Janics Micsó: Nem lényeg, kinek a testvére vagyok

Két tizenéves beszélgetésébe csöppentünk bele az EDF DÉMÁSZ-Szeged Vízisport Egyesület Felső Tisza-parti vízitelepén. A két kislány kellő informáltságról, ám a korra jellemző bátortalanságról tett tanúbizonyságot. Nagyjából tisztában voltak vele, kiről beszélnek, de azért mégsem voltak százszázalékosan biztosak benne.

Márpedig nyugodtan rákérdezhettek volna Janics Micsónál, vajon a háromszoros olimpiai bajnok [namelink name="Douchev-Janics Natasa"] testvére-e. Mert ő készséggel válaszolta volna: igen.

– Egy hónapja kapcsolódtam be a klubnál [namelink name="Bátor Csenge"] csoportja, az 1997 és 2005 között született kajakosok felkészítésébe – mondta a nyelvünket szinte tökéletesen beszélő, két éve szegedi feleséget választó, magyar állampolgárságú [namelink name="Janics Micsó"]. – Van egy világbajnoki ezüstérmem, a pekingi olimpiáról viszont mandulagyulladás miatt lemaradtam. Más volt, amikor még sportoltam, hiszen akkor csak rólam volt szó, ezúttal viszont sok kicsi egyéniségről. A lényeg nem az, kinek a testvére vagyok, és ezt nem is hangsúlyoztam, bár vannak ravaszak, akik azonnal rájöttek a vezetéknevem és a beszédem, a kiejtésem alapján, hanem hogy a szavamnak legyen súlya. Azt pedig a vb-második hely révén inkább elérhetem. A nap egészét nézve kevés az az idő, amit velünk töltenek a gyerekek, ezért aztán nem a külsőségekkel kell foglalkozni, hanem például a koordinációval.

– A gyerekekkel meg kell szerettetni a sportágat, ez az elsődleges cél. Olyan korban vannak, amikor nem az a fontos, ki vagy, hanem az, hogyan foglalkozol velük. Az igazi példakép 14 éves kor közelében kezd fontossá válni – tette hozzá Bátor Csenge.

És hogy miért kell Csengének a segítség? A habitusa és a pedagógiai érzéke alapján bőven elbírna az ottjártunkkor tizenhárom főt számláló csoportnál nagyobb gyerekmennyiséggel is – amely gyakran meghaladja a negyvenet –, ám a testnevelő végzettségű szakember hét hónapos kismama.

– A párommal, Csamangó Attilával szándékosan nem tudjuk, milyen nemű a gyermekünk. Majd a szülésnél kiderül. Hogy kajakos lesz-e? Az elsődleges cél, hogy tanuljon meg úszni, mert az az alapja mindennek, így a kajakozásnak is, aztán eldől, hogyan tovább. Azt még nem tudom, a szülés után mikor térek vissza: mást mond az ész, és mást a szív. Sok minden függ majd a gyermektől, de minél hamarabb szeretnék visszatérni – mondta a mosolygós leendő anyuka.

– Nagyon jól kiegészítjük egymást Csengével, hiszen óriási tapasztalata van a gyermekek nevelésében, irányításában. Sokat tanulok tőle, ilyen például a fiatalok kordában tartása, hiszen nekem nagy létszámú csoportom még nem volt, vagy a világos beszéd, amúgy pedig mindenben segítjük egymást – vette át a szót Micsó, aki 2004-ben a belgrádi főiskolán szerezte meg az edzősködéshez nélkülözhetetlen diplomát.

És akkor elérkeztünk egy kikerülhetetlen kérdéshez: mit szól a báty a húga, Natasa döntéséhez, azaz a Szerbiába távozásához?

– Natasa mindig önfejű volt, ami jött, abba sokszor és szívesen gondolkodás nélkül belevágott. Érzelmi alapon döntött, ami nem biztos, hogy a legjobb volt. Aki jól kajakozik, márpedig Natasa jól kajakozik, annak Magyarország ideális, a legjobb hely. Ez a privát véleményem, természetesen elfogadom a döntését, és kívánom, hogy boldog legyen. Azzal sosem volt és most sem lesz problémája, mert ügyes, hogy versenyzőként egyedül marad. Társas lény, és gyorsan összehoz magának egy ütőképes csapatot. Ebben tanulni lehet tőle – vélte Micsó.

Eközben a gyerekek elkezdték a bemelegítést a délutáni edzésre. A duóból Micsó elvégezte a bemelegítést, majd Csenge elindította a futóórát.

– Elkékülni! Vigyázz! Sajt!

Jó lehet most kiskajakosnak lenni.