Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Nyári szabadságon voltak a Rákóczi úti jelzőlámpák

Kecskemét – Négy napig nem üzemeltek a Rákóczi úti jelzőlámpák. Teszteltük a kecskeméti autósokat, ki az, aki figyelembe veszi, gyalogátkelőhelyen hajt át. Gyorstesztünk ideje alatt a sofőrök legtöbbjének fel sem tűnt a zebra és a tanácstalan gyalogosok.
– Ha az üzemen kívüli lámpával nem is foglalkoznak az autósok, a KRESZ-t csak ismerniük kellene. Naponta többször járunk erre, de még az sem érdekli őket, hogy babakocsit tolunk. Sem a kisgyerekes családokra, sem az idősekre nincsenek tekintettel a sofőrök – mesélte tapasztalatait a delmagyar.hu-nak Mészáros Gyula, aki szaladva tolta át a babakocsit az út egyik oldaláról a másikra a Rákóczi úti kereszteződés zebráján, ahol nem működött a forgalmat szabályozó jelzőlámpa.

Lassítás nélkül tovább haladó autósok, tanácstalan, bosszús gyalogosok, a gyerekek kezét szorosan markoló szülők és gyors léptek a zebrán: ez jellemezte a Rákóczi úti kereszteződést négy napig, amikor sötétek voltak a jelzőlámpák. A Cifrapalotánál és a Technika Házánál üzemelő lámpák ráadásul különleges beszélő jelzőrendszerek is, amelyek a vakokat és a gyengénlátókat segítik a tájékozódásban.

Sötétek a lámpák a Rákóczi úti kerszteződésben négy napja.
Sötétek a lámpák a Rákóczi úti kereszteződésben négy napja.

A hétvégét is jellemző fejetlenségben még annak is nehezére esett az átkelés, aki tökéletesen lát, ugyanis kevés autós vette a fáradtságot, hogy megálljon, és átengedje a gyalogosokat. Mint kiderült, kétféle magatartású kecskeméti létezik: a bátrak csoportjába tartozók, az „Úgyis megáll!" jelmondatot a mellkasukra tűzve szaladtak át a zebrán, a félősek pedig tanácstalanul toporogtak, akár percekig is vesztegeltek a gyalogátkelőhelyen.

– Nagyobb a biztonság, ha működik a lámpa, de nem érzem különösebb veszélyben magam. A belvárosban sok helyen nincs jelzőlámpa, az autósok megszokták már, hogy figyelni kell a gyalogosokra. Igyekszem minél gyorsabban átjutni az úton – osztotta meg velünk Balog Ferenc. Egy korábbi cikkünkben azt vizsgáltuk meg, hogyan viszonyul egymáshoz a két tábor: gyalogosok és autósok a jelzőlámpa nélküli, legforgalmasabb belvárosi gyalogátkelőhelyeken.

Azt tapasztaltuk, nem volt nagy baj, ha nem csúcsforgalomban szándékoztunk a túloldalra jutni. Annak, aki reggel vagy délután vállalkozott az átkelésre, bizony fel kellett kötnie a gatyáját. – Félek, mert nem érzem biztonságban magam. Nem tudok átszaladni az úttesten, mint a fiatalok, nekem jól szét kell néznem, mielőtt lelépek a zebrára – árulta el P. Szabó Lajosné. Az idős néni azt is elmondta, ha már megunta a várakozást, a kezével jelzett az arra haladó gépkocsivezetőknek, hogy lassítsanak, szeretne végre átjutni a zebrán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rónai Sándort gyászolja a bajai futball-társadalom

Hatvannégy esztendős korában elhunyt Rónai Sándor, a bajai futball legendás alakja, aki játékosként… Tovább olvasom