Délmagyar logó

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 13°C | 21°C Még több cikk.

Nem sajnálatra van szükségük a gyermekfalu lakóinak

Juli, Erika, Brigi, Bendzsi és az ikrek, Martin és Márkó. Összesodorta őket az élet, pedig máshol, más szülőktől, más-más körülmények között jöttek a világra. Most mégis egy család, akik a kecskeméti SOS Gyermekfalu egyik nevelőszülőjének védőszárnyai alatt nevelkednek.
Reggel háromnegyed ötkor már ébred Tomicsek Rozália, Rózsika, hiszen sok időbe telik elindítani hat gyereket iskolába, óvodába. Hat órakor beindul a gyerekzsivaj a házban, mindenki készülődik. Azonban bármennyire is sűrű legyen a napjuk, a közös reggeli nem maradhat el. Legrégebben a tizenhét éves Juli van itt, aki kilenc hónapos kora óta él a gyermekfaluban. Erika tizenöt éves, májusban lesz öt éve, hogy megérkezett ide. A szintén tizenöt éves Brigi négy éves kora óta él itt. Bendzsi kilenc, és augusztusban jött, a család legújabb tagjai pedig a szeptember óta itt élő ötéves ikrek, Martin és Márkó.

Juli kollégista, a félegyházi Constantinumban tanul, így ő csak hétvégén van itthon. Erika a Kodály Iskola diákja, néptánc szakos, hétkor már útnak indul.

Brigi reggelente Hetény felé veszi az irányt, ugyanis oda jár iskolába. A család férfi tagjait, vagyis az aprónépet még a falu mikrobusza hozza-viszi.

Látogatás a kecskeméti SOS Gyermekfaluban - KÉPGALÉRIA

Délután négyig elcsendesedik a ház. Majd szépen lassan hazaszállingóznak a csemeték. A nagylányok már sokat segítenek a házimunkában, sorra nőnek bele a konyhai feladatokba is. De a kicsik is serénykednek, például ők terítenek meg a közös vacsorához. Apró súrlódások vannak azért köztük, de mindig kiállnak egymásért. Ha elkészültek a házi feladattal, játszanak, tévéznek egy kicsit esténként. Büszkén mutatják a nappaliban az a két hajót, amit Juli és Brigi rakott össze két nap alatt.

Nem sajnálatra van szükségük

A cserfes Juli csecsemőotthonból került ide, neki kilenc hónapos kora óta Rózsika az anyukája, és ez a ház az otthona. Két testvére is itt élt, de ők már betöltötték a tizennyolcadik évüket, elkerültek innen. Ők hárman voltak Rózsika első nevelt gyermekei.

Elismerik, bizony nem könnyű nekik sem, amikor új családtag érkezik hozzájuk.

- Sokszor nehéz befogadni, hiszen más szokásai vannak, más körülmények közül jött hozzánk, de egy idő után alkalmazkodunk egymáshoz, és minden könnyebben megy - tudom meg Erikától. - Szeretjük Rózsika nénit - kiabál közbe az ikrek, a család legújabb tagjai.
Más gyerekek sokszor furcsán fogadják az iskolában, ha megmondják, hogy ők az SOS gyermekfaluban laknak. - Sokat meséltem az osztálytársaimnak erről. Amikor azt mondtam, nekik, hogy falu, akkor egy tanyára gondoltak, nem tudták hová tenni - mondja Juli. - És sajnálni szoktak titeket! Már el se mondjátok, hogy itt éltek, igaz? - teszi hozzá Rózsika.

Látogatás a kecskeméti SOS Gyermekfaluban - KÉPGALÉRIA

Erika elárulja, soha nem szokta mondani, hogy itt lakik. - Kérdezgetnek, hogy miért kerültem ide, és nem szívesen beszélek erről. Amikor statisztikákat kell készíteni osztályfőnöki órán, és felmerül, hogy hány állami gondozott van, olyankor megtudják. Akkor a szünetben mindenki kérdezget. De igazából ebben az a hátrány, hogy sajnálnak – mondja Erika. A gyerekek egybehangzóan állítják, őket nem kell sajnálni.
Erika hozzáteszi, a tanárok el szokták mondani az osztályban, hogy vannak olyan gyerekek, akik már sok mindenen keresztülmentek, és már tudják, hogy milyen érzés, ha valakit elveszítünk. - Ők másképp néznek ránk, elnézőbbek velünk szemben, de a gyerekek között nem vagyunk megkülönböztetve, és ez így van rendjén – emeli ki a lány.

Sokféle családból érkeztek

Az ikrek egyik tagja játék közben odaszól, ők azért vannak itt, mert az anyukájuk ide hozta őket egy mikrobusszal. Erika a kistestvérével került a gyermekfaluba majdnem öt évvel ezelőtt. Az öccsét már hazavitte édesanyjuk tavaly februárban. - Az anyukám vak, apukám meg alkoholista. Sokan vagyunk testvérek, és az anyagi körülményeink olyanok voltak, hogy nem tudtak eltartani bennünket. Ezért beadtak minket a gyermekfaluba. Anyukám most lassan hazaviszi a testvéreimet, már hárman vannak otthon. Mehettem volna én is, de inkább itt maradtam. A kapcsolatot azért tartom a szüleimmel - árulja el Erika.
Brigi csendesebb a másik két nagylánynál, de megtudom tőle, hogy neki is van testvére, egy bátyja, aki az anyukájával él, és meg szokta látogatni őt.

Látogatás a kecskeméti SOS Gyermekfaluban - KÉPGALÉRIA

Juli annak ellenére, hogy tudja kik az igazi szülei, már nem tartja velük a kapcsolatot, nem is szeretné. A lány kilenc éve hegedül és egy félegyházi női focicsapatban játszik. Szépen rajzol, a pályázatokon mindig első-második helyezést szerez, és énekel is. Erika gitározik, leginkább a népzene, a néptánc, és az irodalom érdekli. Brigi nagyon sokat segít otthon, a házimunkában, sokszor megy a kicsikért az óvodába. Most továbbtanulás előtt áll, de még nem tudja, melyik középiskolába jelentkezik.

Falu a városban

A gyerekek büszkén vezetnek végig a szép nagy házon, megmutatják az érmeiket, okleveleiket, a kedvesüktől kapott virágot, és persze a féltve őrzött, otthonról kapott mackót is.

A falu egyforma épületeiben nyolcvanöt gyermek él. A családok nagyon összetartóak, sok közös programot szerveznek az SOS lakói. - Volt a faluban egy zenekar, a Banda is, de most egy ideig szünetel. Régen minden héten próbáltunk, sokfelé utaztunk, még Ausztriában és Németországban is voltunk együtt. Mára szétszéledt a csapat, sokan kollégisták lettek, és nincs is időnk rá – meséli Erika.

Amikor arra kérdezek rá, hogy szerelmek vajon szövődnek-e a faluban, a nagylányok sokat sejtetően összenevetnek. - Előfordul, de inkább az iskolában – mondja Juli. - Teljesen más a falun kívüli szerelem és barátság. Tartósabb is mint a falun belüli - fűzi hozzá Erika.

Látogatás a kecskeméti SOS Gyermekfaluban - KÉPGALÉRIA

A gyermekfaluban működik egy kis kézműves műhely is, a Manófaktúra. Ünnepekre, különféle alkalmakra készítenek itt ajándékokat a gyerekek. Munkájukért pénzt kapnak, ami azért is fontos, mert a családok maguk gazdálkodnak. Hónapról hónapra be kell fizetniük a csekkeket éppen úgy, mint másoknak. - Minden gyerekre kapok egy adott összeget. Ebből kell kifizetni a rezsi bizonyos százalékát, a napközit, a közlekedést, az élelmiszert, a ruhákat, és mindent, amire szükség van. Nyáron szoktunk befőzni is, savanyúságot teszünk el, hogy olcsóbban jöjjünk ki, és tudjunk spórolni is egy kicsit a nyaralásra. A családdal Balatonakalira szoktunk menni. Ha marad pénzünk, strandra is járunk nyaranta - tudom meg Rózsikától.

Eljön az idő, amikor el kell hagyniuk az addigi otthont

A gyerekek bármennyire is kötődnek egymáshoz, a családhoz, tizennyolc éves koruk után el kell hagyniuk a falut. - Ez egy hosszas folyamat, sokáig készülünk rá. Azokat a gyerekeket szoktam bevonni többet a konyhai munkákba, a pénzkezelésbe, csekkbefizetésbe, akik hamarosan elmennek, igyekszem mindezekre megtanítani őket, hogy önállóan el tudjanak indulni. Innen ifjúsági házba kerülnek, ami olyan, mint egy kollégium. Tudják, hogy bármikor visszajöhetnek, nem örökre mennek el. Juli testvérére már elköltözött, Erika öccse pedig hazakerült – emeli ki Rózsika.

- Ha olyan megy el, aki nem a vér szerinti testvérünk, akkor sokkal könnyebb. Amikor Dani, Juli bátyja elköltözött, nagyon szokatlan volt. Nem volt, aki a kabátomon megszerelje a cipzárt, feltegye a függönyömet. De az még nehezebb volt, amikor az öcsém ment el, hiszen ő állt hozzám legközelebb, vele nőttem föl. Nagyon nehéz volt elengedni. Most már lassan egy éve nincs itt, de tartom vele a kapcsolatot - magyarázza Erika.

Látogatás a kecskeméti SOS Gyermekfaluban - KÉPGALÉRIA

- Nekem is nehéz volt, amikor elment a bátyám - jegyzi meg Juli. - Nincs, aki megvédjen téged - teszi hozzá nevetve Erika, és megtudom, a viták során Dani mindig azt mondta - még ha nem is tudta miről van szó -, hogy Julinak van igaza. Látom, a családon, hiányzik nekik a fiú, még annak ellenére is, hogy mindig akkor jutott eszébe cipőt pucolni vagy éppen vasalni, amikor a többiek már aludtak volna.

Juli már készül rá, hogy hamarosan neki is el kell mennie. Nem szeretné elhagyni a falut, de tudja, ennek is eljön az ideje. Úgy tervezi, talán testnevelő tanár lesz. Tudja, hogy nem fog elszakadni teljesen a családtól, mindenképpen visszajön majd látogatóba.

A gyerekek már készülnek a karácsonyra, Erika szervezi a műsort, amit a falubeliek adnak elő. Ehhez végre újra összeáll a Banda. Már gondolkodnak azon is, mivel lepjék meg egymást. Erika listát ír, tervezget, Juli viszont arra számít, meglátja a boltban azt, aminek a többiek biztosan örülnének. A legkisebbek játékokat, házikót és helikoptert szeretnének. És mi lesz a karácsonyi menü? - Sütike! - vágja rá azonnal az egyik ikerfiú. Julitól azért megtudom, hogy általában sült hús, rántott hús, krumplipüré, különféle saláták, és töltött káposzta kerül az ünnepi asztalra. A karácsonyfát is együtt díszítik majd fel, és visszajönnek azok a testvérek is a családhoz, akik most olyan nagyon hiányoznak.

Olvasóink írták

  • 3. FuegoNoche 2010. december 12. 13:41
    „Te vagy sötét flexi...”
  • 2. flexsnake*** 2010. december 12. 02:45
    „jósötétek a képek”
  • 1. deszkás 2010. december 11. 14:43
    „Örüljenek hogy nem ott képviselő Juhász Gyula úr. Úr?”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Részeg fiatal dobta be sörösüveggel egy busz ablakát

Egy utas fejsérülést szenvedett, miután egy 16 éves fiatal sörösüveget dobott be a Kunság Volán egyik buszának az ablakán Lakiteleknél. Tovább olvasom