Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

Tévé Maci kontra Cartoon Network

Bizonyára sokunkat kedves nosztalgiával tölt el, ha meghalljuk Pom-Pom, Rumcájsz, vagy Lolka és Bolka nevét, sőt sokan vissza is sírjuk őket. Vajon jobb lenne-e, ha ma is ezeket néznék a gyerekek?
Ha feltesszük magunknak a kérdést: melyik volt a kedvenc gyerekkori mesénk, valószínűleg nem tudnánk egyet kiválasztani - az Esti Meséből jól ismert szereplők egytől egyig a szívünkhöz nőttek. Dr. Bubó, oldalán az imádnivaló Ursulával, Frakk, és azok a bizonyos minden lében kanál macskák, vagy Rumcájsz, a szeretetre méltó rabló, aki mindig csak attól lopott, aki megérdemelte. De mosolyogva gondolunk Barbapapáékra, a csodálatos Vízipókra, és Bob és Bobek is megdobogtatják a szívünket.

Nem csoda, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink is ezeken a meséken nőjenek fel, és sokszor kárhoztatjuk is a mai rajzfilmeket, mert „agresszívek, durvák és véresek". Kétségtelen, hogy valóban sokukra illenek ezek a jelzők, de valóban ilyen rossz lenne a helyzet?

Ha pár szóval kéne összegezni, hogy mi a közös a régi mesékben, akkor először biztosan az jutna eszünkbe, hogy hőseik kellemes, szerethető figurák, akik végső soron mindig a jót képviselik, természetesen tökéletesen erőszakmentesen.

Ezzel szemben a mai mesékről azt gondoljuk, nincs meg bennük az a gyermeki báj, ami egy mesét mesévé tesz. Hogy a végére járjunk a dolognak, megnéztük néhány népszerű mesecsatorna kínálatát. Első látásra igazolódni látszik ez a vélekedés: találtunk olyan meséket, amelyek tökéletesen megvalósítják a szülők rémálmát: egymással harcoló szörnyek, villódzó fények, gyors vágások, és a gyerekek számára sokszor követhetetlen történet. Találunk azonban olyan karaktereket is, amelyek éppen olyan szerethetők, mint a Kisvakond, vagy Lolka és Bolka. Ráadásul még annyi erőszakot sem mutatnak, mint egy Magyar Népmese. Többek közt ilyen hős Chowder is, a bájosan butuska, mindig éhes kukta is.

generációk nőttek fel a Magyar Népmeséken. A régi, szép világ?
generációk nőttek fel a Magyar Népmeséken. A régi, szép világ?

A szakemberek ezen kívül mást is kiemelnének a régi mesék ismertetőjegyeként, mégpedig a stilizált, azaz jelentősen leegyszerűsített ábrázolásmódot. Ezzel szemben a károsnak gondolt mesék szereplői, még ha nem is tökéletesen valósághűen, de gondosan kidolgozott alakok.
Nem is kell olyan messzire mennünk, hogy észrevegyük a különbséget: elég, ha felidézzük, hogyan néz ki Lukrécia, és mellérakjuk Tomot, vagy éppen a Disney stílusú cicusokat a Macskarisztokraták című meséből. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy utóbbi esetben jóval kevesebbet bíznak a gyerek fantáziájára, amíg Lukrécia visszaidézésekor sokkal inkább erre vannak utalva az ifjú tévénézők. Ezt legjobban talán (Pom Pom, vagy) a Barba család szemlélteti, akik annyira absztraktak, hogy egyáltalán nincs állandó formájuk.

Mielőtt azonban azt hinnénk, ezzel lemostuk a „modern" meséket, szét kell néznünk egy kicsit jobban. Éppen ez a tendencia figyelhető meg ugyanis azoknak a bizonyos csatornáknak a kínálatában is, amelyeket olyan könnyen elítélünk. A példa kedvéért: az egyik népszerű mese főhősét leginkább egy kék pacaként lehetne leírni. A végletekig leegyszerűsített figurára senki nem mondhatja, hogy kevésbé mozgatja meg a gyerekek fantáziáját, mint mondjuk Pom Pom, aki hol paróka, hol szobafestő pemzli.

Sokan azonban azt is megkérdőjelezik, hogy szüksége van-e egyáltalán a gyerekeknek tévére, nem káros-e a számukra úgy, ahogy van. A kérdésre véget nem érő szakirodalom próbál választ adni, de mindeddig nem sikerült közös nevezőre jutniuk. Nekünk sem célunk ítéletet mondani a tévé felett, mindenesetre egy biztos: jól esik gyermekkorunk meséire visszagondolni, és remélhetőleg így fognak érezni a mi gyerekeink is, csak éppen a saját kedvenceikkel.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milyen nyelven beszélt 1235-1236-ban Julianus barát a 800 táján helyben maradt, és Baskíriában megtalált magyarokkal?

Vajon megmaradt-e az ott élő magyarok magyarnyelv-tudása, vagy Julianusnak valamilyen külföldi nyelven kellett beszélnie? Tovább olvasom