai esetek. A szakértői bizottság pontosan meghatározza a személyi feltételeket is: pedagógus, gyógypedagógus. Ön, igazgatónő, egyikkel sem rendelkezik. De ugyanígy nem rendelkezik az a sok közmunkás sem, akiket ön alkalmaz a fogyatékos gyermekek mellé. Ezeket azért írtam le, mert a problémák gyökerét innen látom eredőnek, s a megoldást is itt kell keresni. A többi csak félrebeszélés.”
  • 16. terezia 2010. október 15. 23:15
    „A 14. hozzászóláshoz:
    A helyzet az, hogy a bíróság valóban hivatott lesz eldönteni az Ön által elkövetett nagy nyilvánosság előtti rágalmazás ügyében, hogy mit is "érdemel" érte.
    Nem értem, mért gondolja azt, hogy Ön büntetlenül rágalmazhat embereket, hazudozhat össze-vissza?
    Domokos doktor nyilvánvalóan megtette ez ügyben a lépéseket. De ez az Ön büntetőügye mellett már csak hab a tortán. Élvezze ki.”
  • 15. terezia 2010. október 15. 23:00
    „Domokos úr azért nem tud hozzászólni, mert törölték még a regisztrációját is!
    Valamint érdekes módon az én korábbi hozzászólásomat is törölték.”
  • 14. KimpiánIldikó 2010. október 15. 22:35
    „Tisztelt Bernadett81!
    Úgy tűnik Novák László és jómagam nevünkkel válaltuk a megszólalást. Én másként bele sem kezdtem volna.
    Kérem tegye ön is, és folytassunk érdemi párbeszédet. Bernadett gyógypedagógus az intézményünkben nem dolgozik. Az ön által itt is népszerűsíteni kívánt blog valóság tartalmát, rágalmazásait,becsületsértéseit a bíróság lesz hivatott eldönteni. De érdekes gondolat indító lehet miért is szentel egy börtönviselt, exügyész ekkora figyelmet, energiát egy többcélú intézmény vezetőjére?”
  • 13. bernadett81 2010. október 15. 22:26
    „Kedves Novaklaszlo56! Mindenképpen a gyermekeknek kell ebből az ügyből nyertesként kikerülniük. Az intézmény elhivatott dolgozói erre törekednek.De amíg a gyermekek érdekét felülírja az önzés, a hibák eltusolása, a politikai érdek, addig nincs remény.”
  • 12. bernadett81 2010. október 15. 22:10
    „A gyógypedagógia szakma -jogosan- felháborodással fogadta a kecskeméti esetet: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/tiltakozik-a-szakma-kimpian-ildiko-inditvanya-ellen-330587 Mivel az igazgatónőnek nincs gyógypedagógiai végzettsége, a szakmában eltöltött ideje kb 3 év, ezek miatt sajátosan értelmezi a gyógypedagógiai neveltekkel való bánásmódot. Az értelmi fogyatékos fiataloknál sincs több magatartási anomália mint ép társaiknál. Kár, hogy az értelmi sérült gyermekeket az igazgatónő összemossa a pszichiátriai esetekkel. Az a társadalmi tudatformálás, ami a fogyatékosok megítélését hosszú-hosszú évtizedek alatt jó irányba mozdította el, a jelenlegi igazgatónő vezetése alatt kártyavárként dől romba. A GYÓGYPEDAGÓGUSOK lejáratása történik azzal a valótlan állítással, hogy egyhangú tantestületi döntésként született meg a dühöngő ötlete. A tantestület tagjai elhivatott, munkájukat értő szakemberek, akiknél soha nem jelentkezett igényként tanítványaik elkülönítése.”
  • 11. novaklaszlo56 2010. október 15. 21:58
    „Kedves Bernadett81!
    Köszönöm az útmutatását! Áttekintettem az Ön által ajánlott oldalt, amely, az ironizáló személyeskedésen túl valóban elgondolkodtató információkkal is szolgál. Remélem, nem bánja, ha nem közlöm azonnal az észrevételeimet, hanem érlelem még őket egy kicsit.
    Moderálás ide, vagy oda, továbbra sem egészen világos, hogy DrDomokosGyőző miért nem próbál megszólalni ismét a delmagyar.hu-n. Érzem a két ember közötti óriási feszültséget, de talán mégis el lehetne érni, hogy szót váltsanak, és idővel szót is értsenek egymással. Ez igazán megnyugtató és intelligens fejlemény lenne. Ha az ember eléggé elszánt, fegyelmezett és kitartó, akkor semmi sem lehetetlen. Nagyon elfáradtam, de ma éjjel lehet, hogy kettőjük higgadt, problémafeltáró diskurzusáról fogok álmodni. :) Kérem, ne mondja, hogy naiv vagyok. Részint, mert tudom, másrészt, mert hátha mégis... :) Egy biztos: ha ez megtörténne, annak a gyerekek lennének a legfőbb nyertesei. Meg az intézmény dolgozói. Meg a társadalom. :) Ön szerint van remény?”
  • 10. bernadett81 2010. október 15. 17:00
    „Kedves Novák László! Figyelmébe ajánlom az alábbi internetes oldalt. Sok igazságot talál ott.http://detonator-detonator.blogspot.com/”
  • 9. novaklaszlo56 2010. október 15. 09:42
    „Kedves KimpiánIldikó!
    Köszönöm a válaszait, amelyek őszintének és szakmailag hitelesnek tűnnek. Kérem, ne vegye rossz néven, hogy a megállapításaimat a "tűnnek" szó alkalmazásával indirektté tettem, de bármennyire lelkiismeretesen igyekszem tanulmányozni a problémát, nincs közvetlen rálátásom sem a fogyatékkal élő fiatalok nevelésének szakmai kérdéseire, sem pedig az Önök intézményének hétköznapi életére. Azt pedig végképp nem tudhatom, hogy milyen (személyes) konfliktus indította el ezt az ügyet a büntetőeljárás lassú, tekervényes útján, ahelyett, hogy szakmai problémaként foglalkozna vele egy erre hivatott, a fogyatékkal élő fiatalok nevelésében járatos, elméleti és gyakorló szakemberekből álló, és így akár a GYVT módosítására is megfelelő javaslattal élni tudó csoport. Az, hogy megvalósult-e a személyi szabadság korlátozásának bűncselekménye, alakilag viszonylag egyszerű eldönteni (ha a fogyatékkal élő fiatalok képzésével és nevelésével foglalkozó intézményekben az elkülönítő helyiség fenntartása és ilyetén alkalmazása nem megengedett, akkor a bűncselekmény de jure megvalósult. Azonban - és ebben egyetértek Önnel - ezzel az eredeti probléma továbbra is létezik. Az, hogy hogyan garantálható az intézmény gondozottainak és dolgozóinak a biztonsága, már nehezebb, összetett probléma. Hajlamos vagyok egyetérteni a Naplóban megszólaló gyógypedagógusokkal is, amennyiben egy (középsúlyos) értelmi fogyatékkal élő fiatal bezárása vitatható megoldás, hisz, a sérült fiatal nem képes felfogni és feldolgozni azt, hogy az elkülönítése nem büntetés volt, hanem az ő biztonságát is szolgáló intézkedés, vagyis traumaként éli meg a bezárását. Talán, ha az őt bezáró személy is vele lenne, nyugtatgatná, vigasztalná, és mosolyogva biztatná őt, akkor egészen más élményt jelentene egy ilyen, akár halálfélelmet kiváltó elzárás a sérült fiatal számára, amely így esetleg - a szorongásra való hajlamát növelve - hosszabb távon ronthat is az állapotán. De kérem, ezt csak amolyan hangos, illetve leírt gondolkodásnak, elmélkedésnek tekintse, hiszen az imént lejegyzett gondolatok nyilvánvalóan nem általánosíthatók: a sérült srácok között is, ahányan, annyiféleképpen reagálnak a miliő hatásaira.
    Amiben tehát maradéktalanul egyetértek Önnel, az az, hogy a szabályozás hézagos, és ezt mielőbb rendbe kellene tenni, méghozzá úgy, hogy a GYVT egyik, valóban előremutató alapelve, amely szerint a gyermek érdeke mindenek felett áll, ne sérülhessen.
    Még egyszer köszönöm a válaszait! Természetesen továbbra is figyelemmel kísérem az ügy fejleményeit, és ide is felnézek még, s ha bármi mondanivalója van még, amelyet szeretne velem, s az olvasókkal megosztani, érdeklődéssel fogom olvasni.
    Remélem, az ügy mindenki számára megnyugtatóan, és szakmailag is elfogadható eredménnyel zárul majd! Addig is sok sikert kívánok az emberpróbáló, áldozatos munkájukhoz. Vigyázzanak a gyerekekre, meg magukra is! :)”
  • 8. KimpiánIldikó 2010. október 15. 06:23
    „Kedves Novák László!

    Egyáltalán nem kellemetlen az elkülönítésről beszélnem, hiszen meggyőződésem, hogy a leghumánusabb megoldást alkalmaztuk minden esetben. Ezért is írtunk az angol mintára egy törvénymódosító javaslatot szociálpolitikus, szociálismunkás, gyógypedagógus és pszichiáter közreműködésével. Semmilyen titokról nem kell a fátylat fellebbentenem, mert ezt én nyíltan vállalom, és úgy gondolom vállalható is. Január végén, amikor ebből egyes emberek botrányt akartak kreálni én magam kértem a fenntartót, hogy ne a kampány idején beszéljünk erről a dologról, mert szükséges egy társadalmi vitát az értelmileg akadályozott pszichés zavarral, pszichiátriai betegséggel küzdő kamasz, fiatalfelnőttek magatartási anomáliáinak a kezeléséről folytatni. De nem politikai kampánycélra felhasználva bárki részéről. Ez számomra szigorúan szakmai kérdést, szakmai vitát, kompromisszum, megoldáskeresést jelent.

    http://www.gongradio.hu/?r=58&c=205910

    http://tv2.hu/naplo/video/zarhato-duhongo

    Az intézkedésünket ön preventív elkülönítésnek nevezte. Ez első hallásra megdöbbentet, hiszen minden esetben krízis helyzetben, máslehetőség hiányában alkalmaztuk. A gyermek neveléséért, gondozásáért felelős pedagógus, felügyelő kérésére, jelzésére legvégső veszélyhárító eszközeként. De tovább gondolva igaza van, csakugyan preventív eszközként is felfogható. De erről esetleg később beszéljünk még.

    Ön kérdése: Ki, és mi alapján dönti el az elkülönítés, mint biztonsági (tehát semmiképpen sem fegyelmező!) intézkedés szükségességét és annak időtartamát?

    Válaszom: Mint azt már fent említettem a pedagógus, vagy a műszakban dolgozó gyermekfelügyelő jelzet a gyermekotthon szakmai vezetőjének, aki gyógypedagógus, szociálpedagógus, gyermekvédelmi szakellátásból szakvizsgával rendelkezik. A gyermekotthon szakmai vezetője jelzett felém, nem csak, mint a többcélú intézmény vezetőjének, hanem mint a kamaszok gyámjának is egyben. Engedélyt csak én adhattam, az én engedélyem nélkül ez nem volt alkalmazható. A nyugat európai országokban is az intézmény vezetője adhat erre engedélyt.
    Én több mint 10 éve dolgozom a gyógypedagógia, a közoktatás, gyermekvédelem területén. Szociális munkás koromban dolgoztam pszichiátriai betegeket ellátó szociális otthonban, illetve még korábban egy kis időt az egészségügy területén is eltöltöttem. Képesítésemet tekintve szociális munkás, szociálpolitikus vagyok, gyermekvédelmi szakellátásból szociális szakvizsgával rendelkezem.

    A kamasz gyermek állapotát szigorúan figyelemmel kellett követni, magára nem maradhatott, az esetet adminisztrálni kellett egy un. naplóba. Csak a sub idejére tartózkodhatott a kamasz gyermek a zárt elkülönítő helységben, miután a roham elcsendesedett azonnal ki kellett onnan hozni. Ezt a gyermekotthon szakmai vezetője ellenőrizte, és arról nekem telefonon tájékoztatást kellett adnia minden esetben.

    Az elkülönítő helységet 2007 október, november táján az én előterjesztésemre a tantestület egyhangú közös döntése után hoztuk létre. Maga a helység 2009 szeptemberéig funkcionált. Ezt a helységet minden gyermek nagyon jól ismerte, senki nem félt tőle, ugyanis ez a korábban kollégiumi szárny állami gondoskodásban nevelkedő gyermekek mozgásfejlesztő, szabadidős tere is volt egyben. A többcélú intézményünkben 265 ellátottról gondoskodunk. Az elmúlt időszakban 12 gyermek esetében kellett alkalmazni az elkülönítést. Volt olyan kamasz akinél egyetlen alkalommal került sor az intézkedésre, mert gyorsan sikerült a pszichiátereknek a gyógyszerek beállítása, de volt olyan fiatal aki többször is elkülönítésre került mert a gyógyszerek beállítása sikertelen volt, pszichiátriai szociális otthoni felvétele majd egy évet vett igénybe. 17 éves korában a fiatalfelnőtté válás küszöbén vált ön és közveszélyessé, de férőhely hiányában elhelyezni nem tudtuk. A helyzetünk ambivalenciáját remekül példázza, hogy volt olyan esetünk, amikor személyes kapcsolaton keresztül elértük a pszichiátriai osztályra a felvételét a kamasz gyermekünknek. A kezelhetetlensége miatt ágyhoz rögzítést alkalmaztak délelőtt, délután kiadták az intézménynek, mert a férőhelyre szüksége volt az pszichiátriai osztálynak. Az intézményt akkor még gyermekpszichiáter csak a szakrendelésen volt hajlandó ellátni. Mára sikerült találnom egy gyermek pszichiátert aki Budapestről hetente egy napot az intézményben tölt, és fontosnak tartja a kapcsolati pszichiátriai ellátást, nem csak a gyógyszeres terápiát.

    Ön kérdése: Tudják-e igazolni azok szükségességét?
    Válaszom: Mint fent már érintettem a naplókba pontosan dokumentálásra kerültek az intézkedések. Ezek jelenleg a rendőrség birtokában van a nyomozás érdekében.
    Ezen túlmenően összegyűjtöttem az elmúlt 10 év olyan rendkívüli eseményeit, ahol a fiatalok ön és közveszélyes állapotban bántalmazták társaikat, a gyógypedagógusokat, gyermekfelügyelőket.
    A legdurvább, amit találtam, ahol a kolléganő arról számolt be, hogy a kamasz fiatal támadása alkalmával sokkot kapott, és már átfutott a fején, hogy ezt a támadást nem fogja túlélni. Az egész testét hematómák, zúzódások borították, több bordája, csigolyája, csípőcsontja megrepedt. A kolléganő a támadás után nem jött vissza az intézménybe dolgozni, leszázalékolták.

    Ön kérdése: Mi egyebet tettek a gyermek állapotának a javítása érdekében?

    Válaszom: A korábban balkáninak nevezhető kollégiumi szárny átépítésre került. Mára 4 lakóegység került kialakításra TIOP pályázatból, amely közelít a családiasabb lakóotthoni körülményekre. A beruházás 80 millió Ft-ba került. Mentálhigiénés csoportot hoztunk létre, melynek tagja 1 pszichiáter heti egy alkalommal, de folyamatosan probléma esetén, telefonon elérhető, 1 általános orvos, akinek pszichiáter tanulmánya folyamatban van, ezen kívül család terapeutaképzésen is részt vesz. Rendszeres Bálint csoportot működtetnek az orvosaink. A szakszemélyzetnek konfliktuskezelő tréningeket, személyiség fejlesztő tréningeket tartunk. Szülőknek egyéni konzultációs lehetőség, család terápia, tanácsadás. Snoezelen terápiás szoba, lovas terápia, só szoba, tornaterem, modern szabadidős eszközök. Széleskörű munka és szabadidős tevékenységek. Nyári táborok, egynapos kirándulások. Igyekszünk azokat a munkavállalókat megtalálni, akik elsősorban őszinte, ösztönös elfogadással vannak az értelmileg akadályozott fiatalok irányába. Amennyiben még nem szakképzettek, a képzésük azonnal megkezdődik. A Szegedi felnőttképzési intézmény az intézményünkben több szakmai képzést tart immáron harmadik éve.

    Ön kérdése: Az Ön véleménye szerint az ilyen intézkedésekkel átlépték-e valaha a törvényben megszabott határokat?

    Válaszom: Véleményem szerint nem léptünk át törvényi szabályokat. A helyzet pikantériája a szabályozatlanság, a joghézag, és az egymással nem harmonizáló törvényi rendelkezések.”
  • 7. novaklaszlo56 2010. október 14. 23:57
    „Igen, Kedves KimpiánIldikó!
    Érthető és világos volt a válasza arra a kérdésemre, hogy miért az Önök intézményére terhelődik ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak a gondozása. A válaszából azt is kiérzem, hogy egy sor, a kérdés kezelésére hivatott szakma romokban hever, és az ellátó rendszer elemi hiányosságai is keserítik mindannyiu(n)k, de legfőképpen a gondozott fiatalok életét. Önök tehát nem egyszerűen deviáns, magatartászavaros, eltévelyedett, érzelmileg sérült fiatalokat, hanem értelmileg is nehezen megközelíthető és megismerhető gyerekeket gondoznak. Ez valóban különleges feladat, különleges felkészültséggel, és a megfelelő jogszabályi háttér igényével.
    Az 5. sorszámot viselő bejegyzésemben olvasható még néhány kérdés az intézményben alkalmazott preventív elkülönítési intézkedésre vonatkozóan. Elismerem, ezek kellemetlenek, és bizonyos értelemben az alkalmazott eljárásaik törvényességének a határait próbálják körbejárni, de ha ezekre is hajlandó válaszolni, azt hálásan megköszönném.
    Önhöz hasonlóan, én is remélem, hogy az itteni beszélgetésünk nem csupán kettőnk párbeszéde, hanem más, esetleg érintett emberek is figyelemmel kísérik, és talán - kulturáltan - be is kapcsolódnak.”
  • 6. KimpiánIldikó 2010. október 14. 09:35
    „Tisztelt Novák László!

    Nagyon szépen köszönöm a kérdéseit. Eddig ezeket a sajtó nem tette fel nekem, pedig nagyon szívesen válaszolok rá. Ugyan több médiában elmondtam magamtól, de ezeket annyira szakmai kérdésnek, és általában a nézőnek fogyaszthatatlannak tartották, hogy egy esetben sem adták adásba.
    Az intézményünkről bővebb információt a www.juharisi.bacskiskun.hu oldalon találhat.

    Ön kérdése: mi keresnivalója van egy, önmagára és a környezetére nézve is potenciális veszélyt jelentő, kiszámíthatatlan, nyilvánvalóan gyógykezelésre és állandó szakápolásra, meg folyamatos felügyeletre szoruló gyermek- vagy fiatalkorúnak egy speciális szükségletű gyerekek képzésével foglalkozó, alapvetően a gyógypedagógia eszközeivel operáló intézményben?

    Válasz: Az intézményünk gyermekvédelmi szakellátást biztosító egysége a gyermekotthon. A gyermekek vagy kiskorban, vagy a súlyosan veszélyeztető családból kiskamasz, kamasz korban kerülnek a gyermekvédelmi szakellátásba. A vezető problémájuk az értelmi fogyatékosság. Azért a mi intézményünk van kijelölve, mert szegregált oktatást az értelmükben akadályozott SNI-s gyermekeknek a megyében mi biztosítunk. A pszichiáterek nagyon nehezen tudják diagnosztizálni a gyermekeknél a pszichiátriai kórképeket éppen az értelmileg akadályozottság miatt, ezért a nagyon problémás gyermekek diagnózisa általában értelmi fogyatékosság súlyos magatartás romlással. Próbálkoznak a gyógyszerek beállításával, de ebben nagyon nehéz dolguk van, mert a diagnózist sem tudják pontosan felállítani. Így a vezető tünet marad az értelmi fogyatékosság, így a különleges gyermekotthonba tudják csak elhelyezni. Nincs olyan gyermekvédelmi ellátó rendszer, amelyben az értelmileg akadályozott, súlyos pszichés problémával küzdő gyermekek elhelyezhetőek lennének. És mivel a mi intézményünk többcélú ezért, a mi dolgunk a megyében ezeknek a gyermekeknek az ellátása. Tehát így kerülnek be a gyermekek a mi intézményünkbe.
    Sajnos az országban 70 gyermekpszichiáter praktizál az összes többi elhagyta az országot. Így a kecskeméti kórház gyermekpszichiáter nélkül nem tudja csak a szakrendelői gyermekpszichiátriai ellátást biztosítani, az osztályos szóba sem jöhet. Minden esetben amikor sub történik Szegedre, vagy Budapestre kellene szállítanunk a gyermeket, különben a mentő ki sem jön az intézménybe, csak ha van beutalónk, a fent említett okok miatt. Tegyük fel este, vagy éjszaka sikerül beutalót szereznünk, de addig is valahogy el kell különíteni azt a gyermeket, aki ön és közveszélyes, megjön a mentő. Mire Szegedre vagy Budapestre érnek a sub lezajlik és már nem indokolt a sürgősségi ellátás. Mivel minden kórház túlterhelt, a gyermeket nem veszik fel, visszaküldik. Kezdődik az ördögi kőr elölről. Ha rendőri intézkedést kérünk szintén nem történik semmi, hiszen amíg a rendőrség megérkezik addig is nekünk cselekednünk kell, de a rendőrségnek szintén nincs hova szállítania a kamasz értelmi fogyatékos fiatalt.

    Nem tudom érthető volt e a probléma leírásom. A többi kérdésére is szívesen válaszolok. Remélem, figyelik mások is a mi párbeszédünket és talán érdemi probléma tárgyalás tudna itt történni nem pedig mocskolódás.

    üdv.:K.I.”
  • 5. novaklaszlo56 2010. október 13. 23:48
    „Kedves KimpiánIldikó!
    Mivel nem ismerem az Önök intézményét, csak általánosságban mernék válaszolni a feltett kérdéseire, de egyelőre úgy látom a leghelyesebbnek, ha egyszerűen passzív, semleges, figyelő állásponton maradok, és még a bennem időközben megfogalmazódó kérdéseket is elhallgatom - szintén egyelőre. Egy ilyen kérdéssel most mégis kivételt teszek: mi keresnivalója van egy, önmagára és a környezetére nézve is potenciális veszélyt jelentő, kiszámíthatatlan, nyilvánvalóan gyógykezelésre és állandó szakápolásra, meg folyamatos felügyeletre szoruló gyermek- vagy fiatalkorúnak egy speciális szükségletű gyerekek képzésével foglalkozó, alapvetően a gyógypedagógia eszközeivel operáló intézményben? Valamint ki, és mi alapján dönti el az elkülönítés, mint biztonsági (tehát semmiképpen sem fegyelmező!) intézkedés szükségességét és annak időtartamát? Milyen gyakoriak az ilyen intézkedések? Tudják-e igazolni azok szükségességét? Ha igen, akkor miért az Önök intézménye foglalkozik olyan gyerekekkel is, akiknek pszichiátriai osztályon volna a helye, egészen addig, amíg az állapota ismét lehetővé teszi az osztályról történő elbocsájtást? Hány olyan gyerek és/vagy fiatalkorú él az önök intézményében, akivel szemben az elkülönítést már alkalmazták? Milyen okból, hányszor, mekkora időtartamba? Mi egyebet tettek a gyermek állapotának a javítása érdekében? Az Ön véleménye szerint az ilyen intézkedésekkel átlépték-e valaha a törvényben megszabott határokat? Ha igen, milyen indokkal kényszerültek erre?...
    Egy hét alatt sem biztos, hogy végeznék a kérdések lejegyzésével, de, mint mondtam, jobb, ha egyelőre csak "sasolok". :)

    Továbbra sem értem, hová lett DrDomokosGyőző, aki megnyitotta a hozzászólások sorát: övé volt az egyes számú poszt... :O”
  • 4. KimpiánIldikó 2010. október 13. 05:18
    „Tisztelt Novák László!
    Angliába 1978ban a gyógypedagógiai intézmények összefogásával, nyomására alkotott törvényt az ottani parlament. Egy alaposan leszabályozott törvényt alkottak. Ott fizikai beavatkozás a hivatalos megnevezése az intézkedésnek. Belgiumban, Dániában, Németországban minden hasonló típusú intézményben van egy sziget, ahova elkülönítik a fiatalt a probléma fennállásának idejére. Ugye azért azt nem mondhatjuk, hogy nyugat Európában megszűnt a civilizáció?
    Nem tudom olvasta e az új Btk változását? Az új szabályozás szerint a pedagógus feljelentést tehet a rendőrségen abban az esetben, ha a tanuló olyan magatartást tanúsít a tanítási órán, hogy zavarja a pedagógust közfeladatának ellátásában. A pedagógus ezt akkor teheti meg, ha a gyermek tisztában van azzal, hogy a pedagógus közfeladatot lát el. Ön szerint egy értelmileg akadályozott kamasz tisztában van azzal, amikor dührohamot kap, bármely okból, hogy a pedagógus közfeladatot lát el? Tehát míg a többségi iskolákban dolgozókra gondol a törvényalkotó, addig a gyógypedagógiában dolgozókat milyen törvényi védelem illeti meg?”
  • 3. KimpiánIldikó 2010. október 12. 07:01
    „Az elkülönítő helység kialakításának helyes vagy nem helyességét lehet támogatni vagy ellenezni. Ez szerintem szakmai kérdés, nem büntetőjogi.
    Azt viszont nem lehet vitatni, hogy a súlyos pszichés problémákkal küzdő értelmileg akadályozott gyermekek, időnként ön és közveszélyes állapotba kerülnek.
    Számtalan dokumentum bizonyítja, hogy az elmúlt 10 évben mennyit szenvedtek a kollégáim ezen megoldhatatlan problémától. A korábbi igazgató hiába kért segítséget, a többi gyermek, a kollégák és saját maga védelmében nem vagy későn kapott.
    Azok a kollégáim, akik tagadják, hogy ilyen esetek előfordultak volna, az intézményben azok nem tudom, hol ültek a nevelőtestületi értekezletek alkalmával. Vagy hol ültek, amikor erről a nevelőtestület döntött?
    Nem értem, ha nincs ilyen probléma az intézményben, akkor a probléma miért az igazgatói irodában landol? A gyermekek fegyelmezése nem az igazgató, hanem a nevelők feladata.
    Az óvodában a fegyelmezés talán egyszerűbb, úgy gondolom nem bonyolult kitalálni az okát. Egy felnőtt alkattal rendelkező dühöngő kamasz, akár akaratlanul is hamarabb leüti a kollégákat, mielőtt lehetőségük lenne megsimogatni.
    ...... nem a gyermekekről szól ez a történet, hanem az éppen aktuális barátnőjének az elbocsátásáról.
    Ez a cirkusz meg jól jött azoknak a pedagógusoknak, akik a hosszú évek alatt megszokták, hogy elég, ha a gyermekek szórakoznak, és megőrzésre kerülnek. A szülők így kénytelenek magán úton őket fejlesztetni, akik ezt megengedhetik maguknak. Azok a szülők, akik az érdekeiket nem igazán képesek képviselni azoknak meg ,,úgyis mindegy"!?
    Hát szerintem egy közoktatási intézménybe tanulni, fejlődni hozzák a szülők a gyermekeiket. Lehet, hogy gyalázatosan vagyunk bérezve, ezt én elismerem, de ez a munkánk. A munkaidőnkben kutya kötelességünk minden fejlesztést biztosítani a rászoruló gyermekeknek. A szakértelem meg van, az infrastruktúra adott, eszközpark magas színvonalú. Ennyi jó hír után már csak a szándék, és a tenni akarás hiányzik időnként.
    Ez viszont munkáltatói feladat, hogy kompenzálódjon. Elhiszem, hogy emiatt vannak sértődöttek.
    De a juhar utcai többcélú intézmény egy munkahely. Nem kötelező itt dolgozni. Aki maszekolni jár vagy járt az intézménybe annak új lehetőség után kell néznie, mert a juhar utcán ez megszűnt! Az én igazgatásom alatt legalábbis egészen biztosan!”
  • 2. Smerdis_of_Arshak 2010. október 11. 23:43
    „hu ..., öt napig nem evett?? és ezt ki ellenőrizte? szerintem benasizta hajnali kettőkor a töltöttkáposztát a hűtőből :)”
  • 1. novaklaszlo56 2010. október 11. 23:37
    „Úgy látom, nem könnyű "mezei" olvasónak lenni se manapság. Az igazgató nővel készített interjú tartalmának teljes cáfolata olvasható DrDomokosGyőző hozzászólásában. Kimpián : DrDomokos a félidőben 1:1.
    Érdekel a végeredmény is, tehát figyelem a "meccset", amennyire lehetséges. :)
    Mindenesetre az igazgató nő által elismerten alkalmazott "fegyelmezési" módszer nagyon nem tetszik nekem. Főleg, mert cseppet sem a probléma megoldására, hanem éppen a veszélyessé vált, dühöngő gyerektől való átmeneti megszabadulásra irányul, ami egy-egy esetben, a szükséges időtartamot nem túllépve (amíg a kölyök ismét kommunikáció- és kooperációképessé válik, és nem tovább!), akár indokolt is lehet a biztonság érdekében. De ekkora szakmai tehetetlenség láttán azért szöget üt a fejembe DrDomokosGyőző állítása az intézményben dolgozók szakmai felkészültségéről. Még akkor is, ha igaz, hogy pszichiátriai kezelésre szoruló gyerekeket is elhelyeztek a szóban forgó, és a szakszerű kezelésre, gyógyításra nem berendezkedett intézményben. Egy gyerek napokig tartó "szedálása" az elkülönítőben semmiképpen és semmivel sem magyarázható, túl azon, hogy helyrehozhatatlan traumák forrása az izolált, kialakulatlan személyiségű, és már egyébként is többszörösen sérült gyerek számára. Hétköznapi szóhasználattal: a gyerek tehetetlen dühében oly mértékben frusztrálódik, hogy a magatartászavarai elmélyülnek, depresszív/agresszív, később akár kifejezetten és visszafordíthatatlanul antiszociális is lesz, és valószínűleg csak a csoda segítheti vissza őt esetleg a még önálló emberi életvezetésre alkalmas lények társadalmába. Még hétköznapibban: a kölyök végérvényesen tönkremegy. Amiben viszont egyetértek az igazgató nővel, az az, hogy a probléma nem lokalizálható hazánkban az általa "vezetett" intézményre. Sajnos.
    Nos, meglátjuk, mi lesz...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Őrizetbe vették a szombati fogatbaleset okozóját

Egy 23 éves nyársapáti fiatalember hajtotta részegen azt a lovasfogatot, amely szombat délután borult fel Lajosmizse külterületén. Tovább olvasom