Szeged - delmagyar.hu

Most induló sorozatunkban olyan hétköznapi hősöket keresünk meg, akik nemes célokért küzdenek: sokat tesznek másokért, vagy a környezetükért, mindezt szerényen, sokszor a háttérbe húzódva végzik küldetésüket. Elsőként Boronkay Péterrel beszélgettünk, aki a sport és a mozgás szeretetével igyekszik közelebb hozni a triatlont a kecskemétiekhez, és megmutatni, egy sérült, egykarú ember is képes teljes életet élni.

Boronkay Péter a Juhar utcai iskolában fogadott minket, ahol közép- és halmozottan súlyos értelmi fogyatékos gyerekeknek tart sportfoglalkozást. Nincs egyszerű dolgunk, ugyanis amíg helyet keresünk az interjúhoz, a szembe jövő lurkók mindegyike játszani hívja. – Peti bácsi, focizunk? Kérhetünk labdát? – sorjáznak a kérdések.

Boronkay Péter biciklije 8,3 kilogrammot nyom, és 1,5 millió forintot ér.

– Hajnalban kelek, munka előtt elmegyek úszni, azután dolgozni, délután pedig futok vagy kerékpározom. Próbálok minél jobban a mozgásra koncentrálni, vannak olyan gyakorlatok, nyújtások, amiket én is megcsinálok itt a suliban a gyerekekkel, így napközben is edzek egy kicsit. Sokszor beállok játszani is, ezért hívnak most is. A hét napból hat napot tréningezem, 10-11 edzésem van hetente – meséli a delmagyar.hu-nak Boronkay Péter, akinek olyan szép napsütötte színe van, mintha most ért volna haza egy hosszabb nyaralásból. – Múlt héten Mallorcán vettem részt egy fél ironman versenyen, ahol 1,9 kilométert kellett úszni, 90 kilométert kerékpározni és 21 kilométert futni. 2000 indulóból egyedüli sérültként a középmezőny elején végeztem.

Nyaralás helyett napi kétszeri edzés és kőkemény versenyek

Kecskemét legeredményesebb sportolója zsúfolt nyár elé néz: június 25-én Spanyolországban Eb, szeptember 10-én Kínában vb címvédésre készül. – Az Európa-bajnokságig 6 hét van még hátra. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy a felkészülésem sikeres legyen. Egészen más edzésprogramot igényel a sprint táv, ahol 750 métert kell úszni, 20 kilométert kerékpározni, és 5-öt futni. A legszebb születésnapi ajándék lenne, ha zsinórban negyedszer is az én nyakamba kerülne az aranyérem – mondja elszántan. Boronkay Pétert a hazai közönség is láthatja, ugyanis Visegrádon rendezik meg a tereptriatlon Eb-t július 2-án.

A 2010-es budapesti vb-n hazai közönség előtt védhette meg a címét.

– A tavalyi világbajnokság után ismét magyar közönség előtt szerepelhetek, aminek nagyon örülök: rengeteg erőt kapok a hazai szurkolóktól. És tereptriatlonon sérültként részt venni hatalmas kihívás, ezért nagyon várom már ezt a versenyt – tudjuk meg a triatlonistától, aki augusztus elején Londonba utazik a világbajnoki futamra, amely a vb után a második legnagyobb paratriatlon verseny a világon.

– Annak ellenére, hogy háromszoros Európa-bajnok és kétszeres világbajnok vagyok, az anyagi lehetőségeim még mindig elég szűkösek. Külföldön könnyebb dolgom lenne, de nem szívesen hagynék itt mindent. 2016-tól a paratriatlon is olimpiai szám lesz, talán akkor változik majd a helyzet – ecseteli a nehézségeket.

„Szeretnék utat mutatni a fogyatékos embereknek"

Boronkay Péter 2004-ben diplomázott Szegeden szociális munka szakon, majd ezt követően 4 évig a szegedi drogambulancián dolgozott kábítószert használó fiatalok között. A kecskeméti Juhar utcai iskolában pedig sérült gyerekeknek tart sportfoglalkozást és sport szakkört. – Ezekhez a gyerekekhez sokkal több türelem kell, mint egészséges társaikhoz. A mozgás lehetősége olyan örömforrást jelent számukra, amely megszépíti a hétköznapjaikat, önbizalmat kölcsönöz nekik. Igyekszem minél több olyan iskolán kívüli programba bevonni őket, ahol ép gyerekekkel együtt sportolhatnak – mondja. Peti ép gyerekekkel is foglalkozik: futó és kerékpáros edzésekkel készíti fel őket a triatlonversenyekre.

Péter legújabb hobbija a sziklamászás.

– Magyarországon még mindig megijedünk, ha meglátunk egy fogyatékos embert, ezen igyekszem változtatni, és megmutatni az épeknek, hogy mi sem vagyunk ufók – árulja el ars poétikáját a parasportoló, akit egyre több rendezvényre hívnak, hogy népszerűsítse mind a triatlont, mind pedig megmutassa azt, hogy egy karral is lehet teljes életet élni.

Péter mountain bike-ozik, sokat kirándul és túrázik, legújabb hobbija pedig a sziklamászás. – Amikor a túravezető meglátta, hogy csak egy karom van, zavarában a fejét vakargatta. Mondtam neki, ne aggódjon, bírni fogom a tempót. Aztán nekem kellett bevárni a többieket – meséli nevetve. – Mallorcán a tengeri kajakozást próbáltam ki, kiderült, hogy ezt is meg tudom csinálni.