Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Nagy-fivérek: konyhai csata a konyhakéssel

Kecskemét - Hétfőtől szerdáig Kecskeméten edz a világ egyik legjobb kézilabdázója, Nagy László. Miután a Barcelona klasszisának öccse, Levente a hírös város csapatának játékosa, kihasználtuk az alkalmat, és páros interjúra kértük a testvéreket, akik egymásról vallottak.
Mit tartotok a testvéretek legnagyobb erősségének a pályán?
Levente: - Csak rá kell nézni Lacira: duzzad az erőtől és az önbizalomtól. Ahhoz képest, hogy több mint 2 méter magas, a remek fizikai adottságai mellett dinamikus a mozgása, és olyan jól lát a pályán, hogy akár irányítókét is szerepelhetne. Félelmetes a bal keze, és rendkívül önzetlen: soha nem a dobott gólokat számolja, legalább annyira boldog, amikor gólpasszt ad a társainak. Talán ezért is tisztelik annyira a csapattársai a Barcelonában.
Laci: - A kitartása és hozzáállása példaértékű. Az utóbbi években több alkalommal is olyan csapatnál szerepelt, ahol nehezek voltak az anyagi körülmények, megszokottak voltak a tartozások. Levi mégis minden edzésen és mérkőzésen a maximumot nyújtotta. Nagyszerű kapus vált belőle, de még tovább fejlődhet, mert a posztján még mindig nagyon fiatalnak számít.

A bajnoki szezon közben, amikor több ezer kilométerre vagytok egymástól, mi hiányzik legjobban a másikból?
Laci: - Miután mindketten élsportolók vagyunk, megszoktuk már, hogy ritkán látjuk a másikat. A nyáron és karácsonykor tudunk eltölteni közösen néhány hetet, ezt igyekszünk maximálisan kihasználni. Ilyenkor jóval több időt töltünk egymással. Mindaz hiányzik Leviből, ami egy jó testvérből szokott.
Levente: - Természetes, hogy hiányzik Laci, mindig is számíthattunk egymásra. Rólunk mindenki azt tartja, hogy kitűnő a kapcsolatunk. Ez nem csak a látszat, mi magunk is így érezzük. Az internetnek köszönhetően rendszeresen beszélünk egymással, mindig tudjuk mi történt a másikkal.

Élsportolók, de nagyon jó testvérek is.
Élsportolók, de nagyon jó testvérek is.

Mikor voltatok utoljára együtt a pályán, milyen érzés volt részt venni egy közös tréningen?
Levente: - Az elmúlt 10 évben egészen biztosan nem edzettünk együtt. Nyáron ugyan szoktunk közös futóedzéseket tartani - jó társaságban a kilométerek is jobban fogynak -, de az nem olyan, mint egy labdás edzés a többiekkel. Éppen ezért minden egyes percét nagyon élveztem a közös tréningnek, és ahogy észrevettem, a többi csapattársam is.
Laci: - A válogatottban már egyszer 3-4 éve Ózdon, Izland ellen megadatott, hogy egy csapatban léphettünk pályára. Az kitörölhetetlen emlék marad, mint ahogyan a mostani is az. Jól esett a mozgás, örültem, hogy szívesen fogadtak Levi csapattársai.

- A közös gyerekkori élmények között bizonyosan akadnak szép számmal csínytevések, melyik jut eszetekbe elsőként?
Laci: - Kisgyerek korunkban előfordult olykor, hogy egyedül maradtunk otthon, amíg édesanyánk a háztömb kozmetikájában dolgozott. Egy alkalommal nagy unalmunkban a konyhakésekkel kezdtünk kardozni, és a „csata" során megvágtam Levi ujját, ami vérezni kezdett. A vér láttán persze halálra rémültünk, és szaladtunk le anyuhoz, aki egy kötéssel gyorsan ellátta a sebet. Utána már nem játszottunk a konyhakéssel…
Levente: - Alsó tagozatos diákként bennünket is elkapott a pirotechnikai láz. Egyszer otthon meggyújtottuk a macskanyelves csoki csomagolását, amit miután nem sikerült eloltanunk, ijedtségünkben bedobtunk a közös szemétledobóba. Szerencsére nem gyulladt ki a lépcsőház, de megtanultuk, a gyújtogatás nem jó dolog.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Digitális tábla minden kecskeméti iskolában

350 millió forintból vásárolt hordozható számítógépeket és digitális táblákat a kecskeméti önkormányzat. Tovább olvasom