Jekyll és Hyde: maratoni nyitány - tucatmusicallel

Pokoli kánikulában végigdolgozott hét után könnyed péntek esti relaxáció is lehetett volna a Szegedi Szabadtéri Játékok szezonnyitó premierje. Az időjárás azonban közbeszólt: ötórás türelemjátékká változtatta Frank Wildhorn thriller-musicaljének bemutatóját. A nézők közül többen már akkor kezdték elveszteni a türelmüket, amikor az eső után negyed 11-kor felsorakoztak a színpadon a zászlóvivő huszárok, megszólalt a Himnusz, és a polgármester elmondta az ilyenkor szokásos köszöntőjét. Alig indult el az előadás, máris újra szemerkélni kezdett az eső, és hiába erőltették a folytatást, negyedóra múltán mégis le kellett állni. Az újabb kényszerpihenő rányomta bélyegét az egész estére.

Molnár László (dr. Jekyll) és Janza Kata (Lucy) a szabadtéri színpadán. Fotó: Schmidt Andrea

Erről a Jekyll és Hyde-produkcióját Szegeden tesztelő Győri Nemzeti Színház társulata nem tehetett. A musical magyarországi játszási jogaival rendelkező énekes-színész-rendező-producer [namelink name="Molnár László"] több mint egy évtizede járja az országot eladhatónak bizonyuló portékájával, és most sem kellett csalódnia: majdnem telt házat vonzott a darab. [namelink name="Kentaur"] rafinált díszletet talált ki, bár kicsit zavart, hogy piros keret jelezte a produkció igazi otthonának szánt győri teátrum színpadnyílását, és ebben a szűk „dobozban" játszották a musicalt. Kísérletet sem tettek arra, hogy az ország legnagyobb színházához „kinyissák" a produkciót. Illetve mégis: a színpad szélén két-két, funkció nélküli fekete ajtóval egészítették ki a díszletet – ezt különösen azok élvezhették, akik az oldalsó Párizs és Bécs szektorba váltottak jegyet.

A kisebb kőszínházi térben biztosan jobban működik majd Kentaur Hyde Parkot és a tűzvészben elpusztult, legendás Crystal Palace-t is felidéző invenciózus színpadképe. A forgatható középső díszletelem falán a Szent Pál-székesegyház kupoláját is látni, belsejében pedig gyorsan változik a szalon laboratóriummá. A színpadot határoló fémkazettás „kristályfalon" hatásosak a vetített londoni utcaképek, a Temzén ringó hajók és az esőeffektek. Jól illenek az összképhez Tordai Hajnal 1880-as évek londoni divatját idéző, korhű, elegáns, ahol szükséges, kellően harsány jelmezei is.

A kettős címszerepet – több mint száz előadással a háta mögött – maga a rendező, Molnár László alakította. Játéka kissé gépiesnek, lélektelennek hatott: kimódolt hatásszünetek, hatásvadász éneklés, modoros, leegyszerűsített gesztusok. Az Emmát egyébként rokonszenvesen megformáló [namelink name="Tunyogi Bernadett"] professzionális énekléséből is ugyanez a kiszámított kockázatmentesség és a vele társuló unalom áradt. Egészen más eset [namelink name="Janza Kata"]: amikor Lucy szerepében megjelent a színpadon, mindjárt izgalmasabbá, frissebbé vált az előadás. Dögösen, már-már dzsesszes lazasággal énekelt, igazából miatta volt érdemes megnézni a produkciót. Különösen jól sikerült a mellékszereplő lányokkal közös dala, továbbá a slágerré lett Új lét és Tunyogi Bernadettel közös duettje.

A népes gárdából [namelink name="Forgács Péter"] Uttersonja tűnt ki; Poole szerepében pedig [namelink name="Bede Fazekas Csaba"] néhány gesztussal, egy-két mondattal is képes volt megmutatni: formátumos művész. [namelink name="Rácz Márton"] dirigálásával stílusosan muzsikált a győri zenekar, bár az is igaz, a nem túl átütően hangszerelt melódiák megszólaltatása nem jelenthetett nagy kihívást. [namelink name="Venekei Mariann"] kevés eredeti ötletet tartalmazó, egyszerű koreográfiáját lelkesen, korrektül adta elő a tánckar. A rendezőnek a címszerep mellett nyilván kevesebb energiája maradt a részletekre; sok volt a tempóingadozás – feszesebbre szabva hatásosabb lehetett volna az előadás.

Hiába írt bele Wildhorn két-három slágert is, a Jekyll és Hyde összességében nem egy izgalmas, talányos remekmű; inkább nevezhetnénk idegesítően primitíven pszichologizáló, erőltetett humorú, borzongató-ijesztgető tucatmusicalnek.