Gálhidi György: felfrissülve Egyiptomban

Szeged után Egyiptom: az NB II-ből való kiesés után nagy váltás jött [namelink name="Gálhidi György"] életében.

– Kairótól 80 kilométerre délre, a Nílus és az Ifwah nevű település közelében élek egy sportközpontban, amelynek a neve azonos a klubéval és persze a tulajdonoséval: Alassiouty Sport Resort. A csapat neve pedig Alassiouty SC, amellyel a másodosztály 2. csoportjában szerepelünk. December 12-én indult az egyiptomi bajnokság, amelyben volt egy hullámvölgyünk: öt meccsen hét pontot szereztünk. Szerencsére az azóta lejátszott hét mérkőzésből egy döntetlen mellett hatot megnyertünk, így öt pont előnnyel vezetjük a tabellát. A cél a feljutás, de ehhez nem elég megnyerni a csoportot: májusban a két ág első három helyezettje játszik még a rájátszásban, és a hat csapatból csak egy jut fel. Meleg lesz, és nemcsak az idő... – mesélt Gálhidi.

A szakember sokfelé járt, hiszen dolgozott Ázsiában is, viszont most először Afrikában.

Egy kis pihenés belefér. Gálhidi az edzősködés mellett a piramisok meglátogatását sem hagyta ki. Fotó: DM/DV
– Eddig nem nagyon kedveltem a helyieket, ehhez képest most óriásit csalódtam. Rendkívül barátságosak, tisztelettudóak, kedvesek, köszönhetően a jó eredményeknek és nem utolsósorban a korábban itt dolgozó magyar edzők, így például Hidegkuti Nándor, Puskás Öcsi vagy dr. Kalocsai Géza munkásságának. Egy szállodai szobában élek, ott étkezem, és kivétel nélkül minden ételt, italt elfogyasztok, amit az itteniek. Nincsenek különlegességek, ami furcsa az európai ember számára. A páromék már kétszer meglátogattak, januárban én is hazaugorhattam öt napra, lehet, hogy a rájátszás előtt még egyszer hazarepülök „feltöltődni" – mesélt a tréner.

Gálhidi György szeretett volna nagyot alkotni a szegedi labdarúgásban – nem sikerült neki, és ezért vállalja is a saját részét.

– Természetesen követem a szegedi eredményeket, külön öröm, hogy a legutóbbi, soroksári győztes gólt a felfedezettem, Farkas Márk szerezte. Néhány volt játékosommal tartom a kapcsolatot, de a stábunk tagjaival is váltottam már levelet. És persze Orosházi Lacival, a volt labdarúgótársból igaz barát lett. Ahogy a karrierem összes állomására, Szegedre is jó érzésekkel gondolok. Az NB II vége előtt három fordulóval még biztos bennmaradók, ötödikek voltunk, aztán jött a hajrá és az osztályozó visszavágója a Kisvárda ellen – mindenkire rábízom, mit gondol róla. Stábon belüli ellenségről, megbomló csapategységről, fáradtságról, korán bejelentett tervekről beszélnek, amelyek mind a kieséshez vezettek. Kérdezem: hova lettek a játékosaink, leigazolta bármelyiket is egy magasabban jegyzett klub? Többnyire harmadosztályban játszanak, bár Ulvicki és [namelink name="Kis Róbert"] már az NB II-es Nyíregyházában szerepel. Azt kell mondjam, az a keret nem volt többre hivatott, hiszen az igazolásaink nem jöttek be. Saját kudarcként éltem meg a kiesésünket, hetekig kóvályogtam, mint akit leütöttek. Követtem el hibákat, de talán nem mindenki akarta annyira a megújulást, mint én. Szegednek az NB I-ben a helye, majd mással ezt el is éri. A kábulat után belebújtam a szakirodalomba, új gyakorlatokat, edzésmódszereket kerestem és találtam: frissítettem és felfrissültem – jegyezte meg végül Gálhidi.