2012.01.02. 11:33
Mi volt jó és mi volt rossz Szegeden a rendszerváltás óta? - 2. rész
Mi az az 5 pozitív és 5 negatív dolog, ami Szegeddel vagy Szegeden történt a rendszerváltás óta? Szeged egykori polgármestereinek és a város jelenlegi vezetőjének – Lippai Pálnak, Szalay Istvánnak, Bartha Lászlónak és Botka Lászlónak – tettük fel a kérdést. Sorozatunk második részében Szalay István, a város rendszerváltás utáni második polgármestere válaszol.
Szalay István egykori polgármester matematikusként az általa sorolt történések eredőjét minősítette.– Ami az 5 pozitív és 5 negatív dolgot illeti, arra látszólag kevesebb mint 10 említést teszek, mert vannak olyanok, amelyek pozitívak, de negatív a fonákjuk és fordítva, de megjelölöm azt is, hogy szerintem milyen az eredő – mondta [namelink name="Szalay István"].
1. Pozitív, hogy Szeged a rendszerváltozás óta – a városba látogatók által elismerten – épül és szépül. Kezdődött ez már az 1990-es évek elején a harmadik körúttal, ide számít a belváros – Dóm tér, Kárász utca, Klauzál tér –, a körgyűrűk, az M5-ös autópálya, az M43-as autópálya a Móra Ferenc híddal, a nyugati elkerülő út, bezárva a most is folyó, nagyarányú városrekonstrukciós projektekkel. Negatív ezek olyan mértékű elhúzódása, amely már meghaladja az „átmeneti kényelmetlenség" tűréshatárait. (Ez részben magyarázható azzal, hogy a választási ciklusok vége felé elkezdődik a városvezetés „rút kis kacsa" szakasza, és a kivitelezők várják, hogy kiből lesz a „fehér hattyú". Ezalatt „lazítanak" a határidőkön, és „kivárnak".) Remélem, hogy egyszer megvalósul a „második körút" összekötése a Temesvári körúttal, és egy újabb lépéssel kerülünk közelebb az árvíz utáni tervezők „5 hidas Szeged" elképzeléséhez. Eredő: pozitív.
2. Negatív hatása volt a közművagyon privatizációjának. (Ezek közül az áramszolgáltató és a gázművek esetében az országos politika a felelős.) A vízközművagyon privatizálása egyértelműen az 1990–1994 közötti közgyűlés „sara", amelynek a víz- és csatornadíjakra való következményeit azóta is nyögi Szeged. (A más városokkal való összehasonlítás – hogy például Szeged mennyivel jobb helyzetben van, mint Pécs, nem korrekt, hiszen Szeged „vízügyi" adottságai sokkal kedvezőbbek.) Az 1990–1994 közötti közgyűlés regnálásának utolsó pillanataiban (rút kis kacsa szakasz) minimális többséggel szavazta meg, hogy a „szegedi víz" a francia CGE (azóta más neveken fut) kezébe kerüljön. (Illett volna e döntést az új közgyűlésre testálni.) Pozitív lépés a vízügyekben az 1994–1998 közötti közgyűlés regnálása utolsó évében (azóta már a biológiai szennyvíztisztítással befejezett) a szegedi szennyvíztisztító első ütemének (mechanikai tisztítás) üzembe helyezése. (Azokban az időkben ez volt a legnagyobb szegedi beruházás, nagyságrendje elérte az 1 milliárdot, ami „mai forintban" ennek sokszorosa.) Szeged csatornázottsága ma már európai szintűnek mondható. Eredő: pozitív. (A „franciák" nélkül „még pozitívabb" lenne, persze tudom, hogy a „lenne" történelmietlen.)
3. Pozitív volt a szegedi egészségügyi intézmények korszerűsítése. 1994–98 között a városi kórház, 1998–2002 között a rendelőintézet kapott nagy fejlesztéseket. Negatív eredményt hozott, hogy a város elhamarkodottan az egyetemnek adta át a kórházakat és a rendelőintézetet. (Jobb lett volna a fokozatosság: több városi kórházi osztály már „tanszékként" működött, a gyermekkórház „klinikának" volt tekinthető, ki lehetett volna várni a természetes közeledés végét.) Megállapítható, hogy a város egészségügyi ellátása (a magyar egészségügy általános helyzetével együtt) romlott, és az egyetem a klinikum deficitje miatt napi fizetési gondokkal küzd. Eredő: negatív.
4. Negatív a szegedi ipar – konzervgyár, kendergyár, ruhagyár, kábelgyár stb. – leépülése. Ebben elsősorban az országos politika a hibás, amely közvetlenül a rendszerváltozás után rossz útra tévedt: „Továriscsi, konyec." A szovjet export és KGST-barter megszűnése tönkretette nemcsak a szegedi konzervgyárat, de az oda termelő mezőgazdaságot is. Persze nem minden írható a politika rovására: a kábelgyár a mobiltelefon térhódítása miatt szűnt meg. Pozitív viszont, hogy Szeged a bevásárlóközpontok befogadásával (Cora, Tesco, Praktiker, Szeged Plaza, a kendergyár helyén megnyílt Árkád stb.) regionális kereskedelmi centrummá vált, bár közben eléggé megnehezült a kiskereskedők helyzete. Eredő (ma még): negatív.
5. Negatív volt Szegeden a politikai mozgások következtében létrejövő politikai fluktuáció. (Szegedi közüzemi vállatok vezetésének, közhivatalnokok választási ciklusonkénti cseréi, de még a Radnóti-gimnáziumnak is legalább annyi igazgatója volt, ahány polgármestere Szegednek.) Az első nagy törés az 1998–2002 közötti közgyűléssel következett be. A 2002–2010 közötti viszonylagos nyugalom után ma ismét „vajúdnak a hegyek", és „egereket szülnek". Eredő: negatív.
6. Pozitív volt a panelprogram, ami még a rendszerváltozás előtti (1960-as és 1970-es évek) nagyarányú panelépítkezés – Szegedi Házgyár, Odessza lakótelep, Tarján városrész – elöregedése miatt vált aktuálissá. Ezt Szeged jól oldotta meg. Eredő: pozitív.
7. Pozitív a jövőt illetően a lézerközpont létesítése Szegeden. (Ennek negatív előzménye volt, hogy a város és az universitas – utóbbi évtizedben már egységes egyetem – két évtizeden át egy épület kollégiumként való felhasználásától eltekintve nem tudott ötről a hatra jutni az öthalmi úti volt szovjet laktanyát illetően.) Eredő: pozitív.
