Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 4°C Még több cikk.

Piaci kofák, piaci pofák - avagy a nagy piaci körséta

Kecskemét - Elmentünk a kecskeméti nagypiacra. Elsősorban azért, hogy utána járjunk, van-e alapja annak a mendemondának, hogy kiszorítják a biotermelőket a vegyszeresek és a kereskedők.
Sétáltunk a rogyásig pakolt asztalok közt, nézelődtünk, érdeklődtünk, beszélgettünk. És sokat tanultunk.

„Azok, ott kint"

Beszélik (márpedig az ember miért menne a piacra, ha nem azért, hogy jóízűt pletykálkodjon), hogy egyesek kibérlik az asztalokat, de igazából csak azért, hogy a kistermelőknek ne legyen helye. Körülnéztünk hát. Valóban találtunk üres helyeket, meg is kérdeztük az árusokat, vajon miért állnak azok magányos ürességben, amikor csúcsidő és csúcsforgalom van. Nincs gazdájuk? - Van, csak „azok, ott kint" (enyhe fintor és villanó szemek kísérik a szavakat) árulnak ilyenkor. Bent is bérlik, kint is bérlik. „Olcsó pénzért felvásárolják a termelőktől a termést, így lesz nekik sok és guszta árujuk, amit aztán többszörös áron eladnak utána" - mondja az egyik, neve elhallgatását kérő kofa. - Volt olyan kistermelő – mondja egy másik -, aki kint árult közöttük, de addig molesztálták, meg aljaskodtak vele, hogy inkább eljött onnan. Az nem a mifajtánk helye.

Nagy piaci körséta Kecskeméten - KÉPGALÉRIA

„Mi voltunk a bolondok, amikor nem fogtunk össze - veszi vissza a szót az első asszony. - Az igaz, hogy aki termel, a kertben gürcöl, az nem nagyon ér rá itt ácsorogni, várni a vevőket. De akkor már inkább az kellett volna, hogy egyikünk ideáll, rábízzuk az árunkat többen is, így nála is lett volna választék, jobban kelt volna a portéka. De már mindegy. Maradtunk néhányan, próbálunk talpon maradni. Becsületesen, de nehezen.

Bőség és szükség

Minél több kört nyomtunk, annál inkább körvonalazódott, hogy valóban nem a kistermelők azok, akik előtt ember magasságban tornyosulnak a krumpli-, répa- és egyéb zöldséghalmok. Papíron őstermelők, persze... Portékájuk tényleg bőséges, színes, márpedig a vásárlók leginkább azt szeretik, ha egy helyen megállnak, egy szusszal el tudják mondani, és egy lendülettel kosárba tudják pakolni, például egy jó kis zöldségleves összes hozzávalóját.

Aki nem nagyban űzi, bizony, megszenved azért, hogy megéljen belőle. Vannak ugyan törzsvevők, akik a megszokott emberektől jól ismert terméséből vásárolnak (és akik cseréből hálás beszélgetőtársakká válnak), de úgy tűnik, ez egyre kevesebb a boldogsághoz. De azért feldobja az ember napját. - Tudja, a méret a lényeg – kuncog cinkos mosollyal egy fiatalasszony – de tényleg. Csak a hibátlan, minél nagyobb és színesebb árut keresik, nem számít, hogy az mitől olyan, amilyen, mit tartalmaz, van.e íze, honnan származik. Pedig lehet, hogy a kisebb és kicsit görbébb répa sokkal finomabb, édesebb.

Bio a dió, fütyül a rigó – gyorstalapló tanfolyam

Sétánk során megtaláltuk a piac egyetlen hivatásos és papírral rendelkező biotermelőjét. Csányi Istvánné Margitka, kistermelő. Mitől bio? - tettük fel a kérdést. Gyomirtó helyett kapa, műtrágya helyett komposzt, talajfertőtlenítő. Zeolit, Alginit (62 féle ásványi anyagot tartalmaz) kell a földnek, a növénynek, nekünk, embereknek. Megtudtuk, hogy védje erősítse és védje a növényeket, gyógynövénykivonatot használ és Fürkészdarazsat. A gyorstalpaló biotanfolyam a darazsakkal folytatódott. Kiderült ugyanis, hogy ezek belepetéznek a kártevők tojásába (pl. levéltetűjébe), aztán ott kikelnek, és megeszik a gonosz rovarokat, bogarakat. És honnan a széleskörű ismeret? - Tudják,
aki világ életében ezzel foglalkozott, annak sok tapasztalata van. Meg jártam tanfolyam, részt veszek bio napokon, igyekszem mindig képezni magam.

Nagy piaci körséta Kecskeméten - KÉPGALÉRIA

Felvetődik a kérdés, ha ennyi mindent tud, és tényleg minőségi termékeket árul, miért nem adja el kereskedőnek. - Elvinnék külföldre, de nem tudok annyit termelni, hogy egy kamiont megpakoljak. Kicsiben termelek, a két kezemmel. Nincs fóliám, ki vagyok szolgáltatva az időjárásnak. Hát szűkösen, de azért megélünk belőle – mondja, miközben mosolyogva kiszolgál egy vásárlót, akinek kéréseiből kiderül, tőle szokott vásárolni. - Tényleg minőségi termés ez, tudja szabályok, kemény ellenőrzések vannak. Ellenőrök időnként bevizsgálják a növényeket. Volt, hogy a sárgarépámban százötven féle dolgot vizsgáltak. És minden renben volt. Szólnak, jönnek, ellenőriznek. Itt is, otthon a kertben is. Nem tartok tőlük, hiszen minden szabályt betartok. Csak az a sok papírmunka ne lenne – sóhajt, de közben mosolyog, és már szolgálja is ki az új vásárlót.

Találtunk olyat, aki próbálkozott, hogy biozöldséget termeljen, de annyira drága és macerás volt, hogy abbahagyta, és volt olyan is, aki részben bionak vallja termését. De Margitkán kívül nem találunk senkit, aki ebből szeretne megélni. Azt mondják, aki pénzt, munkát, energiát öl bele, inkább felviszi Budapestre, ahol kétszeres áron eladja. Itt nem sok babér terem. Szóval nem szorítják ki a biotermelőket a piacról. Mert nem is akarnak jönni.

Legek, de nem elegek

Túránk során megtaláltuk a legidősebb árusokat is. A két jókedvű asszony, akik nevüket nem szerették volna elárulni, egyike 80, másika pedig 84 éves. Előttük két zacskó bab, egy zacskó dió. Hogy meg lehet-e belőle élni – Ugyan drágám – kacagnak mindketten -, dehogy lehet. Csak, tudja, a mi korunkban olyan jó emberek közt lenni.
Özvegy Losonczy Józsefné 94 lesz augusztus 18-án. 1933 óta árul a piacon. Hangos kérdéseinkre halkan válaszol. Elmeséli, milyen volt a háború előtt, alatt, és hogy most családja segít neki, mert a város egyik végében lakik, a kert meg a másikban van, de ő nem szeretné abbahagyni. Mert ez az élete.

Nagy piaci körséta Kecskeméten - KÉPGALÉRIA

Jó lenne velük sokat beszélgetni. Amíg vannak. Mert valószínűleg egyre kevesebben lesznek. A kistermelők eltűnnek, a nagy boltok polcai roskadoznak a külföldről behozott zöldségektől, gyümöcsöktől. Nincs már a zöldségnek, gyümölcsnek se íze, se zamata, se szezonja. Mindig mindent! Ha valaki januárban nem tud paradicsommal, paprikával szolgálni, és márciusban dinnyét adni, hát, annak úgy tűnik, nincs helye a piacon.

Olvasóink írták

  • 4. antaja 2011. március 24. 16:19
    „Hello!én is kecskeméti vagyok, örültem a cikknek,tetszik is.Még talán az alsó képen lévő nénike ismerős is,lehet hogy láttam már.Nem értem, miért baj folyton(mert nem ez az első alkalom),ha a kecskeméti oldalon van innen szóló téma?!
    Hiszen Délmagyar az újság neve.
    De expro kedvéért- csak hogy ne haragudjon meg- ha Szegeden járok, kimegyek a Mars téri piacra.”
  • 3. DaveSteve 2011. március 24. 10:28
    „Kedves expro!
    A Délmagyar.hu cikkeit sok kecskeméti is olvassa, azért ezek az információk a számukra igenis érdekesek. Az külön erénye a riportnak, hogy különleges piacosokat is meginterjúvolt. Bizonyára a szerkesztőség majd eljut a szegedi piacra is, de ha a Mars téri viszonyokról tudsz jó sztorikat, osszad meg a szegedi szerkesztőkkel.
    Ez egy kecskeméti mutáció, de jól látható, hogy a delmagyar.hu több városban jelen van és a helyi aktuálitásokról tájékoztatja az olvasóit.”
  • 2. expro 2011. március 24. 09:42
    „Mindent értek, csak egyet nem,
    ezért a riportért minek kellett Kecskemétig menni??,,,,,,
    elég lett volna ide a mars térre kisétálni, ott aztán van """""östermelö" sok.”
  • 1. Pandora 2011. március 24. 08:01
    „Szegeden is ez van, ennek nyilván az egyik fő oka az, amit a néni mondott:
    aki a kertben gürizik, az nem ér rá naphosszat a piacon ácsorogni..”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Parázs meccsen nyert a KKSE Debrecenben

A Factum Sportból Langford-ot, a kecskemétiektől Siriscevic-et is kiállították a mérkőzésen. A debreceni együttes egy kétes szituáció miatt megóvja az összecsapást. Tovább olvasom