Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

Simon Bence és Kiss Olivér: egy csapat, egy albérlet

A Kecskeméti SE kézilabdacsapatának két kiválóságával, Kiss Olivérrel és Simon Bencével az otthonukban beszélgettünk. Páros interjú.

- Melyik városból költöztetek Kecskemétre?
Kiss Olivér: Másfél évet játszottam Izlandon, ott egy szegedi sráccal éltem együtt, számomra nem volt újdonság a szeretteimtől távol lakni. Most könnyebb a helyzet, hiszen csak 90 kilométer választ el a családtól, és nem 4000.
Simon Bence: Akárcsak Olivér én is szegedi vagyok. Nem nagy a távolság a két város között, ezért nincs különösebben honvágyam. Amikor megoldható, egyből ugrunk be a kocsiba és indulunk Szegedre.

- Miért választottátok a kézilabdát?
Kiss Olivér: Már pólyás koromban vittek a meccsekre a szüleim, mindig is a kézilabda volt a kedvencem. Nyolc évesen kezdtem edzésekre járni, már akkoriban is a kézilabda volt a legnépszerűbb sport Szegeden.
Simon Bence: Röplabdával kezdtem, utána kosárlabdára nyergeltem át. Az általános iskolámban kötelező volt kézilabdázni. Az egyik diákolimpia meccsünk után Avar György odajött hozzám, hogy megkérdezze: nincs-e kedvem kézilabdázni? Lementem egy edzésre és ott ragadtam.

Kiss Olivér: most csak 90 kilométer választ el a családtól, és nem 4000.
Kiss Olivér: most csak 90 kilométer választ el a családtól, és nem 4000.

- A döntésben, hogy Kecskemétre igazoltatok mennyire játszott közre Avar György személye?
Kiss Olivér: Nagyon. Gyuri felhívott a nyáron, hogy számítana rám Kecskeméten, nekem pedig minden vágyam az volt, hogy egy NB I-es csapatban stabil játékos legyek. Szegeden már szereztem tapasztalatokat, de az teljesen más volt mert harmadik számú kapus voltam. Jól esett, hogy gondolt rám, remélem sikerült meghálálni a bizalmát.
Simon Bence: Beszélgettünk róla, mit szólnék ahhoz, ha Kecskemétre jönnék? Azért döntöttem a KSE mellett, mert Szeged, a szüleim és a barátaim is közel vannak. Természetesen az is fontos szerepet játszott a döntésemben, hogy olyan edző hívott, akit már nagyon jól ismerek, és nagyszerű szakembernek tartok.

- Kecskeméten közös albérletben éltek. Kire hárul a főzés?
Kiss Olivér: Bence többet süt-főz, mint én, de mindig odaégeti a kaját. Ilyenkor marad a házhoz rendelés vagy a melegszendvics.
Simon Bence: Száz százalékban Olivér barátnőjére. Nagyon finom ételeket készít és igen változatosan, úgyhogy esténként meleg vacsora vár minket, amikor hazajövünk az edzésről. Magam a paprikás csirkével próbálkoztam, de odaégett.

Simon Bence: olyan edző hívott, akit már nagyon jól ismerek, és nagyszerű szakembernek tartok.
Simon Bence: olyan edző hívott, akit már nagyon jól ismerek, és nagyszerű szakembernek tartok.

- Mivel töltitek a szabadidőtöket?
Simon Bence: Sokat járunk biliárdozni és asztaliteniszezni is szeretünk. Az edzések után a kávézás, a nyertes meccsek után a szolid bulizás is belefér.

- Szerettek Kecskeméten élni?
Kiss Olivér: Hogyne, ráadásul a szüleimtől is csupa jókat hallottam a városról. Az édesapám itt végzett a GAMF-on, édesanyám pedig az óvónőképzőben. A városhoz kapcsolódik a szerelmük.
Simon Bence: Abszolút. Fiatalos, barátságos, kedvesek az emberek, most épül a Mercedes gyár, beindul a nagy zsongás, úgyhogy nagyon jó hogy idekerültünk. Talán csak egy sétálóutca hiányzik. Jól érezzük magunkat, szép környéken, szép házban lakunk, kedves szomszédokkal.

- Olivér említette, hogy van barátnője, neked Bence?
Simon Bence: Most nincs barátnőm. Azt hiszem több időt szentelek a kézilabdának, mint a lányoknak.

Olivér egyik szerelme Teca, a hörcsög.
Olivér egyik szerelme Teca, a tengerimalac.

- A családtagjaitok közül ki látogat el mérkőzéseitekre?
Kiss Olivér: A családom minden mérkőzésen ott ül a lelátón, nagyon büszkék rám.
Simon Bence: A rokonaim nem csak a hazai, de olykor az idegenbeli meccsekre is eljönnek. Nagyon jó érzés, hogy támogatnak engem. Minden összecsapás után kielemezzük a látottakat.

- Hamarosan következik a rájátszás. Milyen szereplést vártok a csapattól?
Kiss Olivér: Nincs veszíteni valónk. Az év elején a vezetőség egy olyan célt állított elénk, amit úgy érzem felülmúltunk. Nem gondolta volna szerintem senki – a csapaton kívül -, hogy képesek vagyunk a legjobb 8 közé jutni. Az volt a cél, hogy biztosan bent maradjunk, és ez sikerült is. Ott kezdődött a jó sorozat, hogy a Ferencvárost itthon meg tudtuk verni. A Tatabányát is legyőztük és a Veszprém ellen is kiváló játékkal rukkoltunk elő. A lendület szerencsére nem állt meg. Célunk, hogy minimum a 6. helyen végezzünk a bajnokságban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Autóba hajtott egy motoros Kiskunmajsán

Tolató autóba hajtott egy Suzuki segéd-motorkerékpár hétfő délután Kiskunmajsán. Tovább olvasom