Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 23°C Még több cikk.

Mc Döme: több, mint szájhős a vugyvurugy kitalálója

Kecskemét - Dömötör Tamást mindenki csak Mc Dömeként ismeri. A beatbox király „szájhős" világbajnoki második helyezett, a vugyvurugy kitalálója.
Ülünk a kávézó teraszán, beszélgetünk. Beszélgetnénk. Mert a folyamatos csevejt minduntalan megakasztja valaki. Egyedül egy óvodás csoport az, melynek tagjai azért állnak meg, hogy megcsodálják, a többiek mind jól ismerik a rózsaszín hajú fiút.

Odaköszönnek, odatelepednek kis időre, aztán odébb állnak. Mindenkihez van egy jó szava. Illetve monológja. Így aztán az idő jobban telik, mint az asztalra kikészített jegyzetfüzet. De jól van ez így. Hiszen így én is sokkal többet megtudok Dömötör Tamásról, akit mindenki csak Dömeként ismer. Döme, a beatbox király. A „szájhős", a szájdobolósok motorja, a világbajnok második helyezett.

Döme, a beatbox király.
Döme, a beatbox király.

– Látod, pont ezek miatt a pillanatok miatt határoztam el, hogy beszerzek egy HD kamerát. Hogy megörökítsem. Ezeket az apró momentumokat, és mindazt, ami fontos, és fontos volt az életemben. Elmegyek majd a Batthyány utcába, és felveszem magam, hogy itt születtem, aztán elsétálok az ÉZI-hez, az ÁZI-hoz, hiszen zenei életemben meghatározók voltak. És néha megállok, beatboxolok egyet, esetleg beállok egy utcazenészhez, nyomunk egy jó kis zenét, mint ahogy idefelé jövet csináltuk azzal az ismerős roma sráccal, aki a Domusnál gitározik, és megyek tovább. – Amolyan gyalogos road movie? – teszem fel a kérdést.
– Pontosan. Minden pillanatot kihasználok egyébként is. Miért ne örökíteném meg? Nem szeretek aludni, mindig pörög az agyam. Akik ismernek, tudják. És úgy tűnik, sokan ismernek. Megszólítanak az utcán, akár Budapesten is, mi újság, hogy vagy, mi van veled mostanában, beszélgetünk, esetleg nyomunk egy jam-et, aztán tovább… Azt hiszem, ehhez vagyok gyerekkorom óta szoktatva. Hogy mindenkivel megtaláljam a közös hangot. Édesapám tizenöt évig Németországban zenélt, minden szünidőben kimentünk hozzá. Aztán haza, aztán vissza, aztán már nem csak hetek, hónapok, hanem évek, és mindig elölről kezdtem a kapcsolatok, barátságok építését. Ezért nem nehéz megtalálnom bárkivel az előbb említett közös hangot.

Vugyvurugy lények, stílus, verseny, tábor

Hogy a közös hang megvan, bizonyítja, hogy barátain kívül rengeteg tanítványa van az ország számos városából. – Hatvan-nyolcvan gyerekre bármikor számíthatok, 12-25-ig. Pécs, Budapest, Veszprém, Sopron, Miskolc… Telefonon, interneten tartjuk a kapcsolatot, de igyekszünk személyesen is találkozni. Ezért találtam ki, hogy szervezek egy Vugyvurugy tábort a srácoknak, akik szeretnének tanulni, akár profiktól, akár egymástól, miközben közösen jókat szórakozunk koncerteken, egyéb helyeken.


A vugyvurugy kitalálója.

– Álljunk meg egy pillanatra! – próbálom átvenni a szót, legalább egy kérdés erejéig – mi az a vugyvurugy, és hogyan kell elképzelni a tábort? – Maga a vugyvurugy, egy szájrezgetés, amit én találtam és fejlesztettem ki. (Mutatja, leírhatatlan, de érdemes meghallgatni egyszer, sőt többször is). Volt már tavaly a Malom tetején egy ilyen Vugyvurugy lény verseny, és akkora sikere volt, hogy idén újra megszervezzük. Jönnek a világ minden tájáról, hiszen a stílus képviselői nem nagyon kapnak lehetőséget, hogy megmutassák, megméressék magukat. És idén meghívjuk a beatboxvilágbajnokot, ZeDe-t is, Svájcból.

Eltűnik, megkerül

- Az emlegetett közös hang mellett mindenképp érdekel a eltűnés és felbukkanás művészete is. Sokáig nem látunk, aztán felbukkansz, és mindenütt ott vagy. Legyen az KIO zárórendezvény, Zöld ernyős események, koncertek (akár más zenekaroké is)… Hogy van ez?

Döme: a zenélésből nem lehet megélni.
Döme: a zenélésből nem lehet megélni.

– Sajnos a zenélésből nem lehet megélni, így magam is dolgozom. A jobb fizetés reményében külföldön próbálkozom. Legutóbb négy hónapig voltam kint Németországban, ahol elvileg tolmács voltam, gyakorlatilag meg segédmunkás. Hogy nézett volna ki, hogy óránként lefordítom a magyar munkásoknak, mit mondott a német építésvezető? Beálltam én is. Nagyon kemény volt. Gyakorlatilag mindenféle védőfelszerelés nélkül pakolni a gipszkarton elemeket, nyelni az üveggyapot porát… súlyos. Nagyon eláradtunk a nap végére, nem nagyon volt kedvünk felmérni a kinti kulturális életet. De azért, ha olyan nagyvárosban dolgoztunk, mint például Dortmund, dj barátommal, akivel együtt nyomtuk az ipart, elmentünk utcazenélni kicsit. Ő lufit hajtogatott, én meg a mikrofonba nyomtam. Volt olyan, hogy egy kocsmában léptünk fel, és másnap meghívtak bennünket zenélni egy házibuliba. Többet kerestünk, mint a melóval. Aztán véget ért a munka, hazajöttem. Most fellépek, szervezem a versenyt, a tábort, zenekaroknak segítek, amolyan píár menedszerként, és szeptembertől, ha minden jól megy, Bécsben fogok dolgozni egy hangszerboltban, a dob-mikrofon részlegen. Na, az az én világom! Három hét munka, egy hét szabad. Olyankor hazajövök, és folytatom, amit itthon elkezdtem.

Tervek

- Nagyon sok tervem van, mint mondtam, állandóan kattog az agyam. Nyílt Budapesten egy klub, az R33, melyben van négy stúdió. Arra gondoltam, összeszedném a tizenkét legjobb beatboxost, és felvennénk pár számot. Olyan lenne, mint a „Szegeden szabadon". Bemutatkozó videót is csinálnánk, aztán a következő lépés az MR2 Akusztik lenne, ahová meghívnánk híres előadókat, mint a Punami Massive, Busa Pityu az Irie Maffiából, Varga Zsuzsa, Szilágyi Áron… A lényeg az lenne, hogy az ő dalaik alá nyomnánk mi, a beatboxosok, szájjal a teljes zenekart. Van, aki a dobtémákat nyomná, mások a trombitát, egyéb hangszerek hangjait. Ennél nincs akusztikusabb a világon!


Baetbox Döme

Közben megállunk kicsit, mert megjelenik Ulrich Gábor, a friss Balázs Béla-díjas művész, aki leül mellénk, és – miközben bemutatja új szerzeményét, a napelemes csótányt (nem, az nem animációs figura, ez egy „hús-vér" csótány) –, kialakul egy koncertmegbeszélés, hogy Gábor (aki egyébként keddenként a Tekában jazzt nyom a barátaival) beszállhatna egy koncert erejéig az Airtist-ba. Aztán búcsú, és a folytatás.

A napelemes csótány.
A napelemes csótány.

– Azért, gondolom, nem állsz meg ennyinél – veszem vissza a szót -, hogy versenyt, tábort szervezel, zenélsz itt és ott, meg közben dolgozol amott. – Szeretek sok dologban részt venni, leginkább a zenei pezsgésben, de igazából egy fő zenekar van az életemben, az Airtist. Imádom az ilyen fuzionális dolgokat. Olyan, mintha elektromos tánczene lenne, miközben három ember csak akusztikusan nyomja. A többi zenekarnak inkább csak besegítek. Ilyen a Butterfly Effect (Magyar Bori új zenekara, aki kiszállt a Besh o droM-ból – a szerk.), vagy az Afrodzaqm, akik most két kiváló vokalista lánnyal játszanak, én pedig az énekes próbákon segítek nekik, meg próbálom menedzselni őket kicsit. És mindeközben egy mesén dolgozom. A Vugyvurugy lények legendáján. Ha elkészül, szeretném, ha színházban is bemutatnák. Sárosi Gábor barátom segít a díszletekben, ruhákban, a színpadra állításban. Egy történet, ahol a színpadon a beatboxosok is ugyanolyan főszereplők, mint a színészek. Ezáltal ez a fajta zene minden korosztályhoz eljuthat.

Döme missziója

A zene a mindene, ez gyorsan kiderül. És száját beszédre is kiválóan tudja használni. De mi újság az zenei előképzettséggel, az énekléssel? – kérdezem. – Tizenkét évig jártam az ÉZI-be, ahol a zongora mellett hegedültem. Aztán Szegedre mentem tovább. Ott azonban elakadtam, amikor 220, szomorúbbnál szomorúbb népdalt kellett volna az énekórákon megtanulnom. Értem én, és szeretem, de azt hiszem, nem ezt kellene tanítani. Persze a szomorkodásnak, mármint a zenében, megvan a helye, de nem folyamatosan. Valahogy arra felé kellene haladni, hogy ne keseregjünk, az ember legyen boldog. Szerintem a zenének pont ez a lényege. Hogy feldobja hallgatója hangulatát. Ne keserítse el még jobban. Mindent abból az irányból kellene megközelíteni, hogy az emberek a körülményekhez képest minél jobban érezzék magukat. És ez igaz mindenre, nem csak a zenére. A világon nem lehet változtatni, változtatni csak a mentalitáson lehet. Én pedig, akár a zenémmel, akár hétköznapi cselekedeteimmel azon vagyok, hogy mindez megtörténjen. Szeretek a természetben lenni, és másokat is rávenni erre. Hiszen milliárdnyi apró csoda van, melynek lehet örülni. És kell egy ember, aki felvállalja, hogy mindezt megmutatja. – Akkor tulajdonképpen ez egy misszió?

Airtist 2009 Sziget festival

- Igen. De ugyanúgy, mint tanítványaimnál a zenében, igazából nem tanítani akarok, inkább inspirációt adni, mely által észreveszik, elsajátítják mindazt, amiről „szájalok". És akkor kis örömet csempésztem az életükbe.

Olvasóink írták

  • 2. benzol 2011. június 11. 09:52
    „Tetszik!! Viszont a cikk írója annyi gépelési hibát csinált, hogy kín olvasni.”
  • 1. gumikacsa111 2011. június 11. 08:40
    „Mc Én!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A káposzta hangját tudom utánozni.Megyek a CELEBEK közé:D”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Piaci reggeli a magyar áruért

Egy friss reggelire várta Vörösmarty Attila a város számos közismert szereplőjét. A cél az volt, hogy felhívják a figyelmet: a magyar árutól nincs okunk félni. Tovább olvasom